Mohács nem csupán a veszteség története, hanem annak bizonyítéka is, hogy a magyarság történelmének egyik legsúlyosabb törése után képes volt megmaradni és újjászervezni életét

Az Oszmán Birodalom már a 15. század végétől egyre nagyobb nyomást gyakorolt a Magyar Királyság déli határaira. Az ország védelmi rendszerének egyik legfontosabb erőssége, Nándorfehérvár 1521-ben elesett, így megnyílt az út az oszmán hadak előtt Magyarország belső területei felé.

Az alig húszéves II. Lajos és környezete tisztában volt a veszéllyel, a megfelelő méretű haderő összegyűjtését azonban belpolitikai ellentétek, pénzügyi nehézségek és a külföldi segítség késlekedése is akadályozta. Mire a magyar fősereg Mohács közelébe érkezett, Szapolyai János erdélyi vajda csapatai és más segélyhadak még nem csatlakoztak hozzá.

Túlerővel szemben a mohácsi síkon

A Magyar Nemzeti Levéltár összefoglalója szerint a II. Lajos vezette magyar sereg mintegy 25 ezer katonából állt, míg I. Szulejmán haderejét körülbelül 70 ezer főre becsülik. A magyar csapatok irányításában meghatározó szerepet vállalt Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György.

A magyar hadvezetés abban bízott, hogy gyors, elsöprő lovasrohammal még az oszmán sereg teljes felállása előtt sikert érhet el. A támadás kezdetben eredményesnek tűnt, az oszmán hadrend mélysége, túlereje és tüzérsége azonban megállította a rohamot. A küzdelem rövid idő alatt a magyar hadsereg súlyos vereségével végződött.

A csatatéren katonák ezrei vesztették életüket. Elesett a magyar politikai és egyházi vezetőréteg jelentős része, köztük Tomori Pál, valamint számos főpap, báró és nemes. Menekülés közben életét vesztette II. Lajos király is, aki a hagyomány szerint a megáradt Csele-patakba fulladt.

A mindössze néhány órán át tartó ütközet következményei évszázadokon keresztül érezhetőek maradtak.

Nem egyetlen nap alatt omlott össze az ország

A mohácsi vereséget gyakran a középkori Magyar Királyság azonnali bukásaként ábrázolják. A történelmi folyamat ennél összetettebb volt. Szulejmán serege a csatát követően elfoglalta és feldúlta Budát, majd még ugyanabban az évben kivonult az országból. II. Lajos halála azonban súlyos trónviszályt idézett elő.

A magyar rendek egyik része Szapolyai Jánost, a másik Habsburg Ferdinándot választotta királlyá. A két uralkodó hívei között kibontakozó belháború tovább gyengítette az országot, miközben az Oszmán Birodalom ismételten beavatkozott a magyarországi küzdelmekbe.

Buda 1541-es oszmán elfoglalásával Magyarország tartósan három részre szakadt. Az ország középső területei oszmán uralom alá kerültek, nyugati és északi részei a Habsburgok vezette Magyar Királysághoz tartoztak, keleten pedig fokozatosan kialakult az Erdélyi Fejedelemség.

Akkoriban vált Pozsony a Magyar Királyság egyik legfontosabb központjává, majd fővárosává és koronázóvárosáv. A magyar állami és egyházi intézmények jelentős része az ország északi területeire költözött, amelyek ezt követően több mint másfél évszázadon át közvetlenül is részesei voltak az oszmán terjeszkedéssel szembeni védekezésnek.

A hősi helytállás emlékezete

Mohács évszázadokon keresztül a nemzeti tragédia, a széthúzás és az elszalasztott lehetőségek jelképévé vált. Innen ered a „Több is veszett Mohácsnál” szólás, amely arra utal, hogy a legsúlyosabb veszteségeket követően is lehetséges a talpra állás.

A csatára ugyanakkor nemcsak vereségként kell emlékeznünk. A magyar sereg katonái rendkívüli túlerővel szemben vállalták az ütközetet, és közülük sokan életüket áldozták hazájuk védelmében. A hadban magyarok mellett horvátok, csehek, németek, szerbek és más közép-európai népek katonái is harcoltak.

