Versekben a Csallóközről

A megjelenteket Lacza Ilona, a Csallóközi Könyvtár igazgatója köszöntötte. Az esten a kötet születéséről, a versek és a fényképek találkozásáról, valamint azokról az élményekről esett szó, amelyek Ravasz Józsefet szülőfalujához, Apácaszakállashoz és a Csallóközhöz kötik.

A négy ciklusból álló verseskötet személyes hangú vallomás: a táj képeihez gyermekkori emlékek, történelmi tapasztalatok, a roma és magyar identitás kérdései, valamint a közösséghez tartozás élménye társulnak. A beszélgetés során is érzékelhető volt, hogy a szerző számára Apácaszakállas és a Csallóköz az önazonosságának meghatározó része.

„Mindig is szerettem volna egy ilyen könyvet” – fogalmazott Ravasz József, aki régóta tervezte, hogy önálló kötetben adjon hangot szülőfaluja és szűkebb pátriája iránti ragaszkodásának. Mint elmondta, az évszakok és a táj megidézésébe saját érzelmi világát is igyekezett beleszőni. Fontos számára, hogy írásaival emlékeket őrizzen meg, és valamit továbbadjon azoknak is, akik később veszik kézbe könyveit.

A kötet képi világának kialakításához régi ismerősét, Rózsár Vincét kérte fel – portálunk munkatársát. Kettejüket a közös szülőföld is összeköti: az ekecsi és apácaszakállasi kötődés, a régóta meglévő ismeretség és egymás munkájának megbecsülése természetes alapot adott az együttműködéshez. 

Rózsár Vince elmondta: elsősorban a költemények hangulatához keresett képeket. Olvasás közben korábbi felvételek, megörökített pillanatok jutottak eszébe; végül mintegy hét-nyolc év fényképanyagából állította össze a válogatást. Ezek a képek többnyire személyes indíttatásból születtek: egy napfénycsillanás, a friss szántás vagy a táj más, figyelmét megragadó részlete késztette arra, hogy fényképezőgépet emeljen.

„Egyszerűen fotózom, mert szeretem” – mondta, hozzátéve: örömet jelent számára, ha másoknak is megmutathatja, amit látott.

A beszélgetésen a színes és a fekete-fehér fényképek eltérő kifejezőereje is szóba került. Bár mindkét változat lehetőségét megvizsgálták, végül a színes felvételek mellett döntöttek, mert ezek adták vissza leginkább a versekhez választott képek hangulatát.

A könyv megjelentetése ugyanakkor kitartást is igényelt. Ravasz József felidézte: a rendelkezésre álló pályázati támogatás önmagában nem fedezte a keménytáblás, színes fényképekkel illusztrált kiadvány költségeit, ezért további támogatókat kellett keresnie. A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában megjelent kötethez azonban annyira ragaszkodott, hogy vállalta az ehhez szükséges munkát.

Az est személyesebb pillanatai közé tartozott az 1965-ös csallóközi árvíz felidézése. A szerző tizenöt évesen élte át a kitelepítést: családjával előbb Pozsonyba került, később pedig táborban helyezték el. A hazavágyás és az otthontól való elszakadás emlékei évtizedek múltán is elevenen élnek benne. E történetek megőrzéséről korábbi, Apácaszakállasi emlékeim című könyve kapcsán is beszélt.

A bemutatott verseskötetben Tamási Orosz János ajánlója ugyanezt a szoros, személyes kötődést ragadja meg. „Vannak megválaszolhatatlan kérdések. Hány angyal fér el egy tű hegyén? Mennyi vízcsepp kapaszkodik össze a Duna hullámaiban?”

S vajon elfér-e a Csallóköz minden fájdalmával, szépségével, álmával és Apácaszakállas fölött látható csillagával együtt Ravasz József szívében. Tamási Orosz János szavaival: „A kérdés, mint mondtam, megválaszolható – e versek sorai adnak rá feleletet.”

(na)