„Városaink, falvaink, de bármely szegletének a nagy világnak, ahol magyar ember él kellő tisztelettel emlékezik államalapító szent királyunkról. Ezt tesszük mi is, Dunaszerdahelyen, a Csallóköz szívében. És ezt teszik testvérvárosainkban is, többek között Beregszászban, Székelyudvarhelyen, Zentán, Győrött és Gödöllőn is” – hívta fel a figyelmet ünnepi köszöntőjében Karaffa Attila alpolgármester.
Városunk alpolgármestere kiemelte:
„Első királyunk (...) nem restellett letérdelni (...) és imára kulcsolt kézzel kérve a Teremtőt és a Szűzanyát, Nagyasszonyunkat nemzetünk, országa védelmére” – fogalmazott, rámutatva egyben arra is, hogy „nemzeti közösségünk előtt nagy megmérettetés áll hamarosan. Többévnyi sikertelenség után most újult erővel nekirugaszkodunk, hogy hallattassuk hangunkat a szlovák törvényhozásban. (...) A nemzetünket képviselő politikai pártok ugyancsak tanácskoztak. Ki megállapodott és alázattal elfogadta az egyezséget. Ki más utat választott, és az egység helyett inkább elpártolt a közös ügytől”.
Az alpolgármester szerint „a mai kor felvidéki vagy szlovákiai magyarja egységet és békét kíván. Ezt Szövetségben tudjuk megtenni azokkal, akik ugyancsak a nemzet javát szeretnék szolgálni. Mert a politikának a szolgálatról kell szólnia. Ahogyan Szent István király is szolgálta népét, úgy kell nekünk is alázattal szolgálni” – fogalmazott, rámutatva:
„Államalapító Szent István királyunk ünnepén azt kívánom, hogy legyünk büszkék magyar nemzetiségünkre, nem megsértve, vagy lebecsülve más nemzeteket. Tudjunk és akarjunk tenni közösségünkért, merjük vállalni magyarságunkat, hitünket, hogy még száz és száz év múlva is hangozhassék templomainkban, tereinken, az utcákon, a stadionban: Isten, áldd meg a magyart!”
Az ünnepi köszöntőt Pánczél Károly magyar országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke mondta el a megemlékező közösség előtt.
„Keresztény hitünk alapja a feltámadás” – kezdte beszédét Pánczél – „A holtnak tűnő búzaszem is a Teremtő ereje és szorgos keze munkája nyomán csírázik, szárba szökken, kalász növeszt. Liszt, kovász, kenyér. Az élet, így mondjuk, mi magyarok a kenyeret. Pál, Máté, Márk evangéliuma az utolsó vacsoráról: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem.« Szent István napja és az új kenyér ünnepe a legszebb összmagyar ünnepünk.”
A Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke rámutatott, hogy „a keresztény hit felvétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létére törő támadásokat, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktatúrák idején is megőrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hódító birodalmakat”. Pánczél Károly szerint Szent István ünnepe több mindent is jelent. Jelenti
„Magyarországot és az elszakított országrészek magyarjait. Szülőföldet, otthonunkat. Városokat, csendes falvainkat, kanyargó folyókat, alföldjeinket, alacsony, szép hegyeinket, viharverte templomainkat”, jelenti „otthonunkat Csallóközben, Mátyusföldön, Gömörországban, Délvidéken, Kárpátalján, Csíkban vagy az Alföldön. Szétszaggatták földjét, de fénylő búzatáblái ragyognak, kifosztották, de szorgos kezek újjáépítették.” De egyben azt is jelenti, fogalmazott az országgyűlési képviselő, hogy „a száz év magány is véget ért, a nemzetet is újraegyesítettük, nem vagyunk egyedül.”
Pánczél Károly elmondta azt is, hogy „a kereszténységért, Európa szellemiségéért, az európai kultúráért kevés nép tett annyit, mint a magyar. Géza fejedelem és Szent István uralkodásától kezdve folyamatosan védtük hitünket és a nyugati kereszténységet a keleti hódítók – besenyők, tatárok, törökök, oroszok ellen –, sokszor sikerrel. Hunyadiék, Zrínyiék, Dobóék harcukkal, életük árán is óvták Európát, Magyarországot, a kereszténység utolsó bástyáját. A 20. században a kommunisták üldözték a keresztény vallást. Gondoljunk Márton Áron gyulafehérvári püspök, Mindszenty József hercegprímás, Ordass Lajos evangélikus püspök és Ravasz László református püspök üldöztetésére, szenvedéseire.
Senki ne magyarázzon sületlenségeket, hogy éppen mi távolodtunk el Európától, az európai értékektől.
Sőt, mi vagyunk az erős vár Európában, az a vár, amelynek fontos a kereszténység, a keresztény értékek megmentése. John Lukács mondta: »A Nyugat a mi keresztünk. Mint a Krisztus keresztje, egyszerre tragédia és remény. Letenni nem tudjuk«.”
Pánczél, kiemelve a szomszédban zajló háborús eseményeket, egyértelműen rámutatott arra is, hogy Európa nyugati felében ma nagy a baj. „Napjainkra az egész Európa sorsát befolyásolni képes nemzetek feletti hatalmi erőcsoportok célja, hogy Európa népeit megfosszák nemzeti karakterüktől, és az európai embereket egy identitás nélküli, azaz tartás nélküli, önvédelemre képtelen, szabadon manipulálható tömeggé alakítsák. (...)
Jelenleg az európai emberek azonosságtudatának minden eleme ostrom alatt áll. Célkeresztben van a nemi, a családi, a vallási és a nemzeti identitás, valamint szellemi és politikai támadás alatt állnak mindazon intézmények – a férfi és a nő életközösségén alapuló család, a keresztény egyházak és az európai nemzeti államok – amelyek az európai nemzeti közösségek védelmére és erősítésére hivatottak.”
Pánczél Károly beszédében a felvidéki magyar parlamenti képviselet szükségességéről is szólt: „Magyar parlamenti képviselet, érdekképviselet nélkül nincs hosszú távú megmaradás. Szeptember 30-án előrehozott parlamenti választás lesz Szlovákiában. Szlovák pártokra, vegyes pártokra nem számíthatunk, ez a tapasztalat. A megmaradás, a jólét, a nyugodt lét feltétele, hogy a Szövetség képviseltesse magát Pozsonyban. A Szövetség már bizonyított az önkormányzati választáson. A Szlovákiában élő 8 százalék magyar számára nem elérhetetlen az 5 százalékos küszöb elérése.”
A beszédeket közetően a megjelent szervezetek és intézmények vezetői helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Az ünnepségen tiszteletét tette Jankovics Gyula, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa, Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, Puha György, Dunaszerdahely másik alpolgármestere, valamint több városi képviselő, illetve több városi intézményvezető is.
Az eseményen fellépett Derzsi György színművész és Bíró Emese, a helyi Kodály Zoltán Alapiskola tanulója (felkészítő tanára Simon Anikó) is.
Nagy Attila
