Mikor és milyen körülmények között kezdődött a kapcsolatod a kempóval?
Már kiskorom óta nagyon szeretem a sportot és főleg a kihívásokat. Gyerekként édesapámmal sokat „bunyóztunk” játékosan, az ágyon vagy akár a kertben is, így a mozgás és a küzdelem világa már korán közel került hozzám. A küzdősportokkal komolyabban nyolcadik osztályban kezdtem foglalkozni, amikor a barátaimmal együtt eljártunk Hodosba Kohut Pista kick-box edzéseire. Ott szerettem bele igazán a küzdősportok világába – az ütésekbe, rúgásokba, a védekezésbe és az erőnléti edzésekbe. Az igazi mérföldkövet azonban a Kenpo Dojo jelentette számomra, amelyet Ponya Norbert mester vezet. Édesapám vitt el Norbi egyik edzésére, és már az első alkalom után éreztem, hogy megtaláltam azt a sportot, amelyet igazán szeretnék csinálni. Azóta a kempo az életem fontos részévé vált.
A kempo ugyan nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé, Dunaszerdahelyen azonban nagy hagyományai vannak, a Kempo Dojo Klub több sikeres sportolót is foglalkoztatott az elmúlt évek során. A klubon belül minden adott a folyamatos fejlődéshez?
Ezzel nem teljesen értek egyet, mert a regionális és nemzetközi versenyeken is jól látható, hogy a kempónak erős és aktív utánpótlása van. Egy folyamatosan fejlődő harcművészeti rendszerről beszélünk, amelyet a küzdősportok világában nagyon sokan ismernek és elismernek. Több sikeres MMA-harcos is kempós alapokkal kezdte a pályafutását, például Borics Ádám vagy Végh Attila. Dunaszerdahelyen különösen nagy hagyománya van a sportágnak, hiszen a kempo már több mint 25 éve jelen van a városban. A helyi versenyeken is látszik a sportág népszerűsége, például a Felvidéki Ifjúsági Kempo Kupán közel 200 versenyző vett részt. A fejlődéshez klubunkban minden adott: jól felszerelt teremben edzünk, vannak övvizsgák, edzőtáborok, szemináriumok és természetesen versenyzési lehetőségek is. Számomra a versenyek jelentik a legnagyobb fejlődési lehetőséget, mert ott tudom igazán felmérni, miben kell még erősödnöm fizikailag és mentálisan is. Ebben a klub vezetői és edzői maximálisan támogatnak minket.
Nemrégiben tartották az Év sportolója gálát a városban, előtte azonban még átvehettél egy egy elismerést, melyet a nemzetközi versenyeken elért sikereidért ítéltek neked oda. Mit jelent számodra, hogy a városban is elismerik a sikereidet?
Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy a város vezetése és a polgármester úr is elismerte az eredményeimet. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen módon értékelték a munkámat és kitüntettek.Természetesen nem ezért csinálom a sportot, de egy ilyen elismerés nagyon motiváló tud lenni egy fiatal sportoló számára. Külön büszkeséggel tölt el, hogy Dunaszerdahelyt képviselhetem a hazai és nemzetközi versenyeken is.
Pályafutásod eddigi legnagyobb eredménye a 16–18 éves korosztály 75 kilogrammos full kontakt kategóriájában elért világbajnoki ezüstérem. Előzetesen számítottal arra, hogy dobogóra állhatsz az antalyai versenyen?
A világbajnokság előtt természetesen reméltem, hogy sikerül érmet szereznem, de biztosra egyáltalán nem számítottam. Egy évvel korábban Portugáliában még a 14–16 éves korosztályban versenyeztem, Antalyában azonban már a 16–18 évesek között kellett helytállnom, ahol sokkal erősebb volt a mezőny. Több ország kiváló versenyzője indult, ráadásul a 75 kilogrammos kategóriában már az ütések és a küzdelmek is jóval keményebbek. Nagyon örülök annak, hogy a legnehezebbnek számító full kontakt kategóriában végül sikerült kiharcolnom a világbajnoki ezüstérmet. Ez eddigi pályafutásom legnagyobb eredménye, amire nagyon büszke vagyok.
A vb-n 32 ország közel ötszáz sportolója képviseltette magát, így több kultúra kempósával is összemérhetted az erődet. Mely ország versenyzőit érezted a legkomolyabb kihívónak?
