Hatalmas érdeklődés az udvari muzsika iránt

A nyári napsütés még a kora esti hét órai kezdés ellenére is megtette a magáét, azonban a Sárga kastély és a platán- és gesztenyefák lombjainak hűsítő árnyékában nagyon kellemesen érezhette magát az, akinek még jutott szék a helyszínen, ugyanis közel 300 ember gyűlt össze az Érsek Rezső által vezetett kórus nagyjából egyórás műsorára. Persze az sem bánkódott, aki nem tudott helyet foglalni, hiszen mindenért kárpótolta a zene és a jó hangulat.

Július 23-án elsőként a Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika programszervezője, Takács Tímea köszöntötte a jelenlévőket és összefoglalta az elmúlt hetek zenei történéseit.

Nagy hálával és köszönettel tartozom önöknek, és gondolom a kórus is, hogy ma ennyien eljöttek. Nem is találok szavakat, de szerencsére nem az enyém a mai este, hanem a kórusé, és ők nem beszélni fognak, hanem énekelni, azt pedig mindig könnyebb, mint beszélni. Büszke vagyok arra, hogy ismerhetem a kórust, és hogy ennyi tehetséges emberrel dolgozhatok együtt, mert ahogy mondani szoktam, a tehetség nagy kincs, a tehetségekre oda kell figyelni, mert köztünk vannak, és mindegy, hogy alapiskolások, óvodások, kis gyerekek, nagy gyerekek, szépkorúak, középkorúak”,

– hangsúlyozta Takács Tímea.

Őt követően Érsek Rezső zeneszerző, a kórus vezetője lépett a mikrofon elé, aki örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy egy énekkari koncertnek manapság ekkora látogatottsága van, és hogy nem egy tévésorozat megtekintését választották a mai program helyett.

Amikor kisgyerek voltam, elmenekültem, amikor koncertre akartak vinni, bár nem volt olyan sok, mint ma. Menekültem az opera- és az énekkari koncertek elől, aztán a sors úgy hozta, hogy amikor harmadik vagy negyedik osztályos voltam, akkor én is beiratkoztam az iskola énekkarába. Igaz, hogy csak hárman voltunk fiúk, de rengeteg volt a lány, úgyhogy ez megmagyarázza, hogy miért szerettem már ötödikes koromban is énekkarba járni. Aztán ezt követte az Ifjú Szivek a a 20-as éveimben. És aztán »végigjártam« én is a Bartók Béla Kórust, de az később megszűnt. Egy csomó ideig, vagy 12-13 évig nem is volt Szerdahelyen semmilyen énekkar, de amikor egyszer megjöttem egy külföldi „zenélésből”, a feleségem azt mondja, van egy kis kórus a városban, de nincs, aki tovább vezesse. Nem tudtak hol próbálni, ugyanis akkor a kultúrházban volt egy kis krízis, amikor az igazgatók havonta váltották egymást, és mindenkinek nagyobb volt a baja annál, hogy az énekkarral foglalkozzon. Ekkor azt mondta a plébános úr, Kiss Róbert, hogy akkor miért nem megyünk hozzá? Hát elmentünk, és ottragadtunk, így lettünk mi a Szent György Kórus”,

– mesélte el dióhéjban Érsek Rezső a kórus alapításának kezdetét, illetve, hogy a lányok „hatására” kedvelte meg komolyabban a muzsikát. Mint mondta, az irány adott volt, de a szakrális dalokon kívül kipróbáltak mindent. Hamarosan komolyzenei programot állítottak össze, végül pedig a modernebb dalokhoz is hozzányúltak. Először csak a próbák szünetében, vagy lazításképp, borocska mellett, de aztán mindenkinek megtetszett, és elhatározták, hogy a XX. századi dixieland, jazz és pop örökzöldjeiből is összeállítanak egy repertoárt, ami mára majdnem másfél órásra duzzadt.

Forrás: Lacza Gergely/ma7