Samuel Petráš: Minden mérkőzésen a lehető legtöbbet nyújtottuk

„Nehéz bármit is mondani egy ilyen meccs után, amelynek a végén az érzelmek is előjöttek. Szerintem jogos volt a vendégek büntetője, de nekünk is volt néhány olyan szituációnk, amelyeket öt-tíz másodperc alatt kivizsgáltak, és amelyek talán nem voltak ennyire egyértelműek. Nem szeretnénk azonban erre kibeszélni magunkat, egy lépéssel az ellenfél előtt kellett volna járnunk. Sajnáljuk. Kiválóan kezdtük az összecsapást, a játékvezető azonban kicsit visszafogott minket azzal, hogy mindegyik párharcot a vendégek elleni szabálytalanságként fújt le. Az első helyzetünkből betaláltunk és kár, hogy nem használtuk ki a további lehetőségeinket az előnyünk növelésére. Ez óriási segítség lett volna számunkra. A hosszú szezon és a győztes sorozat után csalódottak vagyunk, de úgy gondolom, óriásit fejlődtünk és ha a következő idényben ráteszünk egy lapáttal, akkor sok jó dolgot mutatunk majd” – nyilatkozta vasárnap este a DAC-Slovan (2:3) rangadót követően csapatunk kapusa, Samuel Petráš.

A kiváló színvonalú mérkőzésen háromszor kapitulált, ami először esett meg vele csapatunk színeiben. „Lovat góljánál Kruži egy kicsit megemelte a labdát, de nem mondanám, hogy ezzel kellemetlenebbé tette a lövést. Nem változtatott rajta irányt, váratlanul ért, hogy az ellenfél játékosa ennyire jól találta el a labdát. Kevés hiányzott csak a hárításhoz. A második gólnál csak nehezen lettem volna képes úgy kilépni a beadásra, hogy a védőnkbe beleszalad egy harmadik játékos, aki nekem löki a csapattársam, én pedig nem férek a labdához. Ha a játékvezető úgy ítélte meg, hogy ilyen a foci, akkor ilyen a foci. A meccs vége az érzelmekről és a tizenegyesről szólt. Úgy vélem, több kérdéses szituáció is akadt. A legvégén legalább a döntetlenért küzdöttünk, hogy nagyobb eséllyel vághassunk neki a két utolsó fordulónak, de semmit sem sikerült kihoznunk a nyomásból. Volt egy kiváló sorozatunk, amit a lehető legtovább akartunk húzni. Néhány csapat talán kiismert minket, vagy nem tudom, mi történt. Feleslegesen hullajtottunk pontokat, de minden mérkőzésen a lehető legtöbbet nyújtottuk. Még két forduló áll előttünk, a labda kerek, bármi megtörténhet. Ami a végén befújt büntetőt illeti, sejtettem, hogy képtelen leszek felidegesíteni egy olyan tapasztalt futballistát, mint Vlado Weiss. Megpróbáltam, ami tőlem tellett, többé-kevésbé már ezt megelőzően eldöntöttem, hova vetődöm. Igyekeztem elodázni a tizenegyes elvégzését, akárcsak a srácok. A kapusedzővel mindig előkészítünk egy papírt, amelyen a büntetőt leggyakrabban lövő játékosok nevei és szokásai vannak” – tért vissza a hosszabbításan lejátszódó szituációhoz, majd az azt követő lökdösődésről ezt mondta: „Nem tudom, mi történt a végén, Vlado Weiss egy impulzív személyiség. Ő is megélte az érzelmeit, fontos volt számukra a siker. Kár, hogy elszálltunk fejben, öt percig csak kergetőztünk ahelyett, hogy futballoztunk volna.”

Nagy Krisztián / dac1904.sk