A Szivárvány című kiállítás megnyitóján nemcsak a tárlat nyitása adott okot az ünneplésre, hanem a művésznő kerek születésnapja is alkalmat kínált a közös örömre.
Tilajčík Edit, a múzeum megnyitóinak mindenkori háziasszonya, ezúttal is nagy szeretettel köszöntötte az ünneplő közönséget – köztük Dunaszerdahely alpolgármestereit, Puha Györgyöt és Karaffa Attilát, a házigazda Csallóközi Múzeum igazgatóját, Nagy Ivánt, a kiállítás kurátorát – egyben a művésznő lányát, Szakáll Kolčák Noémit, valamint természetesen az ünnepeltet, Szakáll Máriát.
A művésznő rövid életrajzában kiemelte: középiskolai tanulmányait az iparművészeti középiskola fényképészeti szakán végezte, majd a Comenius Egyetemen művészettörténetet tanult. Munkássága a festészet, a fényképezés, a reklámgrafika és a logótervezés területeit öleli fel.
„Művészetében a virágok színeinek megörökítése, a természet színpompás világa központi szerepet játszik. Ami a művésznő festővásznairól visszaköszön, olyan, mint a tánc, amely a családja mellett Marika életét teljessé teszi“ – hangoztatta az est háziasszonya.
A kiállítás kurátora, Szakáll Kolčák Noémi megnyitó beszéde elején röviden összefoglalva elmondta, Szakáll Farkas Mária a fotográfia mellett sokrétű művészi tevékenységet folytatott a modern művészet területén.
„Az anyut lenyűgözték az új kifejezésmódok és az alkotás lényege“ – jelentette ki.
Az aktuális tárlatra térve, annak címére, a szivárványra irányította a figyelmet, majd az európai néphiedelmek kapcsán így folytatta:
„Valaha úgy hitték az emberek, hogy a szivárvány földet érő két végében kincset találnak. Ez a kincs itt van. Mintha innét forrna ki és egyben földet érne egy szivárvány. Színekkel, fényekkel, megrepedezett, spontán, horizontális, vertikális, diagonális és körkörös, intuitív és nagyon sokrétű emóciókkal teli kincstára, amit képek formájában itt, a Sárga kastélyban és Csallóközi Múzeumban láthatunk.“
A kurátor külön is rámutatott Marika fotós látásmódjára:
„A képek mikro- és makrovilágokat idéznek fel. Bár ösztöni erőkkel születnek, a háttérben mindig jelen van a fotográfus szeme.“
A Csallóközi Múzeum igazgatója, Nagy Iván először intézményvezetőként köszöntötte a kiállító művészt, akivel – bár hivatalosan más testvérintézményhez kötődik – a múzeumnak kiváló kapcsolata van.
Ezután magánemberként is szólt az ünnepelthez, hiszen – mint mondta – az egész családdal baráti kapcsolatot ápolnak, s gyakran beszélgetnek művészetről, politikáról, történelemről.
„Sokat tudunk egymástól tanulni, és sokat tudunk nevetni. És ha azt kérdeznénk, mi az, ami minket még összeköt, már elhangzott egyszer: a tánc“ – zárta kedves, személyes hangú köszöntőjét Nagy Iván.
„A múzeumba szinte hazajárok, mivel ez már a sokadik alkalom, hogy itt kiállíthatok. …és mindig sokan kíváncsiak rám, ezt köszönöm igazán. Mert enélkül nem igazán látnám értelmét, hogy festéket és ecsetet fogjak“ – mondta meghatódva Szakáll Mária, aki köszönetet mondott a múzeumnak a lehetőségért, barátainak és rokonainak a biztatásért.
Megköszönte a családjának is, különösen a férjének, aki több mint 50 éve az élete táncpartnere, hogy eddig kibírta a szambázást:
„Most már talán áttérhetünk a tangóra – ahogy mondta az egyik tánctanárunk: megtanulhatják a tangót, de a tangóhoz igazából meg kell érni. Talán megértem…“ – szóltak a kiállító művésznő záró gondolatai.
A hangulatos, színekben gazdag megnyitót ezúttal is Bertók István és Kotiers András duója keretezte, akik hangok szárnyán emelték magasba a tárlatnyitó hangulatát, egy szivárványon túli világba.
A megnyitón készült további felvételeinket képgalériánkban tekinthetik meg.
Szöveg és kép: Rózsár Vince
Ezt már olvasta?
Kárpátaljai tehetségek mutatkoztak be az udvari muzsika második előadásán
Szerda kora este a Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika idei...
