A kitelepített felvidéki magyarokra emlékeznek

A Magyar Országgyűlés határozata alapján április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A Pázmaneum Társulás, ahogy azt az előző években is tette, megemlékezést tart városunkban.

A megjelenteket Dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszönti. Történelmi visszatekintést tart Kolek Zsolt történész, újságíró

Közreműködnek:

• Vass Virág, a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja, felkészítő tanár Cződör Henrietta.
• Bíró Emese, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója, felkészítő tanár Simon Anikó.
• A Közös Igazgatású Szakközépiskola, Szabó Gyula 21 és a Rákóczi Szövetség középiskolai helyi szervezet diákjainak fellépése. Közreműködik Vida Barbara, Sercel Szonja, Pongrácz Mátyás, Füri Adrián, Kiss Gabriella. Felkészítő tanár Klőr Levente.

1947. április 12-én indult Felvidékről az első transzport Magyarország felé. Ennek appropóján a Magyar Országgyűlés 2012. december 3-i határozatában rögzítette, hogy szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Benes-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített magyarokról, valamint azt is, hogy támogatja a kitelepítéssel kapcsolatos megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését. Az országgyűlés emellett kifejezte nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.

Dunaszerdahelyen 2013. április 20-án adták át a beneši dekrétumok alapján a második világháború utáni években kitelepített (cseh)szlovákiai magyarok tiszteletére emelt emlékművet. A vásártéren található alkotást a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás készíttette. A fekete márványtáblán a kitelepítéseket szimbolizáló vonat, és az afelé induló sorstalan emberek tömege látható.

„…Ahogy az evangélium mondja: »Gyümölcseiről ismeritek meg a fát.« A múlt kísérteteinek élesztgetése helyett inkább le kellene azokkal számolni, és az elkövetett bűnökért, jogtalanságokért bocsánatot kérve, keresni kellene az egyetemes keresztény alapokon nyugvó jövő közös építésének útját. Nem lenne jó, ha bárki is halogatná ezt a fontos és szükséges lépést, s az Egyháznak ebben példamutató szerepe lehet. Feladatunk, hogy feltárjuk a múlt igazságtalanságait, és lerántsuk a leplet a jogtalanságról, s ezzel utat nyissunk a felismeréshez: a magyarság – határon innen és túl egyaránt – ma is járja a keresztutat, amelyen sok szenvedés, és megaláztatás érte már. Ám a keresztutat, ha hittel járjuk végig, hitünk szerint követi majd a dicsőséges Feltámadás.” Dr. Karaffa János

„Csehszlovákiában deportálják vagy kiűzik a kereken hétszázezer létszámú magyarságot arról a területről, ahol őseiben is már közel ezer esztendeig zárt tömbben élt és lakik a Duna fölött és amely terület csak az előző világháború után, tehát alig negyedszázada nyert az új államalakulathoz odacsatolást. A kitelepítés, ha mindjárt némi részében kínos állami megegyezés alapján történik is, valójában kiűzés és körülményei sok esetben nagyon kegyetlenek. Ez az egyik égetően fájó magyar seb.” Mindszenty József hercegprímás