Pánczél Károly: „Én bízom a Szövetségben, a magyar összefogásban”

„Kedves ünneplő dunaszerdahelyiek! 

Köszöntöm Önöket államalapító Szent István király ünnepén, amikor arról emlékezünk, hogy 1023 esztendővel ezelőtt létrejött egy, a Kárpát-medencét kitöltő magyar keresztény állam. 

És ünnepeljük mi magyarok az új kenyeret, az életet. A kommunista időkben igyekeztek egy arató ünneppé silányítani Szent István emlékezetét és az új kenyér szakrális üzenetét. 

Keresztény hitünk alapja a feltámadás. A holtnak tűnő búzaszem is a Teremtő ereje és szorgos keze munkája nyomán csírázik, szárba szökken, kalász növeszt. Liszt, kovász, kenyér. Az élet, így mondjuk, mi magyarok a kenyeret. 

Pál, Máté, Márk evangéliuma az utolsó vacsoráról:
„Vegyétek, egyétek, ez az én testem.”
Szent István napja és az új kenyér ünnepe a legszebb összmagyar ünnepünk. 

Tisztelt Ünneplők!

Immár 1023 esztendeje, hogy első királyunk, Szent István megkoronázásával, a magyar nép a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény Európa szerves része. Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét. Magyarország és a magyarság léte ma is Szent István államalapító művén nyugszik. 

István király műve nyomán virágzó állam alakult ki a Kárpát-medencében. A magyar állam az évszázadok során – feltartóztatva a nyugat elleni támadásokat – hozzájárult a keresztény világ fejlődéséhez. Az eltelt bő ezer év alatt kialakítottuk a magunk összetéveszthetetlen, egyéni kultúránkat, amely egyszersmind elválaszthatatlan része az európai nemzetek sokszínű közösségének. A magyar állam és a magyar nemzet Szent István látnoki személyisége, isteni gondviselésben bízó küldetéstudata és vasakarata révén vált alkalmassá arra a történelmi szerepre, amelyet ezer éven keresztül betöltött. 

A keresztény hit felvétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létére törő támadásokat, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktatúrák idején is megőrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hódító birodalmakat. 

Mit jelent nekünk ez az ünnep? 
Magyarországot. 
Magyarországot és az elszakított országrészek magyarjait. Szülőföldet, otthonunkat. Városokat, csendes falvainkat, kanyargó folyókat, alföldjeinket, alacsony, szép hegyeinket, viharverte templomainkat.

Mit jelent ez az ünnep? 
Otthonunkat Csallóközben, Mátyusföldön, Gömörországban, Délvidéken, Kárpátalján, Csíkban vagy az Alföldön. 
Szétszaggatták földjét, de fénylő búzatáblái ragyognak, kifosztották, de szorgos kezek újjáépítették. 

És a száz év magány is véget ért, a nemzetet is újraegyesítettük, nem vagyunk egyedül. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Nagy bátorság kellett egy országalapításhoz, törzsi államból vármegyékre épülő keresztény államot létrehozni.

Erős kőpillérre építeni, hogy megmaradjon világviharokban. 
Népmentéssel, a hit által. 
Szigorral, vasmarokkal, a kereszt jelével, csakhogy szét ne hulljunk, mint oldott kéve. 

Kedves Ünneplők! 

A kereszténységért, Európa szellemiségéért, az európai kultúráért kevés nép tett annyit, mint a magyar. Géza fejedelem és Szent István uralkodásától kezdve folyamatosan védtük hitünket és a nyugati kereszténységet a keleti hódítók – besenyők, tatárok, törökök, oroszok ellen –, sokszor sikerrel. Hunyadiék, Zrínyiék, Dobóék harcukkal, életük árán is óvták Európát, Magyarországot, a kereszténység utolsó bástyáját. A 20. században a kommunisták üldözték a keresztény vallást. Gondoljunk Márton Áron gyulafehérvári püspök, Mindszenty József hercegprímás, Ordass Lajos evangélikus püspök és Ravasz László református püspök üldöztetésére, szenvedéseire.

