Cím nélkül, sokatmondó tartalommal

Hárman közülük festményeikkel mutatkoznak be, mégpedig a dunaszerdahelyi Kántor Zoltán, azaz zo ZoKa nto, az ürményi (Mojmírovce) Lýdia Radošovská, a Bécsben élő paulzeno; míg a szepesbélai (Spišská Belá) Šailenaj fonott szobraival ékesíti a tárlatot.

A művészek bemutatkozása - akárcsak műveik - is különleges, mivel a négy alkotóból ketten versbe szedve árultak el magukról néhány gondolatot.

Lýdia Radošovská kiskorától vonzódott a művészethez; képzőművészeti és modellező szakkört is látogatott. Felnőtt korában, az öt gyermeke mellett vajmi kevés időt tudott ennek a kedvtelésének szentelni, de amióta gyermekei is felnőttek, és kirepültek a fészekből, igyekszik megvalósítani gyermekkori álmát.

A szepesbélai Šailenaj érdekes, fonott szobrai mind a kiállítóteremben, mind pedig a Sárga kastély udvarában ráköszönnek a látogatóra. Ő versbe szedve tudatta velünk gondolatait:

Všade hľadaj ženu.
Nemusí to byť Mona Líza ani
Marína.
Inšpirovať sa môžeš vnučkou a manželkou.
Dôležité je ,
 to čo robíš,
rob s láskou.

Mindenütt keresd a nőt.
Nem mindig találsz Mona Lízát
vagy Marínát.
Az ihlet jöhet az unokától, feleségtől.
Fontos hogy amit csinálsz, alkotsz, azt örömmel csináld.

A budapesti születésű paulzeno élete nagy részét Bécsben töltötte. Amellett, hogy cége őszi mák nemesítésével foglalkozik, ő maga örömmel fest és zenél. A most bemutatott képei az utolsó tíz év terméséből lettek válogatva.

A dunaszerdahelyi zo ZoKa nto szintén verses formában mondta el, miért lett a festészet
olyan fontos az életében.

Tibor mondta tanulj ( festeni ) - tanár, alapiskola
én mondtam nem - konok, tudatlan
Azután jött az élet, évek - benyomások tapasztalatok
kötelesség, munka, család - öröm

Később Judit mondta – lányunk
fessél – vidáman
Neki mondtam - igen könnyű  volt,  kért egy képet
Azóta nem mondok nemet ................ meddig ?

Tibor mi povedal uč sa ( malovať ) učiteľ na základnej škole
ja som povedal nie, - nevedome, tvrdohlavosť
Potom prišiel život, roky - skúsenosti, vedomosti
zodpovednoť, práca, rodina. – radosti

Neskoršie mi Judita povedala - naša dcéra
maľuj - a ja, s radosťou
Jej som už povedal áno - bolo to ľachké, pýtala si obraz
Od vtedy už nepoviem nie ................ dokedy ?

A különleges tárlatnyitón Tilajčík Edit, a megnyitó háziasszonya mutatta be a művészeket, Bazsó - Horváth Zsuzsanna, a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola tanára, valamint diákjai: Sofia Miškeová, Kostra Dóra, Tóth Sára, azaz a Mille Fiori fúvós kamaraegyüttes pedig két kedves zeneszámmal keretezték, tették még örömtelibbé a péntek délutánt.

A Cím nélkül kiállítás augusztus 14-ig tekinthető meg a Csallóközi Múzeum kiállítótermében.

-rovin-