A világbajnokságon 32 ország közel ötszáz sportolója vett részt, így valóban nagyon erős és nemzetközi mezőny gyűlt össze. Az én kategóriámban román, orosz, tunéziai, török és spanyol versenyzők ellen is küzdhettem. Úgy gondolom, hogy minden országnak vannak nagyon tehetséges sportolói, de számomra a román és az orosz versenyzők tűntek a legerősebbnek. A döntőben végül egy román ellenféltől kaptam ki, aki nagyon kemény és felkészült harcos volt. Véleményem szerint jelenleg Európában a román kempo tartozik a legerősebbek közé.
Nemzetközi sikerekből az idei évben sem volt hiány, az Esztergom–Kertváros Nemzetközi Kupáról két arany- és egy bronzéremmel tértél haza. Hogyan élted meg ezt a versenyt?
Magyarországon a kempo nagyon népszerű és sikeres sportágnak számít, ezért az ottani versenyeken mindig rendkívül erős mezőny gyűlik össze. Sok kiváló klub működik, és a nemzetközi versenyekre több ország versenyzői is érkeznek, így minden mérkőzés komoly kihívást jelent. Az Esztergom–Kertváros Nemzetközi Kupa számomra a világbajnoki felkészülés egyik fontos állomása volt. Nagyon keményen készültem erre a versenyre, kiváló kondícióban és erőnléti állapotban éreztem magam, ezért igazán élveztem minden pillanatát. Külön öröm volt, hogy végül két arany- és egy bronzéremmel sikerült hazatérnem.
Visszatérve még egy gondolat erejéig az Év sportolója gálára, a 15 és 20 év közötti kategóriában az előző évkehez hasonlóan birkózók végeztek az első két helyen, a dobogó legalsó fokára azonban ezúttal te állhattál fel. Bár erről még korai beszélni, de hamarosan akár már a felnőttek között is megmutathatod magad?
Számomra nagy megtiszteltetés, hogy a várostól ilyen elismerést kaphattam, ugyanakkor úgy gondolom, hogy nekünk, sportolóknak nem elsősorban ez a célunk. Én egyszerűen imádok küzdeni, és minden versenyen a lehető legjobb eredményt szeretném elérni. Ha sikerül jó eredményt elérnem, és ezt még a városom is elismeri, az különösen nagy öröm számomra. A gálaesten sok sportoló barátom is jelen volt, és őszintén úgy érzem, hogy mindannyian megérdemelnék, hogy ott álljanak a dobogón. Tudom, mennyi áldozattal, lemondással és kevés szabadidővel jár a sportolói élet. Éppen ezért szívből kívánom minden sportolónak, hogy egyszer megtapasztalhassa ezt az elismerést és megbecsülést.
Az igazán elhivatott sportolók már fiatal korukban is mernek nagyot álmodni. Számodra mi jelent motivációt, hogy az edzéseken és a versenyek is legtöbbet kihozd magadból?
Nagyon inspirálnak az élsportolók, főleg azok, akik hatalmas munkával és kitartással jutottak el a sikereikig. Mindig próbálok magamhoz viszonyítva fejlődni, és folyamatosan találok olyan sportolókat, akik motivációt adnak számomra. Saját magamon is érzem, hogy ez a sport mennyit segített nekem testileg és lelkileg egyaránt. Magabiztosabb, kitartóbb és fegyelmezettebb lettem általa. A jövőben szeretnék tovább fejlődni, és olyan szinten elsajátítani ezt a küzdősportot, hogy egyszer majd a fiatalabb generációnak, gyerekeknek is átadhassam a tudásomat. Számomra a kempo nem csupán egy sport, hanem egy életstílus is, amely a mindennapi életben is nagyon sokat tud segíteni az embernek.
Eljátszottál a gondolattal, hogy egy napon Dunaszerdahely városát olimpián képviseld?
Úgy gondolom, hogy minden sportoló álma egyszer részt venni az olimpián. Sajnos a kempo jelenleg még nem olimpiai sportág, de jó hír, hogy a nemzetközi szövetség – amelynek a szlovák szövetség is erős tagja – már dolgozik azon, hogy a jövőben a kempo is bekerülhessen az olimpiai sportágak közé. Ha egyszer lehetőségem nyílna rá, természetesen óriási büszkeséggel képviselném Dunaszerdahelyt és az országomat az olimpián. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez még egy nagyon hosszú út, ezért most elsősorban a fejlődésre, az edzésekre és a következő versenyekre koncentrálok.
MT
