Bulajcsik Júliát és posztumusz Z. Urbán Aladárt tüntették ki a Pogány Erzsébet-díjjal

A Pogány Erzsébet-díjat a SZAKC 2021-ben hozta létre néhai igazgatója emlékére. Az elismeréssel olyan személyiségek munkásságát kívánják méltatni, akik hosszú évtizedeken át, gyakran a nyilvánosság figyelmétől távol, önzetlenül és fáradhatatlanul dolgoznak a felvidéki magyar közösségért. A Kutak Adrienn keramikusművész által készített emlékplakett a díj jelmondatának szellemiségét hordozza: „Együtt a közösségünkért”.

A kitüntetettekről a héttagú kuratórium döntött, amelynek tagjai Fekete Irén elnök, Hideghéthy Andrea titkár, valamint Pogány Tibor, Csémi Szilárd, Mézes Rudolf, Kiss Beáta és Ladányi Lajos.

Bulajcsik Júlia – egy élet a gyermekekért és a hagyományokért

A Gútán született Bulajcsik Júlia pedagógusi pályája során Gútán, Ógyallán és Komáromban is foglalkozott gyermekekkel, majd évtizedeken át tanított az izsai alapiskolában. Nevéhez fűződik a Pitypang néptánccsoport mintegy harmincéves működése, amelynek növendékei számos járási, kerületi és országos versenyen értek el sikereket, rangos kulturális rendezvényeken léptek fel, és televíziós műsorban is bemutatkoztak.

Munkássága jóval túlmutatott a táncoktatáson. A Pitypang köré pedagógusokból, szülőkből és nagyszülőkből álló közösséget szervezett, amelyben a népi hagyományok ápolása és továbbadása közös üggyé vált. Nyugdíjba vonulását követően tizenkét éven át vezette az izsai ifjúsági klubot, részt vett az „Angolul tanuló falvak” program helyi megszervezésében, és húsz éven át önkormányzati képviselőként is szolgálta települését.

Közösségépítő elhivatottságát jól példázza, hogy 2025-ben, 77 évesen ismét fiatalokat toborzott és készített fel egy táncbemutatóra. Több évtizedes munkájának eredménye nemcsak a sikeres fellépésekben mérhető, hanem abban is, hogy egykori tanítványai közül többen maguk is továbbadják a néptánc és a hagyományőrzés szeretetét a következő nemzedékeknek.

Z. Urbán Aladár – Palócföld szellemi örökségének őrzője

Az 1946-ban Nagyzellőn született, 2026. március 12-én elhunyt Z. Urbán Aladár egész életét a pedagógusi hivatásnak, a magyar kulturális örökség megőrzésének és a közösségszervezésnek szentelte. Ipolyvarbón, majd a Szent Erzsébet nevét viselő óvári magyar tanítási nyelvű egyházi iskolában tanított. Közösségi munkájának középpontjában Palócföld és az Ipoly mente magyar kulturális értékeinek feltárása és továbbadása állt.

1989 augusztusában megalapította a Palóc Társaságot, amelynek keretében számos, máig meghatározó kulturális és honismereti kezdeményezést indított útjára. Nevéhez fűződik a Palócföldi Pedagógustalálkozók, az Örökség Népfőiskolai Táborok, a Szent-Iványi Ferenc Országbíró Napok, valamint különféle műveltségi vetélkedők és rovásírásversenyek szervezése. Kiemelt figyelmet fordított Sajó Sándor költő és a régió más jelentős személyiségei emlékének ápolására.

Harminchét éven át szervezte a Honszerető barangolásokat, amelyek során a résztvevők a Kárpát-medence magyar történelmi és kulturális értékeit ismerhették meg. Helytörténeti kutatásainak eredményeit számos kiadványban, tanulmányban és ismeretterjesztő írásban tette közkinccsé. A szklabonyai Mikszáth Emlékház és az alsósztregovai Madách Emlékhely magyar nyelvű kiállításismertetőinek elkészítésével is hozzájárult a térség szellemi örökségének megőrzéséhez.

Munkásságát több rangos kitüntetéssel, köztük a Magyar Arany Érdemkereszttel, a Magyar Kultúra Lovagja címmel és a Madách-emlékéremmel ismerték el. A most posztumusz odaítélt Pogány Erzsébet-díj egy olyan életmű előtt tiszteleg, amely generációkon át szolgálta a felvidéki magyar közösség önismeretét, művelődését és szülőföldhöz való ragaszkodását.

Bulajcsik Júlia és Z. Urbán Aladár életútját ugyanaz az elkötelezettség kapcsolja össze: a magyar kulturális örökség továbbadásának, a fiatal nemzedékek nevelésének és a közösség önzetlen szolgálatának igénye. Munkásságuk méltó példája annak a szellemiségnek, amelyet a Pogány Erzsébet-díj képvisel.

Sajtóközlemény / Szövetség a Közös Célokért (SZAKC)