A Mohács környékén feltárt tömegsírok az elesettek szenvedésének kézzelfogható emlékei. A csata helyszínén 1976-ban megnyitott Mohácsi Nemzeti Emlékhely mintegy 1700 katona végső nyughelyét őrzi. Az emlékhely az elmúlt években újabb történeti, régészeti és antropológiai kutatások középpontjába került.

Emlékév a fél évezredes évfordulón

A csata ötszázadik évfordulójához kapcsolódó Mohács 500 emlékév a vereség mellett a helytállásra, a túlélésre és az újrakezdésre is ráirányítja a figyelmet. A jubileumi kezdeményezés keretében megújul a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, tudományos kutatások, kiállítások, kulturális rendezvények és hagyományőrző programok mutatják be a csata történetét és emlékezetét.

A fél évezredes évfordulón Mohácson ünnepi szentmisével, koszorúzással, állami és katonai tiszteletadással, valamint a csata hagyományőrzők közreműködésével történő megelevenítésével emlékeznek az elesettekre. A Mohács 500 program üzenete szerint Mohács nem csupán a veszteség története, hanem annak bizonyítéka is, hogy a magyarság történelmének egyik legsúlyosabb törése után képes volt megmaradni és újjászervezni életét.

Ötszáz év távlatából a mohácsi csata arra figyelmeztet, milyen súlyos következményekkel járhat a megosztottság és a késlekedés. Egyúttal azokról is szól, akik a reménytelennek tűnő helyzetben vállalták a küzdelmet, és életüket adták Magyarország, valamint Közép-Európa védelméért. Emlékük előtt ma is tisztelettel hajtunk fejet.

Erdő Péter bíboros, prímás is üzent a mohácsi csata 500. évfordulóján:

„A csatatéren elesettek emléke arra figyelmeztet bennünket, hogy nem hajszolhatjuk mindennapi érdekeinket úgy, hogy közben megfeledkezünk a közösség javáról. Nem tehetjük kockára az ország jövőjét személyes előnyökért, mert ha a közösség meggyengül, végül azok sorsa is bizonytalanná válik, akik a válság haszonélvezőinek gondolják magukat.

Mohács emléke felelősségre és éleslátásra tanít. Isten színe előtt kell feltennünk magunknak a kérdést: Mi szolgálja valójában népünk életét és megmaradását? Képesek vagyunk-e félretenni a széthúzást, felismerni a veszélyeket, és együtt dolgozni azért, amit elődeinktől örököltünk, amit tovább kell adnunk a következő generációknak?

Az elesettekre keresztény hittel emlékezünk. Az ember élete a halállal nem ér véget, mert mindannyian örök életre kaptunk meghívást. A mohácsi hősök tovább élnek nemzetünk emlékezetében, tetteik következményeiben és abban az áldozatban, amelyet a hazáért vállaltak. De hisszük, hogy személyesen is élnek Isten előtt, a szentek közösségében.

Ezért imádkozunk értük, és ezért kérjük Istent, hogy adjon nekik örök nyugodalmat.

Ha Mohácsra emlékezünk, lélekben végig kell járnunk az azóta eltelt ötszáz esztendőt is. Kudarcokon, háborúkon és pusztuláson át népünk mégis fennmaradt. Hívő szívvel ebben az isteni gondviselés jelét ismerjük fel. Becsüljük meg tehát halottainkat és hőseink emlékezetét! Tanuljunk történelmünkből, keressük önzés nélkül a közösség javát, szolgáljuk hittel és szeretettel az életet, és újítsuk meg bizalmunkat az isteni gondviselésben!”

A Rubicon legújabb történelmi dokumentumfilmje, a MOHÁCS – VILÁGOK HARCA a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából készült, és új kutatási eredményekre támaszkodva, nemzetközi történészek bevonásával mutatja be a magyar történelem egyik legmeghatározóbb ütközetét.

A film augusztus 29-én, szombaton  22:55-től az RTL-en, illetve augusztus 30-án, vasárnap 10:30-tól ugyancsak az RTL-en tekinthető meg.

(dszi)