Második hete vagy a klubnál. Hogy érzed magad, mennyire sikerült beilleszkedned?
„Nagyon jól érzem magam, kiválóak a körülmények. Már a barátnőm is csatlakozott hozzám, szóval nem vagyok egyedül. Igyekszem kihasználni a klub adta lehetőségeket, hogy minden nappal javuljak és hogy hamarosan otthon érezzem magam. Nagyon élvezem ezt a folyamatot. A csapattársak remekül fogadtak, már az együttes teljes jogú tagjának érzem magam, így minden rendben van. Az étkezés és a regeneráció feltételei adottak, továbbá az erőnléti edzők és az elemzők is a rendelkezésünkre állnak. Nekem csak arra kell összpontosítanom, hogy napról napra fejlődhessek. Ez boldogsággal tölt el.”
Ha az itteni infrastruktúrát összehasonlítod az előző klubodnál, a belgrádi Partizannál tapasztaltakkal, mit látsz?
„Nagyon hasonlóak. Belgrádban is egy kiváló sportközpont állt a rendelkezésünkre, remek minőségű pályákkal. Talán az egyetlen különbséget abban látom, hogy a klub, az edző és a játékosok is ugyanabban a dologban hisznek, egy irányba húznak. A Partizannál is mindenki profi, de mivel az egy óriásklub, ha nincsenek eredmények, akkor jönnek a változások edzői vagy akár a játékosok szintjén is. Ott nem úgy állnak hozzá a dolgokhoz, hogy ha becsúszik egy vereség, akkor megértik, hiszen ilyen a foci, ez is néha megesik. Minden a győzelemről szól. Egy nagymúltú klubról van szó, ráadásul a szurkolók is a siker megszállottjai. De ez nem rossz dolog. Talán a fiatalabb játékosoknak kicsit stresszes, hogy minden héten a maximumon kell teljesíteni, akárcsak itt, de a Partizannál picit nagyobb nyomás nehezedik a futballistákra, ami néha a csapat kárára megy.”
Mennyiben segítették a beilleszkedésedet a balkáni játékosaink?
„Krstović és Gavrić is nagyon segítőkészek voltak az első héten, ugyanúgy Veszelinov Dani, aki szintén beszél szerbül. A hotelben sok időt töltöttünk együtt, megmutatták, mit hol találok Dunaszerdahelyen. Sokat segítettek.”
Egykori futballistánk, Marko Živković csapattársad volt a belgrádi együttesnél. Beszéltél vele az ideigazolásodat megelőzően?
„Ha jól tudom, Marko szerezte az első gólt az új stadionban és olyan játékosokkal futballozott itt együtt, mint például Kalmár Zsolti. Természetesen kikértem a véleményét és sok szépet mondott a klubról, akárcsak mások. Mindenképpen azt javasolta, hogy bólintsak rá a DAC ajánlatára. Az egyik barátom Marko Divković ismerőse és ő is azt ajánlotta, hogy igazoljak Dunaszerdahelyre.”
Hogy érzed magad a fiatal kapuscsapatunkban?
„Jól. Nagyjából hasonló korúak vagyunk, tudjuk, hogy sokat kell még fejlődnünk. Ebben támogatjuk is egymást. Messze vagyunk még a karrierünk csúcsától és a legjobb formánktól, de egymást segítve könnyebben elérhetjük azt. Jó dolog ilyen társakkal dolgozni, hiszen arra motiválnak, hogy napról napra jobb legyek. Az ideigazolásom előtt beszélgettem a vezetőedzővel és a kapusok trénerével is, aki megmutatta és elmagyarázta, mit és miért csinál. Hetente két-három alkalommal is megnézzük az edzések, meccsek videófelvételét, plusz megtekintjük a rólunk és a soron következő ellenfélről készült elemzést. Kiszúrjuk a jó és rossz dolgokat, utóbbiakon pedig megpróbálunk javítani.”
Mit tartalmaz a kapusok számára készített elemzés?
