Kalmár Zsolt: Kiskoromtól az tanultam, hogy így kell fedezni a labdát

„Néhány héten belül a második idegenbeli meccsünkön buktunk előnyből pontokat. Lehet, hogy mentálisan nem vagyunk készek arra, hogy elérjünk valamit, hiszen az ilyen mérkőzéseket meg kell nyernünk. Az első gólt megelőző szögletnél nem összpontosítottunk eléggé, a másodiknál pedig az ellenfél játékosa élete találatát érte el. Nehéz bármit is mondani, mert a csapat minden labdáért megharcolt, ment előre és két gólt is tudott lőni. Ezt követően kicsit visszaálltunk, magunkra húztuk az ellenfelet, pedig nem ezt beszéltük meg. Jól, gólokkal kezdtük a második félidőt, utána igyekeztünk hangsúlyozni, hogy nincs még vége, és hogy jöjjünk feljebb, de a letámadásnál nem voltunk egységesek, így az ellenfél ki tudta hozni a labdát. Már nem először utazunk haza rossz szájízzel egy olyan meccsről, amit simán meg kellett volna nyernünk. Elsősorban fejben kell javulnunk, hogy képesek legyünk megtartani a két-, de akár az egygólos vezetést is. Akkor tudunk csak fejlődni, ha jönnek az eredmények és mindenki felszabadult lesz” – mondta a pénteki Aranyosmarót-DAC (2:2) ligameccs margójára Kalmár Zsolt, aki a második félidőt játszotta végig, és a 65. percben megszerezte csapatunk második találatát.

Csapatkapitányunk számára ez már a 9. gól volt a ViOn ellen, ezzel messze ő a legeredményesebb játékosunk a zsitvaparti gárda ellen. Érdekesség, hogy kilencből hat gólt ugyanabba, a vendégszektor oldalán található kapuba lőtt. „Egyfelől örülök, hogy egy hosszantartó, komoly sérülés után gólokkal és gólpasszokkal tudok hozzájárulni a csapat sikerességéhez, másrészt azonban ismét vesztettünk két pontot. A csapat sikeressége a legfontosabb. Változtatnunk kell az idegenbeli hozzáállásunkon, küzdünk, hajtunk, de nem tudjuk megtartani az előnyt. Erre valamiféle ellenszert kell találni.”

Zsolti pénteken begyűjtötte 5. sárga lapját, amiért a következő bajnokit – jövő vasárnap odahaza a Zólyombrézó ellen – ki kell hagynia. A keddi, homonnai kupameccsen viszont pályára léphet. „Sajnos megkaptam az ötödik sárga lapom... A párharc során igyekeztem megtartani az egyensúlyomat, és eltaláltam az ellenfél játékosát, de nem volt szándékos. Az előző két fordulóban ugyanígy kaptam sárga lapot: kitettem a kezem, amibe beleszaladtak. Kiskoromtól az tanultam, hogy így kell fedezni a labdát, tehát ez már benne van a tudatalattimban. Kevés meccs alatt összejött az öt sárga lap, de nem tudok mit csinálni. Remélem, hogy a csapat nélkülem is begyűjti a három pontot a jövő héten, a kupamérkőzésen viszont pályára léphetek. Úgy utazunk Homonnára, hogy tovább akarunk jutni. Hosszú út lesz, de komoly hozzáállás kell, hiszen egy második ligás gárda ellen futballozunk, ami sosem könnyű feladat.”

Nagy Krisztián / dac1904.sk