A zene fényes útján

Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, illetve bennetek és hogyan indult el ez az egész?

Ugyanebben az évben, még nem telt el két hónap és megismerkedtem Török Levente barátommal egy tehetségkutató rendezvény gála estjén. Nagyon gyorsan összebarátkoztunk, rengeteg volt a közös nevező. Már nem is emlékszem melyikünk mondta ki, hogy ezt meg kell írni, de Levente állítja, hogy ez kijelentés az én számat hagyta el először. (Tamás nevet..)

Mennyi ideig tart megírni egy rock musical-t?

Úgy érzem erre nem létezik válasz, ami egy és bizonyos időszakot takar. Nem tartottunk hosszabb szüneteket, de természetesen mindkettőnknek meg van a saját életritmusa eltérő kötelezettségekkel. Mindezek mellett nekünk nagyjából 10 hónapra volt szükségünk, hogy a dramaturgiai és rendezői munkák nélküli darabot megírjuk. Igyekeztünk személyes találkozásokkal tenni mindezt, de sokszor használtuk a számítógép adta kommunikációs segítséget is.

Mire kell odafigyelni, mik alapján tudjátok előrevinni a cselekményt, a történetet, hogy az végül beteljesítse küldetését?

Nekünk nagyon fontos szempont volt, hogy nagyjából visszaadjuk a zenekar kialakulásának és pályájának valódi történetét, úgy gondolom ez nem is lehetne másképp. Természetesen figyelnünk kellett végig arra, hogy a kellő változatosság meglegyen, ami vonzza az érdeklődést és a kezdetektől tartó kíváncsiság végigkísérje majd a darabot a nézők szemében.

Ez az első nagyobb méretű próbálkozásotok?

Igen.

Megírni egy ekkora múltú (és jelenű!) zenekarnak és Cipőnek a történetét színpadi műként nem lehet egyszerű. Mennyire okozott nehézséget, hogy első ízben pont egy ekkora kihívás előtt álltok?

Levente barátom 84-es születésű srác, akinek a szülei rendkívül izgalmas szakmát választottak. 1990 óta szerveznek a Felvidéken és több országban is koncerteket, javarészt magyar könnyűzenei fellépéseket, de azoknak is a legjavát. Nem tudnék olyan nevet mondani, akit mindenki ismer és ők ne csináltak volna nekik turnét. 90-ben indult a Republic is és szinte az összes bulijukat ők szervezték Szlovákia magyar lakta városaiban. Tehát Levente 6 éves kora óta baráti viszonyt ápol a zenekarral és ahogy elkezdtünk beszélni erről a témáról, hogy talán ezt meg kéne írnunk, nagyjából 2 perc alatt szinte a küldetésünknek éreztük ugyanezt. Úgy hiszem ez az ő részéről volt erősebb, de a darab megírásában tökéletesen egyenrangú felek voltunk a kezdetektől. Ez valahogy nem is volt kérdés, csakúgy ahogy az sem, hogy egymás barátságával mindketten sokat nyertünk! (Tamás mosolyog..)

Nem kívánhatunk mást, minthogy mielőbb láthassuk a színpadon is a darabot, de térjünk most ki rád. Mi indított el a zenei pályán?

Valójában zenész családból származom, édesapám elég korán beavatott a szórakoztató zenei világba. Nálunk folyton zene szólt és szól is a mai napig. Később tanultam is a zenét. Komáromban Farkas Mónika volt az énekmesterem. Megtanított a tudatos éneklésre. Ma már nem probléma végigénekelni két éjszakát. Teljesen hozzászokott a szervezetem és a hangszalagjaim is. (nevet)

Mikor fogalmazódott meg benned az, hogy saját dalokat énekelj?

Szépen kialakult bennem. Minél hosszabb ideig csinálod a vendéglátós zenei ipart, annál jobban kell arra figyelned, hogy ne fásulj bele. Meg kell tudni újulni, mindig a lehető legjobb szintet kell nyújtanod. Közben bekerültem a zenés színház világába. Komáromban 2005-ben egy diákszínpaddal az István, a királyt mutattuk be, amivel nagyon közel került hozzám a színház is. Vadkerti Imrének köszönhetően kerültem a gútai Kis-Duna Menti Rockszínházhoz. Ott is rengeteget tapasztaltam. Mindig idősebbek vettek körül. Egy idő után inspirálni kezdtek dolgok, amelyeket le is írtam magamnak. Később ezekből aztán dalok születtek.

Hogy indult el? Kivel dolgoztál? Mikor született meg az első dalod?

Valójában 2012-ben kezdtünk el dolgozni a saját dalaimon. Hiszem azt, hogy minden okkal történik. Szerencsés vagyok, mert olyan profi csapattal dolgozhatok, amely keveseknek adatik meg. Néhány éve ismertem meg Pécsváradi Zoltánt, aki egy hihetetlenül tehetséges ember. Nála szerényebb zenészt, hangmérnököt, vagy éppen zenei producert én nem ismerek. Nála születnek a dalaim a Syncron Stúdióban.

Kikkel dolgozol még?

Velena Istvánnal és Pratsler Istvánnal, akik szintén fontos részei a csapatnak. Ők is írnak szöveget, illetve zenét is. Kiemelném még Bíró Lászlót is, aki virtuóz gitártudásával különlegessé teszi a produkciómat.

A ,,Zoomolj rám" című dalod szerintem eléggé elterjedt. Szerinted mitől sikeres egy dal?

- Annyi bizonyos, hogy az emberek szeretik a könnyen megjegyezhető dallamokat. Nekünk fontos az, hogy élő hangszereléssel készüljön el egy dal. Nem szeretem a gépzenét. Az mű. A minőségi zenéhez kell egy jól elmondott gondolat. Akkor működik.

Tavaly élőben énekelhetted el a DAC csapatának írt dalodat. Milyen érzés volt?

- Felejthetetlen. Nem énekelhet az ember minden nap sokezer ember előtt.

Dunaszerdahelyen legutóbb a Kárpátok Szépe versenyen láthatott a közönség. Lélekemelő himnuszt írtatok a versenynek.

- Köszönjük. Szerintem is. Minden benne van, ami egy ilyen versenyhez kell. Örültem a felkérésnek. Jó érzés, hogy én lehettem a hangja.

Mik a tervek? Hol láthatunk legközelebb?

Ismét megkeresett egy cég, amely a világpiacon is jelen van. Ha minden jól megy, hamarosan ott is bemutatkozhatok. Hogy hogyan és mikor, az egyelőre legyen titok. Hamarosan. Jó úton haladok, mert egyre több a komoly megkeresés. Sukola Tamás barátom volt a megálmodója az ,,Adjunk utat a tehetségnek" című gálaműsornak, amelyhez Gergely Róbert színművész is csatlakozott. Jelenleg a magyarországi országos médiákban fog megjelenni. Remélem, hogy majd itthon is bemutatkozhat a produkció.

Hallottam az új internetes műsorodról. Mesélj róla!

A Cool-túra műsor igazából értékes embereket mutat be. Jelenleg havonta egyszer jelentkezem vele. A Facebookon, a hivatalos csatornámon tudják követni. (Mészáros Tamás Official Fanclub). Az a célom, hogy a kultúrával, sporttal, hagyományőrzéssel foglalkozó embereket megmutassam.