Senki ne magyarázzon sületlenségeket, hogy éppen mi távolodtunk el Európától, az európai értékektől.
Sőt, mi vagyunk az erős vár Európában, az a vár, amelynek fontos a kereszténység, a keresztény értékek megmentése. John Lukács mondta: 
„A Nyugat a mi keresztünk. Mint a Krisztus keresztje, egyszerre tragédia és remény. Letenni nem tudjuk.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Ma Nyugaton, Európában nagy a baj. Napjainkra az egész Európa sorsát befolyásolni képes nemzetek feletti hatalmi erőcsoportok célja, hogy Európa népeit megfosszák nemzeti karakterüktől, és az európai embereket egy identitás nélküli, azaz tartás nélküli, önvédelemre képtelen, szabadon manipulálható tömeggé alakítsák. Ha azonban egy közösségnek elvész az identitása, az önmagáról alkotott ismerete, öntudata, az végzetessé válik. Akkor a közösség felmorzsolódik, tagjai feladják nyelvüket, kultúrájukat, történelmüket, megszűnnek közösségként létezni. 
Jelenleg az európai emberek azonosságtudatának minden eleme ostrom alatt áll. Célkeresztben van a nemi, a családi, a vallási és a nemzeti identitás, valamint szellemi és politikai támadás alatt állnak mindazon intézmények – a férfi és a nő életközösségén alapuló család, a keresztény egyházak és az európai nemzeti államok – amelyek az európai nemzeti közösségek védelmére és erősítésére hivatottak. 

Európa identitása és kultúrája az európai nemzeti kultúrákból adódik össze, amelyek gyökerei a kereszténységben vannak. Európa ma mély és összetett válságban van, amely egyre nyilvánvalóbb. És sajnos egyre nyilvánvalóbb az európai vezetés teszetoszassága, lassúsága, vagy éppen tudatos, körmönfont gyengítése Európának.

Európa ostrom alatt áll. Szellemi, politikai, gazdasági és migrációs ostromállapot van.
Sőt a szomszédban háború van! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

A közvetlen szomszédunkban olyan háború dúl, melyre 80 éve, nagyszüleink korában volt példa. Azt gondoltuk, hogy sohasem ismétlődik meg. Nem tanultunk a borzalmakból, a szenvedésből.

Ez sem a mi háborúnk. A nagyhatalmak viszályából, a nagyhatalmi érdekütközésekből mi sohasem jöttünk ki jól. Ebben a háborúban tönkremegy, és elvérzik Ukrajna, tönkremegy Európa. 
Ez a háború a dollár háborúja a rubel ellen, a dollár háborúja az euró ellen. Minél előbb fegyverszünetre, béketárgyalásokra és békére van szükség. A béke emberi életeket ment meg és helyreállítja a gazdasági stabilitást, a béke prosperitást hoz.

Tisztelt Felvidéki Magyarok!

Szent István ünnepe és a Szent Korona a magyarság összetartozását is szimbolizálja. A nemzet összetartozása nem csupán szimbólum, nem egy álom, nem fikció, rózsaszín köd, hanem maga a valóság. 

Trianoni keresztre feszítettségünk ellenére életben maradtunk, boldogulunk, gyarapodunk. 103 évvel Trianon után elmondhatjuk: megmaradtunk, jó erőben vagyunk, szülőföldünkhöz ragaszkodunk. 

A száz év magány véget ért, nem vagyunk egyedül. Nincs egyedül a felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai és az anyaországi magyar. 
„Minden magyar felelős minden magyarért.” – Szabó Dezső. 

