Bartol Barišić: Imádok gólt rúgni

Bartol, köszöntünk a DAC-ban. Kérlek, mutatkozz be a szurkolóknak és mondj néhány szót a pályafutásod kezdeteiről.
„Zágrábból származom, az első klubom az ottani NK Sesvete volt, ahol hétéves koromban kezdtem el futballozni. Később a Dinamohoz igazoltam, amelynek a kötelékébe tizenkét esztendős koromtól egészen mostanáig tartoztam. A legutóbbi idényben két hónapot töltöttem kölcsönben az NK Istra együttesénél, az idény fennmaradó részében pedig a szlovén Domžale gárdájában szerepeltem, szintén kölcsönjátékosként. Az egész pályafutásom során csatár voltam, és szerencsére mindig elég sok gólt sikerült szereznem. A korosztályos bajnokságokban minden évben én lettem a gólkirály.”

Horvátország rendkívül sikeres a sportokban. Miért pont a labdarúgást választottad? Volt a családban valaki, akiről példát vehettél?
„Édesapám nagyon szereti a focit, amit amatőr szinten űzött is. Van egy öcsém, de belőle nem lett futballista. Kiskoromtól nagyon szerettem a labdát rúgni, a legjobban a gólszerzés érzése fogott meg. Horvátországban minden fiatal focista szeretne lenni. Ha valaki nem túl tehetséges, akkor keres magának más sportágat, amiben ügyesebb. Kézi- és vízilabdában is jók vagyunk, de a labdarúgás kiemelkedő szereppel bír. Lehet, hogy genetikailag belénk van kódolva a sport szeretete, hiszen ahhoz képest, hogy ötmilliós ország vagyunk, nem csak a labdarúgásban érünk el nagyon komoly sikereket.”

A bemutatásodban elhangzott, hogy a Dinamo-akadémia történetének a legjobb góllövője vagy. Mit jelent ez pontosan?
„Nehéz figyelemmel követni a szerzett találataim számát. Néhányan azt mondják, én lőttem a legtöbb gólt, néhányan pedig a Hoffenheim futballistáját, Andrej Kramarićot tartják a legsikeresebbnek. Az biztos, hogy imádok gólt rúgni és a legutóbbi tíz esztendő legeredményesebbje én vagyok. Mindig az idősebb korosztályos csapatokban szerepeltem, tizenhét esztendős koromban már az U19-es kategóriában futballoztam, két évvel idősebbek között. Talán ez még értékesebbé teszi a statisztikáimat.”

Mit tudtál korábban a DAC-ról, a szlovákiai labdarúgásról és az itteni bajnokságról?
„Az érkezésem előtt nem igazán tudtam, mire számítsak, de csodálatos, nagyon professzionális az itteni infrastruktúra, hasonló a Dinamo Zágrábéhoz. Néhány szlovák csapat nevét ismertem, de összességében az itteni labdarúgásról nem sokat tudtam. Ami számomra fontos, hogy egy olyan bajnokságról van szó, amelyben fejlődhetek. A pályafutásomban szeretnék fokozatosan lépésről lépésre haladni és úgy ítéltem meg, jelenleg ez a legjobb döntés.”

Négyéves szerződést kötöttél a klubbal. Milyen elvárásokkal érkezel?
„A legfontosabb célom, hogy sokat fejlődjek. Ha esetleg majd az évek múltán eligazolok, azt szeretném érezni, hogy jó döntés volt ideigazolni és jobb futballistaként távozom. A lehető legtöbb találattal és gólpasszal szeretném segíteni a csapatot. Ezek a legfőbb céljaim.”

Hogyan jellemeznéd magad futballistaként, mik az erősségeid?
„Úgy gondolom, jól mennek a befejezések és a testfelépítésem is megfelelő, de természetesen mindenben van még hova fejlődnöm.”

Hogy érzed magad a DAC-nál röviddel az érkezésed után? Ki van a segítségedre a csapaton belül?
„A szerbek, Gavrić és Popović a hasonló nyelv miatt, de mindenki nagyon segítőkész. Mindenben felajánlották a segítségüket, de napról napra egyre otthonosabban érzem magam a klubnál.”

A múltban több horvát nemzetiségű labdarúgó is viselte klubunk mezét, akik sikeres éveket töltöttek itt.
„Tudom, hogy Marko Divković, Andrija Balić és Marin Ljubičić is játszott a DAC-ban, bár személyesen egyikőjüket sem ismerem. Szeretném növelni a horvát futballisták renoméját, az ő itteni szereplésük rám is motivációként hat.”

Mit gondolsz, mennyire ül majd neked csapatunk játékstílusa?
„Láttam néhány mérkőzést, így tudom, hogy a magas letámadást és az iramfutballt alkalmazzuk, sok futással. A vezetőedző biztosított róla, hogy az edzések alkalmával idővel egyre jobban megismertet ezzel a stílussal. Szerintem beleillek ebbe az elképzelésbe. Eddig is olyan klubokban szerepeltem, amelyek folyamatosan letámadtak és szerették birtokolni a labdát. Véleményen szerint a győztes mentalitásommal is segíthetem a csapatot, hogy előrébb lépjen.”

Az első bajnoki találkozód sárga-kékben rögtön a legnagyobb rangadó lehet, amelyen a Slovant fogadjuk. Mit vársz a meccstől?
„Igen, tisztában vagyok ezzel és a legutóbbi szezonban történteket is ismerem. Tudom, hogy két ponttal előzött meg minket a Slovan és a mindent eldöntő hazai meccs részletei is megvannak. Remélhetőleg idén mi ünnepelhetünk a lefújás után. Szintén bízom abban, hogy jövő hétvégére rendben leszek, és az apró izomsérülésem lehetővé teszi, hogy pályára lépjek.”

Ebben a te rutinod is segíthet, hiszen tudod, milyen érzés bajnoknak lenni…
„Igen, a 2019/20-as idényben mondhattam magam bajnoknak, viszont a korosztályos csapatok mindegyikében is az első helyen végeztünk, tehát tudom, hogyan kell győzni. Remélhetőleg ezt Dunaszerdahelyen is bizonyítom majd.”

Forrás: dac1904.sk