Augusztus 21-én érkeztem Krahuléra. A vacsora után máris nekikezdtünk a programozásnak. Ez természetesen még csak ízelítő volt abból, ami ránk várt a következő két hét alatt. Mivel én jóformán kezdőként érkeztem, így az első 3D programozásom az OpenScad-ben nem volt a legegyszerűbb, és helyzetemet tovább nehezítette az, hogy a többiek szlovák anyanyelvűek voltak.
Az első héten mindenkinek minden foglalkozáson részt kellett vennie. Hétfőn kitöltöttünk egy tesztet, ami alapján négy csoportba osztottak bennünket.
Én az Arduino programozással kezdtem. Az elején megtanultam az alapfogalmakat, a változók deklarálását, az utasítások megadásának módját és az értékek kiírattatását. Legtöbbünknek sikerült bekötnie egy servo motort és olyan programot írni hozzá, hogy távirányító segítségével lehessen a forgás gyorsaságát változtatni. Természetesen ezen kívül még sok más hasznos dolgot is tanítottak az Arduinoval kapcsolatban.
A következő, számomra nagyon érdekes program, a már említett OpenScad volt. Először egy egyszerű bögrét terveztünk, és kisebb-nagyobb sikerrel mindenki megjegyezte a kifejezéseket. Ez a legfontosabb, mert ha megértjük, hogyan kell alakzatokat beilleszteni, bizonyos műveleteket elvégezni és mozgatni az elemeket, valamint használjuk a fejünket, máris rengeteg dolgot meg tudunk alkotni. Mire is jó bögréket tervezni a számítógépünkön? A válasz roppant egyszerű! Ha bármilyen alkatrészt megrajzolunk, utána azt 3D nyomtatóval el is készíthetjük. Mi a táborban egy robot alapját terveztük meg és nyomtattuk ki.
Akik a programozás helyett jobban szeretik a kézzel fogható dolgokat, a legjobban a konstrukció elnevezésű foglalkozáson bontakozhattak ki. Itt ugyanis az Eagle programban megtervezett nyáklapot készítettük el, és utána erre cineztük rá a szükséges alkatrészeket. Végeredményként egy villogót kellett kapni. Miért csináltuk mindezt? Arra csak a vasárnap kaptuk meg a választ. Hajnali egykor a hegyekben a ledfényeket követve kellett eljutnunk különböző állomásokra. Most így visszagondolva, ez remek móka volt. Ám abban a pillanatban, amikor felkeltettek az ágyamból, nem voltam teljesen biztos benne, hogy én menni akarok.
A további foglalkozásokon a videó szerkesztéssel és a Lego robotok programozásával ismerkedtünk. A második héten már magunk választhattuk ki, milyen témáról akarunk többet tanulni. Én két programot emelnék ki. Az első a LilyPad, ami főleg a lányok tetszését nyerheti el, hisz ez az Arduino egy olyan változata, amit a ruhára lehet varrni. Mint minden más esetben, itt is a tervezéssel kezdődik a munka. A Fritzing nevezetű programban elrendeztük a ledeket, szenzorokat, egyéb alkatrészeket és a bekötési rajzot is elkészítettük.
A második említésre szánt program a weboldalszerkesztés volt. Ehhez a Subline Text 3 elnevezésű alkalmazást használtuk. Elmagyarázták, hogyan tudok táblázatot készíteni, képet beilleszteni és betűméretet változtatni. Ez nagyon alapos munkát igényelt, mert figyelni kell a legapróbb részletekre is. A foglalkozásokon sikerült elsajátítanom a C programozási nyelv alapjait, megtanultam az egyes alkatrészek helyes bekötését, és megismertem további tervezőprogramokat is.
A tábort versennyel zártuk, mely során alkalmaznunk kellett az elektrotechnikával kapcsolatos összes addig megszerzett tudásunkat, de az ügyesség és a kreativitás is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy sikerüljön teljesíteni a kihívásokat. A szakmai fejlődésen túl javult a szlovák nyelvtudásom, új emberekkel találkoztam és remek barátokat szereztem. A lehetőségért, hogy ide eljuthattam, köszönettel tartozom tanáraimnak és iskolámnak a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskolának.
Herbrik Noémi
Ezt már olvasta?
Nyitott nap a dunaszerdahelyi Közös Igazgatású Szakközépiskolában
Nagy érdeklőés mellett zajlott a dunaszerdahelyi Közös...