Úgy valljuk, hogy minden állam legfontosabb feladata, hogy a nemzet megmaradjon, boldoguljon, gyarapodjon. És ezt az elvet nem vitatjuk el másoktól sem. Mi igazán nem tehetünk arról, hogy a nemzet túlnyúlik a határokon. 
Ezért rögzítettük az Alaptörvényben is: „D” cikkely: „Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért”. 
Testvértelepülések, barátságok, testvériskolák, gazdaságélénkítő támogatások, Baross-Program, óvodaépítési program, iskolabuszok, kulturális támogatások – mind-mind a nemzet összetartozása, közös felelősségvállalása. A magyar nemzetpolitika lelke, legfontosabb programja a nemzeti önazonosság, identitásvédelme.

Mit jelent ez? 
Az őshonos nemzeti közösségnek legyen biztosítva megörökölni a nyelvet, kultúrát, hagyományokat. Legyen lehetőség mindezt továbbadni gyermekeinknek. A szülőföld otthonosságát biztosítani kell, ne kelljen elmenekülni, elvándorolni, asszimilálódni. 

Úgy gondoljuk, hogy ez alapvető emberi jog, nem magyar ügy. 
Ma 50 millió ember él az Európai Unió területén őshonos nemzeti közösség tagjaként. A nemzeti önazonosság védelme megilleti a dél-tiroli osztrákot, a finnországi svédet, a németországi dánt, Svájc államalkotó nemzeteit. Miért ne illetné ilyen jog az őshonos magyar nemzeti közösséget Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában? 
Az őshonos nemzeti közösségek jogainak biztosítása békét hoz, társadalmi békét, prosperitást, jólétet. 
Velünk lehet békében élni, csak hagyjanak élni magyarként!

Nem én tettem fel a kérdést, hanem Szlovákia előző miniszterelnöke, Igor Matovič: „Miért lenne boldog egy Szlovákiában élő magyar, ahol még élő törvény a Beneš-dekrétumok?”. 

Igen, Európa szégyene, hogy a ránk kollektív bűnösséget kimondó „Beneš-dekrétumok” ma még élő törvény! 

Kedves Barátaim! 

Magyarnak lenni és magyarnak megmaradni küldetés. 
Számíthatunk-e ebben az ügyben Európára, a szomszédos nemzetekre? 
Csak magunkra számíthatunk! 

Magyar parlamenti képviselet, érdekképviselet nélkül nincs hosszú távú megmaradás. Szeptember 30-án előrehozott parlamenti választás lesz Szlovákiában. Szlovák pártokra, vegyes pártokra nem számíthatunk, ez a tapasztalat. A megmaradás, a jólét, a nyugodt lét feltétele, hogy a Szövetség képviseltesse magát Pozsonyban. A Szövetség már bizonyított az önkormányzati választáson. A Szlovákiában élő 8 százalék magyar számára nem elérhetetlen az 5 százalékos küszöb elérése. 

Nem lesz könnyű! Ha van öt magyar, biztosan alapít három pártot és négy-öt platformot. Nem vagyunk egyformák, de most össze kell fognunk. Ha most nem sikerül, akkor kell számot adni elszalasztott lehetőségekről, bűnökről, nemzetárulásról. 

Én bízom a Szövetségben, a magyar összefogásban. 

Tisztelt Ünneplők! 

Végezetül szólnunk kell a veszteségeinkről. 
Tavaly év végén elhunyt Duray Miklós, idén év elején búcsúztunk tőle Losoncon. Ő volt a nemzet lelkiismerete, jogvédő, kisebbségvédő, iskolamentő. Az ő soraival köszöntöm Önöket ünnepünkön.

»Az igazi történetek a felívelő sorsokról szólnak. Olvasott valaki a mocsárban gázolók, fuldoklók és onnan sehova el nem jutók életéről sikerkönyvet?
A világirodalom összes remekműve állítólag a posványban vergődők küzdelmeiről szól. A csúcsműveket pedig azokról írták, akik a lápból a hegyre jutottak. 
Akkor hát hangozzék szavam a völgy mélyéről: 
Fel a hegyre, magyar!«

Az Isten áldja meg Önöket!”