November 1-jén, mindenszentek ünnepén az Egyház valamennyi üdvözültet ünnepli: azokat, akik már eljutottak az Istennel való teljes közösségre. Közéjük tartoznak a név szerint ismert, szentté avatott személyek mellett mindazok is, akiknek nevét nem őrzi az egyházi naptár. Az ünnep középpontjában az örök élet öröme és reménye áll; a hívek hálát adnak a szentekért, és közbenjárásukat kérik.
November 2-a, halottak napja az elhunytakról való megemlékezés és az értük mondott imádság napja. A katolikus tanítás szerint az Egyház ilyenkor különösen azokért imádkozik, akik még tisztulásra szorulnak, mielőtt eljutnak Isten színelátására. A hívek imádsággal, az elhunytakért felajánlott szentmisével és temetőlátogatással kapcsolódnak ehhez a megemlékezéshez.
A két naphoz kötődő szokások a családok életében összefonódtak: sokan már mindenszentekkor felkeresik hozzátartozóik sírját, virágot visznek és mécsest gyújtanak. A gyertyaláng a keresztény hagyományban az örök élet világosságát és a feltámadás reményét is jelképezi.
Mindenszentek tehát az üdvözültek közös ünnepe, halottak napján pedig az elhunytakért imádkozunk. A sírok mellett töltött csendes percek mindkét napon alkalmat adnak arra, hogy felidézzük szeretteink emlékét, és megálljunk egy rövid időre a mindennapok sietségében.
(dszi)