„Sok pontrúgást, a tizenegyeseket, néhány kulcsjátékos, főleg a támadók mozgását, stílusát, befejezését. Próbáljuk ezeket memorizálni és ha a mérkőzésen adódik egy ilyen szituáció, lövés, akkor előnyben vagyunk.”
Múlt hétvégén a Kassa ellen már te védted csapatunk kapuját. Meglepődtél, amikor megtudtad, hogy te kezdesz?
„Nem igazán számítottam rá, de nem is voltam meglepve, hiszen azért érkeztem, hogy védjek. Bíztam benne, hogy pályára kerülhetek, mert számomra is az a jó, ha meccsben vagyok. Bár az edzések is fontosak, a találkozókon ismerem meg legjobban a csapattársaimat. Így szokunk össze a leggyorsabban.”
Mikor tudtad meg, hogy a hétvégén a te neveddel kezdődik az összeállításunk?
„Mindössze néhány órával a kezdő sípszó előtt, az ebédet követően. Volt egy rövid megbeszélésünk a vezetőedzővel, aki elmondta, hogy elérkezett az én időm. Elmondta, hogy támogat és hogy bízik bennem, továbbá biztosított arról is, hogy fontos tagja vagyok a gárdának. Ez egy szép gesztus volt, sokat segített.”
Hogyan ment a csapattársakkal való együttműködés? Nem sok edzést abszolváltatok közösen…
„Ez igaz, de voltak megbeszéléseink és vannak olyan alapdolgok, amelyeket mindannyian ismerünk. Megbeszéltük, hogy igyekszünk nem bonyolítani a dolgokat és egyszerűen futballozni, aminek meg is lett az eredménye. Remekül kezdtük a mérkőzést és megérdemelt győzelmet arattunk.”
A nagymihályi összecsapást is a helyszínen követted, a Kassa ellen pedig már a kezdőcsapatban kaptál helyet. Mit mutatott neked ez a két mérkőzés?
„Van egy rendszer, amelyben hiszünk. Ki kell elemeznünk a találkozókat és fejlődnünk. Támadófutballt játszunk, sok gólt lövünk, de az olyan dolgokra is oda kell figyelnünk, mint a gyors ellentámadások vagy az elkerülhető találatok.”
Csalódott voltál, amiért két megelőzhető gólt is lőtt nekünk a Kassa?
„Nem igazán nevezném megelőzhetőnek, hiszen mindegyik csapatnak megvan a maga minősége. Örülök a győzelemnek, kellett egy ilyen meccs az önbizalmunknak. Most az a fontos, hogy a legközelebbi mérkőzésen is begyűjtsük a három pontot, igyekeznünk kell egy győzelmi sorozatot felépíteni, hogy a legmagasabb célokért küzdhessünk.”
Egy olyan klubtól érkeztél, amelynek óriási szurkolói bázisa van. Mi a véleményed ebben a tekintetben a DAC-ról?
„Nagyon pozitív, remek volt látni, hogy mennyien kilátogattak a mérkőzésre, ráadásul a szurkolók között sok gyerek is volt. Nagyon sokat segítenek nekünk. A stadion, a pálya és a szurkolók is kiváló futballhangulat összetevői, amit nagyon élveztem szombaton. Másodszor léptem pályára a MOL Arénában, de első alkalommal hazaiként, nem pedig ellenfélként.”
Szombaton Rózsahegyre látogatunk. Egy ilyen játékosnak, aki kevésbé ismeri a helyi bajnokság csapatait, mennyire kell jobban összpontosítania a hét folyamán az elemzések alatt?
„Nem igazán igényel komolyabb odafigyelést, ráadásul mi megpróbálunk csak saját magunkra összpontosítani. Az ellenféllel csak annyiban foglalkozunk, hogy megnézzük, hol vannak a gyenge pontjaik és hogy hol lehetne őket megtörni. Ez teljesen megszokott, igyekszem minden ellenfélre ugyanúgy készülni. Ha jól teljesítünk, minden bizonnyal az eredmény is jönni fog.”
dac1904.sk
