Tilajčík Edit, a megnyitó háziasszonya üdvözölte a megjelenteket, köztük Karaffa Attilát, Dunaszerdahely alpolgármesterét, Takács Tímeát, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ igazgatónőjét, Kollár Katalint, a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola igazgatónőjét, Nagy Ivánt, a tárlatnak otthont adó Csallóközi Múzeum igazgatóját, Domsitz Árpádot, a Rotary Club DS elnökét, és természetesen a kiállító festőművészt, Jozef Ďuračkát.
Bazsó-Horváth Zsuzsanna és Tóth Sára üdítő perceket szerző zenei betétje után Domsitz Árpád, a dunaszerdahelyi Rotary Klub elnöke szólt a jelenlévőkhöz.
Megköszönte a lehetőséget, hogy ilyen értékes tárlat bemutatásának szervezésében vehettek részt, majd kiemelte, a Rotary egyik fő eszméje, hogy tagjai másokon segíthessenek, ezért ez a tárlat különösen fontos számukra. Szavai szerint bízik benne, hogy a jövőben is lehetőségük lesz folytatni azt a segítő munkát, amit évek óta végeznek. Rövid köszöntője végén szép élményeket kívánt a kiállítás megtekintéséhez.
Jozef Ďuračka a kiállítást mutatta be és annak történetét mondta el röviden. Megnyitóját egy rendhagyó játékkal kezdte, szavait Tilajčík Edit tolmácsolta a megnyitó közönségének.
Megkérte a résztvevőket, hogy amíg ő számol, csukják be szemüket, majd így folytatta: „Képzeljék el, hogy soha többé nem nyitják ki a szemüket, soha többé nem látják szeretteiket, önmagukat a tükörben, nem látják többé a naplementét - semmit, csak sötétet...”.
A számolás végeztével pedig meg is magyarázta ennek a játéknak a lényegét: tudatosítanunk kell, hogy a számunkra egyértelmű dolgok mennyire törékenyek, egyetlen pillanat alatt minden megváltozhat.
A kiállításról szólva egy ismert személyiséget, Peter Sagan, háromszoros világbajnok kerékpárost említette meg. Mert ez a kiállítás arról szól, hogy Peter Sagan nevét mindenki ismeri, de például Jozef Metelka, paralimpikont, aki ötszörös világbajnok, szinte senki. Saját érzéseiről is szól ez a tárlat, ahogy a hátrányos helyzetűek iránt korábban érzett sajnálat, együttérzés – csodálattá, tiszteletté, elismeréssé alakult át. Arról is szól, hogy mennyi erőt adhatnak nekünk azok, akik ilyen sikereket értek el, mint a portrékon látható sportolók, mennyire inspiráló lehet ez számunkra; arról, hogy mennyire figyelmetlenek tudunk lenni a körülöttünk élőkkel szemben. És arról is szól, hogy a kiállított portrékon mindenki egyenlő, egyáltalán nem látni, ki egészséges és ki él fogyatékkal.
A legfontosabb üzenete ezeknek a műveknek pedig az, hogy ha kitartóak vagyunk, akkor sokat érhetünk el.
Megköszönte a Rotary Club DS és a Csallóközi Múzeum segítőkészségét, hozzáállását, hogy ez az anyag eljuthatott az itt élőkhöz is, illetve a műveken szereplő 26 sportolónak, hogy beleegyezésüket adták fotóik felhasználásához. Hozzátette azt is, a műveket meg lehet vásárolni, az eladásból befolyt összeggel pedig jótékonysági projekteket támogatnak. Többek közt jelenleg már készül egy dokumentumsorozat ezekről a sportolókról, de tervben van egy ifjúsági képzőművészeti verseny meghirdetése is.
A művésztől azt is megtudhattuk, a dunaszerdahelyi kiállítás az idén a második a sorban. A februári Szlovák Nemzeti Színházban megvalósult tárlat után a Halláskárosultak Európa-bajnokságán is ki lett volna állítva ez a sorozat, de sajnos az a járvány miatt meghiúsult, a versenyt jövőre halasztották.
A Paralelity - Párhuzamosságok című kiállításon ismert szlovákiai élsportolók, olimpikonok és paralimpikonok portréit tekinthetik meg a Csallóközi Múzeum kiállítótermében 2020. június 27-ig.
A megnyitón készült további felvételeket Képgalériánkban tekinthetik meg.
Szöveg és kép: Rózsár Vince
