Az aradi vértanúk előtt hajtottak fejet Dunaszerdahelyen

Az ünnepi megemlékezést a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület Fúvózenekara, valamint a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola Mille fiori kamaracsoportjának közös előadása nyitotta meg. Ezt Kovács Beke Irisz, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulójának szavalata, majd a Kiss Kata Zenekar és a Zengő Gyermek- és Kamaszkórus közös produkciója követte.

Bíró Éva, a megemlékezés háziasszonya a kulturális műsor után rövid történelmi visszatekintéssel vezette fel az ünnepi beszédeket. Felidézte az 1849. október 6-i aradi kivégzéseket, az ugyanazon a napon Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök mártírhalálát, valamint a szabadságharc bukását követő megtorlásokat.

Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere ünnepi beszédében arra kereste a választ, mit jelent ma, 177 év távlatából emlékezni az aradi vértanúkra. Mint fogalmazott, 1848–49 története nem pusztán egy fejezet a történelemkönyvben, hanem hús-vér emberek története, akik egy náluk nagyobb ügyért vállaltak felelősséget.

„A forradalom és szabadságharc története emberek története. Olyan embereké, akik egy bizonytalan, sokszor veszélyes korban úgy döntöttek, hogy valami náluk nagyobb ügyért vállalják a felelősséget” – hangsúlyozta.

A polgármester szerint az aradiak öröksége ma már nem abban mérhető, hogy nekünk is csatatérre kellene vonulnunk, hanem abban, képesek vagyunk-e helytállni saját közösségünkben, kiállni egymásért, kimondani az igazat és felelősséget vállalni döntéseinkért.

Beszédében külön hangsúlyt kapott a szülőföld fogalma is. Hájos Zoltán szerint a haza nem távoli, elvont eszme: az utcák, ahol felnőttünk, az iskola, ahová gyermekeink járnak, a temető, ahol őseink nyugszanak, és mindenekelőtt azok az emberek, akik között élünk.

A múlt továbbadásának felelősségét a következő nemzedékek felől közelítette meg. „A következő nemzedékek ugyanis nem azt fogják elsősorban örökölni tőlünk, amit elmondunk nekik, hanem azt, amit megmutatunk” – fogalmazott.

Hájos Zoltán után Somogyi Alfréd egyetemi docens, református lelkész, a Szövetség a Közös Célokért elnöke mondott ünnepi beszédet. Ő történelmi példákon keresztül idézte fel az aradi vértanúk és Batthyány Lajos emlékezetének sorsát, azt is megmutatva, mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy közülük többen méltó nyughelyre kerüljenek.

Somogyi szerint önmagában az emlékezés kevés, ha az nem jár együtt az aradiak által képviselt tartás vállalásával.

Keresztény értelmezésében a vértanúság nem egyszerű vereség, hanem erkölcsi győzelem: „Az igazságért hozott áldozat soha nem hiábavaló.”

Arra is rámutatott, hogy az aradi tizenhármat nem azonos származás, nyelv vagy nemzetiség kötötte össze, hanem a közös értékrend és a magyar haza szeretete. Ebből kiindulva beszédét már közvetlenül a felvidéki magyar közösség jelenéhez kapcsolta: szólt a magyar politikai képviselet, az anyanyelvi oktatás, a magyar iskolák és a közösségi önazonosság megtartásának fontosságáról.

Beszédének végén három szóban foglalta össze az aradi vértanúk mai üzenetét: bátorság, összefogás és hűség. Az összefogás szükségességét különösen élesen fogalmazta meg: „Nem engedhetjük meg magunknak a megosztottság luxusát, amikor a jövőnk a tét.”

A két ünnepi beszéd közös gondolata a jövőnek is üzent: október 6. nem pusztán egy 177 évvel ezelőtti tragédia felidézése. Az emlékezés akkor válik igazán élővé, ha az aradi vértanúk példájából a jelen közössége is magával visz valamit – felelősséget, tartást, bátorságot, hűséget.

Az ünnepi beszédeket követően a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit a 10. sz. Szent György Cserkészcsapat tagjai közreműködésével, majd az emlékezés mécseseit is az 1848/49-es emlékmű talapzatára helyezték.

Az ünnepi megemlékezést ezúttal is a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület tagjai tették méltóságteljesebbé.

A dunaszerdahelyi megemlékezés ezúttal is nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult.

Az ünnepi megemlékezésen készült további felvételeinket képgalériánkban tekinthetik meg.

dszi, Rózsár Vince felvételei