Posztumusz polgármesteri emléklapot kapott Kulcsár Ferenc

Dunaszerdahely Város Polgármesterének Emléklapját a polgármester olyan személyeknek és közösségeknek adományozhatja, akik kiemelkedő módon érdemet szerzett árosunk vagy a régiónk fejlődésében, képviseletében és népszerűsítésében; az elismerés adományozható továbbá kiemelkedő munkahelyi, életkori vagy egyéb jubileum okán, a köz érdekében vagy nonprofit szervezet érdekében a sokéves munkásság, tagság és tevékenység végzéséért.

Kulcsár Ferenc 1949. október 9-én született Szentesen, a Felső-Bodrogközben. 

1971-től a pozsonyi Új Ifjúság szerkesztője, 1973-tól a Madách Könyvkiadó sajtóelőadója, 1975-től pedig az Irodalmi Szemle nyelvi szerkesztője volt. 1976-tól a Madách Kiadó szerkesztőjeként, 1984-től 1991-ig az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként dolgozott. 1991-ben néhány társával megalapította a Lilium Aurum Könyv- és lapkiadót Dunaszerdahelyen, s közben 1995–1997 között a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjának, a Katedrának a főszerkesztője volt. 2008 óta kizárólag az irodalomnak, vers- és esszéírásnak, az irodalmi publicisztikának, és a naplóírásnak szentelte életét. Verseket 1967-től publikált, költőként az 1970-ben megjelenő Egyszemű éjszaka című versantológiában indult. Első verseskötete 1972-ben jelent meg, Napkitörések címmel. Munkáiból irodalmi színpadok több önálló műsort rendeztek. Versei, tanulmányai, esszéi, meséi szlovákiai, magyarországi, romániai irodalmi folyóiratokban és antológiákban láttak napvilágot. Szlovák, cseh, német, ruszin, orosz írók és költők munkáiból készített műfordításai több antológiában is megjelentek. Vilcsek Béla szokatlan „hármas monográfiája” a Hármaskönyv 2017-ben jelent meg a Szlovákiai Magyar Írók Társasága gondozásában, melyben Tóth László és Varga Imre mellett Kulcsár Ferenc is főszerepet kapott.

Versei tele vannak játékossággal, lendülettel, tomboló mozgékonysággal, amikor is megérintette őt az izmusok és az avantgard poétikák szele. Később megjelenik költészetében a mitológia, különböző filozófiák. Művét jellemzi nemzedékünk útkeresése, világérzékelése, poétikai törekvései, erkölcsi kánonjai, nyelvvel való küzdelmei. Jellegzetes motívumként megjelenik a személyiségkeresés, a nyomasztó társadalmi gondok. Fontos küldetésének tekintette a közösségi (nemzedéki, kisebbségi) sors dokumentálását.

Számos díjat kapott, így a Szlovákiai Irodalmi Alap nívódíját négy alkalommal nyerte el; a Madách Imre-díjjal kétszer jutalmazták munkásságát. 2003-ban Irodalmi Szemle díjat vehette át az Év költőjeként, a Katedra-díjat 2006-ban, Forbáth Imre-díjat az azt követő évben. 

Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszttel ismerte el tevékenységét 2013-ban „szerteágazó irodalmi munkássága, az egyetemes magyar kultúra gazdagítása, a felvidéki magyar közösség sorsának jobbra fordításáért történő következetes kiállása elismeréseként”, 2014-ben pedig Duray Miklós kezéből vehette át a Balassi Bálint-emlékkardot.

2018. március 26-án hunyt el Dunaszerdahelyen, ahol később utcát neveztek el róla.