Taras Kacharaba: A vezetőedző meghosszabbított keze

A tavasz folyamán nyolc tétmérkőzést abszolváltunk és mindössze két futballista játszotta végig a meccseket. Tudod, ki a másik?
„Igen, Popo (Popović).”

A Dunaszerdahelyre való érkezésed után azt nyilatkoztad, hogy az egyik célod a folyamatos játéklehetőség. Hogy vélekedsz arról, hogy azonnal sikerült kiharcolnod a helyed a kezdőcsapatban?
„Remek dolog, nagyra értékelek minden egyes játékpercet, hiszen ezért igazoltam a DAC-hoz. Ugyanakkor szeretnék segíteni a fiatalabb csapattársaimnak is. Sokat kommunikálok a vezetőedzővel, hogy a meghosszabbított keze legyek a pályán és az öltözőben is. Boldog vagyok, hogy helyem van a kezdő tizenegyben. Megbecsülöm ezt, hiszen sok minőségi labdarúgó van a keretben és mindegyikük játszani szeretne.”

A személyes célkitűzésed eddig teljesült. Mennyire vagy elégedett eredményesség szempontjából az eddig legjátszott találkozókkal?
„Természetesen lehetett volna jobb, de rosszabb is. Egy olyan csapathoz érkeztem, amely az ötödik helyen állt és a tabella rendkívül kiegyenlített volt. Jelenleg negyedikek vagyunk és valós esélyünk van az éremszerzésre. A második helyezés eléggé távol van, de a harmadik pozíció elérhető – minden a saját kezünkben van. Nem mindegyik meccsen alakul minden a tervek szerint, de azért dolgozunk, hogy sikeresek legyünk és elérjük a célunkat. A kupában szerettük volna búcsúztatni a Rózsahegyet, az egész összecsapás során domináltunk, helyzeteket dolgoztunk ki, amelyeket sajnos nem értékesítettünk. Ilyen a futball, aki betalál, az jut tovább. Nagyon sajnáljuk, de már a Zólyombrézó elleni legközelebbi mérkőzésre kell összpontosítanunk, amelyen otthon akarjuk tartani a pontokat. Bízom benne, hogy ugyanolyan agresszívek és egységesek leszünk, mint a Zsolna ellen.”

Az egyik legnagyobb közép-európai klubnál, a prágai Slaviánál eltöltött évek után egy kisebb városba és klubba igazoltál. Hogy érzed magad nálunk és ki segített a leginkább a beilleszkedésben?
„Dunaszerdahelyen kiváló feltételek vannak a futballra, a felnőttek és az ifjúság számára egyaránt. A cseh nyelv ismerete nagyban segítette a beilleszkedést, megkönnyítette a szlovák srácokkal, többek között a Maťo Trusával vagy a Milan Dimunnal való kommunikációt, akik fontos tagjai az öltözőnek. Jó a hangulat, a srácok nagyon barátságosak. Az érkezésem előtt kapcsolatban voltam a vezetőedzővel és a sportigazgatóval, ez volt az egyik oka, hogy a DAC-hoz igazoltam. Tudtam, hogy itt esélyem nyílik a személyes céljaim elérésére. Liberecben és a Slaviánál több időbe telt a beilleszkedés, ám itt minden hamar a helyére került és az első hónap után már otthon éreztem magam. Mindenki segítőkész volt, nemcsak az edzők és a csapattársak, de a klubnál dolgozó többi ember is.”

A nyolc tavaszi mérkőzés során különböző formációkban léptünk pályára, két és három középső védővel is próbálkoztunk. Melyik variációt kedveled jobban?
„A Slaviánál kezdetben két középső védővel, később hárommal, majd ismét kettővel futballoztunk. Liberecben is váltakozott a felállás, például az európai kupasorozatokban az erősebb ellenfelekkel szemben igyekeztünk hátul lezárni az üres helyeket. Inkább a két középső védős rendszert részesítem előnyben, amit kiskorom óta megszoktam, de ha öt hátvéddel lépünk pályára, az sem okoz különösebb gondot. Sok függ attól, mennyi középpályással futballozunk, legyen szó 3-4-3-as, 5-3-2-es vagy 3-5-2-es felállásról. A védelemből igyekszünk kommunikációval segíteni a védekező középpályás dolgát. Ha továbbra is kölcsönösen segítjük egymást, akkor nem szabadna, hogy bármi gond legyen.”

A hétvégén a Zólyombrézót fogadjuk, amellyel már van tapasztalatod. Milyen összecsapásra számítasz és mit kell tennünk, hogy sikeresek legyünk?
„Mindenképpen nehézre, a Zólyombrézónak is megvannak a saját céljai. Szervezetten futballoznak, jól összerakott csapatról beszélünk, minőségi futballistákkal és edzővel. Nekünk azonban a saját játékunkra kell összpontosítanunk, agresszívnek kell lennünk. Mindegyik mérkőzésen igyekszünk dominálni, megtartani a labdát. Viszont vannak olyan esetek is, amikor okosabban kell futballoznunk, mint például a rózsahegyi első félidő során, amikor az ellenfél birtokolta többet a labdát. A félidei szünetben vezettünk, de a második játékrészben jött egy pontrúgás, amelyből megszületett a hazaiak parádés egyenlítő találata. A Zólyombrézó ellen agresszívnek és főleg szervezettnek, egységesnek kell lennünk. Ha küzdeni fogunk egymásért, akkor bizonyosan otthon tartjuk a pontokat.”

Térjünk vissza a múltheti válogatott szünethez. Milyen érzésekkel nézted az ukrán nemzeti csapat összecsapásait?
„Igor Kharatinnal együtt szurkoltunk, éreztük, hogy komoly esélyünk van kijutni az európai kontinensviadalra. Az első meccs nem volt egyszerű, érezni lehetett az idegességet, Boszniában nem könnyű győzni. Tagja voltam annak a csapatnak, amely 2021-ben 2:0-s sikert aratott ott, és akkor is nehéz dolgunk volt. Ezt követte a Lengyelországban megrendezett „hazai” döntő Izland ellen, ahol ismét kicsit döcögősebben kezdtünk, de Ukrajna birtokolta többet a labdát, az ellenfelek elfáradtak, görcs is kapkodta már a játékosokat, így csak idő kérdése volt, mikor találunk be. Két eltérő találkozót játszottunk, ám a srácok a lefújásig küzdöttek és végül sikerrel vettük az akadályokat.”

Tudat alatt álmodozol az Európa-bajnoki részvételről?
„Természetesen célom, hogy visszatérjek a válogatottba, de minden a teljesítményemtől függ majd és a DAC sikeressége is fontos szerepet kap. Ha ott leszünk, ahol lenni akarunk, például a jelenlegi idényben dobogós helyen, bízom benne, hogy észrevesznek a válogatott edzői és lehetőséget kapok részt venni egy összetartáson, ott jó színben feltűnni, esetleg kiérdemelni a tornára szóló meghívót.”

Nagy Krisztián / dac1904.sk