Csóka Bálint: Készen álltam, tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az időm

– Mondhatni végigjártad a DAC korosztályos csapatait, majd somorjai, győri és komáromi kitérők után visszatértél a sárga-kékekhez. Az elmúlt pár hónapban először érezted úgy, hogy valóban megváltozhat a pályafutásod iránya?

– Úgy gondolom, hogy igen. Mindenképp éreztem, hogy különleges esélyt kaphatok. Azzal tisztában voltam, hogy elfog jönni az esély csak készen kell állnom. Szerettem volna másoknak is megmutatni, hogy ha keményen dolgozol, olyan szintre emeled magad mentálisan és fizikálisan, hogy bármikor készen állj az esélyre, akkor el fog jönni, lehet fél év múlva, lehet három év múlva, a lényeg, hogy készen kell állni!

– Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, nem fizetődik ki a befektetett munka?

– Egy fiatal játékosnak ez természetes érzés, azt hiszed, mindent azonnal meg kell kapj, mert megérdemled, de az élet és Isten sokkal okosabb ennél. Nem baj, ha néha szenvedsz egy kicsit, mert akkor fejlődsz a legtöbbet, és erőt merítesz belőle, végül pedig, ha kitartó és türelmes vagy, a többszörösét kapod vissza, mint amire vágysz.

– A vendégjátékaid időszaka alatt számos edző megfordult a DAC-nál. Hogyan lehet ilyenkor megőrizni az önbizalmad, mikor tudod, hogy nem számolnak veled az első csapatban?

– Ha van egy álmod, akkor teljesen biztosnak kell lenned benne, az önbizalom belőled kell hogy fakadjon, nem pedig a külső tényezőkből. Tudtam, ha nap mint nap kellően odafigyelek a fejlődésemre, eljön az esélye!

– Az áttörést végül egy edzőváltás jelentette, Branislav Fodrek helyére Robert Klauss ült le, aki bizalmat szavazott neked. Az osztrák szakvezető elsősorban a munkamorálodat dicsérte, a Widzew Lodz elleni felkészülési mérkőzésen pedig már egy félidő jutott neked. Milyen érzés volt ilyen hosszú idő után ismét magadra ölteni a sárga-kék mezt?

– Hálás és boldog voltam, ez volt ugyanis a gyerekkori álmom.

– Tétmérkőzésen a Velez Mostar elleni EKL-selejtezőn mutatkoztál be. Hogyan emlékszel vissza erre a pillanatra?

– Akkor elég sok sérült volt a jobb, illetve a bal bekk pozícióban. Jött egy esély, hogy pályára léphetek az európai kupaporondon, nagyon kellemes emlék és tapasztalat volt.

– Ezt követően felpörögtek az események, a Zólyombrézó ellen gólpasszt jegyeztél, a Szakolca ellen pedig már a kezdőcsapatban találtad magad. Mondhatjuk, hogy elnyerted Klauss edző bizalmát?

– Igen, fokozatosan egyre több lehetőséget kaptam, amiért hálás vagyok az edzői stábnak, végig bíztak bennem és támogatták. Élvezem a napi munkát az egész csapattal, napról napra haladunk.

– A Szakolca elleni kiütéses győzelem után a szezon talán legnagyobb rangadóján, a Slovan ellen is a kezdőben kaptál helyet. Tisztában vagyunk a pozsonyi csapat minőségével, azonban ezen belül is rád várt az egyik legnehezebb feladat, hiszen Tigran Barseghyannal néztél farkasszemet. Pályafutásod addigi legnagyobb kihívása volt az örmény megállítása?

– Természetesen nagy tisztelettel tekintettem rá, de azt is tudtam, hogy nekem is megvannak a saját erősségeim, és ha azokat kihasználom és kellően felkészülök rá, akkor képes vagyok megállítani.

– Egyébként, ha jól tudom, korábban támadó szerepkörben játszottál. Nehéz volt átszokni a védőposztra?

– Nem volt nehéz, élveztem ezt a pozíciót, mivel tudom hogyan gondolkodik egy szélső, és ezt előnynek gondolom.

– Azt viszont látni, hogy a támadó képességeid nem koptak, a Zsolna elleni mérkőzésen támadókat megszégyenítő módon futottál el a bal oldalon, majd higgadtan befejezted az akciót. Mi volt az első gondolatod, amikor láttad, hogy a labda a hálóban köt ki?

– Visszanéztem, hogy tényleg a kapuban van-e a labda. Utána minden pillanatát kiélveztem a szurkolóink előtt.

– A mérkőzést követően a vendég tábor a te nevedet skandálta. Milyen érzésekkel töltött el ez a momentum?

– Hidegrázós. Úgy gondolom, ha kellően beleraksz mindent a fociba és szívvel játszol, akkor az a pályán is meglátszik. Megdolgoztam ezért a pillanatért, és hálás vagyok a szurkolóknak a szeretetükért.

– Kirobbanó formában a csapat, egy mérkőzéssel kevesebbet játszva öt ponttal vezettek a Zsolna-Nagyszombat kettős előtt. Ez lehet az a szezon, amikor végre összejöhet a hőn áhított bajnoki cím?

– Mindenre készen állunk. Mérkőzésről mérkőzésre haladunk, minden találkozót meg szeretnénk nyerni. Ez minden.

– A csapat mellett egyéni szinten mivel lennél elégedett a szezon végén?

– Szeretem, ha a tettek beszélnek helyettem. Annyit mondhatok, szeretném minden lehetséges dologgal segíteni a csapatot, hogy a lehető legnagyobb sikereket érjük el. Utána az egyéni elismerés is jönni fog.

MR, fotó: dac1904.sk