Jarábik Gabriella - pedagógus, népművelő, kisszínpadi rendező, múzeumigazgató - Csúzon (Dubník pri Nových Zámkoch) született, alapiskolai tanulmányait az ottani magyar tanítási nyelvű alapiskolában végezte el, majd 1970-ben érettségizett a lévai óvónőképzőben. 1970–től előbb Vajkán, majd 1972- től Dunaszerdahelyen óvónő, később óvodaigazgató és egyben óvodai módszertani vezető. 1972-től a családja is Dunaszerdahelyhez köti, azóta élt itt férjével, Jarábik Imrével és 2 gyermekével.
1991–1998-ban a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal helyettes elöljárója, majd szakdolgozója. 1998–2002-ben a Szlovák Kulturális Minisztérium Kisebbségi Kultúrák Főosztályának vezérigazgatója. Ezt követően egyik alapítótagja, majd igazgatója a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának. Az intézmény kétszer nyerte el Nógrád megye Madách Imre Díját, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetség Díját, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum jubileumi ezüst emlékérmét. E munka mellett 16 évig aktívan bekapcsolódott a városi önkormányzat munkájába is, mint képviselő és különböző szakbizottságok tagja.
Jarábik Gabriella a lévai óvónőképzőben kötelezte el magát a színjátszással, s azóta folyamatosan műveli azt. Városunkban volt osztálytársaival alakította meg a Fókusz Irodalmi Színpadot. Különböző korosztályokat mozgósító társulataival számos országos, illetve nemzetközi sikert ért el. Oktató - tanítvány kapcsolata nem csupán pedagógiai jellegű volt, elsősorban művészi-szakmai. Több százan kerültek ki a keze alól, olyanok, akik mindezt jó szórakozásnak tekintették, s olyanok is, akik ezzel indultak el a színészi pályán, például Gál Tamás, Olasz István, Tarr Csilla. Munkássága elismeréséül számos más díj mellett 2017-ben Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, 2018-ban a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa a Szlovák Köztársaság ezüst emlékérmét, 2019-ben a Csemadok Országos Elnöksége a Hűségért Emléklapot adományozta Jarábik Gabriellának.
Mészáros Ildikó 12 éve kezdte edzői pályafutását Dunaszerdahelyen az SK Talent kézilabdaklubban. Jelenleg a HC DAC kézilabdaklubban tevékenykedik, mint utánpótlásedző. Az ovisok korcsoportjától egészen a 15 éves korú növendékekig több korosztály edzőjeként dolgozott, mindig szép sikerekkel.
Tartja magát mottójához, amely szerint a következőket tartja fontosnak: „Embert, sportembert nevelni, jó emberi kapcsolatokat létrehozni, ápolni ebben a zord világban.“
A gyerekek és a szülők egyaránt elismerik munkáját. Magyar, cseh és szlovák utánpótlás kézilabdakörökben szaktekintélynek tartják, mivel számtalan eredményt ért el mind országos, mind nemzetközi szinten. Elhivatott edzőként sok gyermekkel szerettette meg a kézilabdát mint sportágat, és az elismeréseket mindig szerény örömmel fogadta. Legsikeresebb neveltjei, akikre büszke lehet városunk, a Csallóköz, Szlovákia és Magyarország is: Mészáros Réka (szül.2001) és Brunczvik Fanni (szül. 2000), akik jelenleg a HC DAC női csapatának oszlopos tagjai, és akik a szlovák ifi és junior válogatott csapatát is erősítették; valamint Lengyel Eszter (szül. 2002), a Győri ETO KC ifi csapatának, s egyben a magyar junior kézilabda-válogatott tágabb keretének tagja.
Eredmények:
2020 Student Comfort kupa Szombathely U11-2008 1.hely
2019 Nyitra-Nagyszombat megye bajnoksága. Play Minihandball, Student Comfort Kupa Szombathely – 1. hely,
2. hely: Vršovice Handball Cup Prága
3. hely: Prague Handball Cup
2018 Budapesti nyári kézilabda fesztivál – 1. hely, Nyitra megye bajnoksága – 1. hely
2017 Cupa Europei – Románia – 1. hely (U14 (2002-2003)
Több ízben megnyerték Nagyszombat megye bajnokságát, az ETO bajnokságot, a Prague Handball cup dobogósai – (1., 3. hely)
És sok más siker...
Tóth László József Attila díjas költő, műfordító, dramaturg, színháztörténész, művelődéstörténész, szerkesztő, esszéíró - a felvidéki magyar irodalom minden terepén jelen lévő alkotó. Krónikása lett az irodalomnak, a színháznak, a kissebségi sors legtragikusabb korszakainak, új dimenziókat nyitva számunkra, mindeközben pedig költőként is a legjobbak közé emelkedett.
Tóth László akadémikus, Budapesten született, 1949ben. Első ízben 1969-1986 között volt városunk lakója, majd húszéves magyarországi távollét után, új családjával 1988-tól – magyar állampolgárként is – újból itt él. 1969-ben a járási lap, a Csallóköz szerkesztőjeként került Dunaszerdahelyre, mely nagyrészt neki köszönhetően sorakozott fel a legjobb járási lapok közé, kulturális és irodalmi rovatát pedig országos hírűvé tette. Országos irodalmi szimpóziumokat szervezett jeles résztvevőkkel és előadókkal; neves magyarországi és szlovák írók itteni bemutatkozását segítette; nemzetközi irodalmi színpadi fesztivált hozott létre; neki köszönhetően az első Fábry Zoltán-emlékkiállításra is városunkban került sor, irodalmi munkatársként másfél évtizedig vett részt a nemzetközi sikerű Fókusz Kisszínpad munkájában; ott volt a Duna Menti Tavasz kezdeményezői és létrehozói között; zsűritagként és szakmai tanácsadóként támogatta a város és a járás kisszínpadjait, bábjátszóit, vers- és prózamondóit; újságíróként sokat foglalkozott helyi képzőművészeinkkel és énekkarainkkal, kulturális intézményeinkkel. Budapestre költözve is folytatta e tevékenységét, továbbra sem szakadva el a várostól. A rendszerváltás után, Budapestről is főszerkesztette a Csallóközt, szerkesztette a dunaszerdahelyi „Nap”-ot és vezette a Nap Kiadó könyvkiadói részlegét; majd közénk való visszaköltözése után is aktívan bekapcsolódott városunk irodalmi életébe.
Tóth László a kortárs magyar irodalom összmagyar viszonylatban is ismert és elismert, Magyarországon is gyakran szereplő személyisége, akinek munkásságát kezdettől széles kritikai visszhang övezi. Számos díjjal emelték ki munkásságának fontosságát és minőségét, például: József Attila-díjjal, Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal, Illyés Gyula-díjjal, Tóth Árpád Műfordítói Díjjal; Nagy Gáspár-díjjal, Év Könyve jutalommal; Esterházy-emlékéremmel, Szlovákiában pedig Fábry Zoltán-díjjal, Forbáth Imre-díjjal, a Bibliotheca Hungarica díjával, és így tovább...
Tóth Lászlót Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke nominálta a díjra.