Kovács Koppány: Nagyon sok énekes álma a MOL Arénában előadni a Nélküledet

Vadkerti Imrével és Derzsi Györggyel megalkották a Három Királyok triót, rendszeresen fellép a Győri Lovas Színházban, a nagyszarvai Big Horn Lovas Klub alapítótagja, és még sorolhatnánk. A MOL Arénában szintén gyakori vendég, a Nagyszombat elleni derbi előtt is tőle hallottuk a klubhimnuszt.

Térjünk vissza a Nélküledhez. Milyen érzés sokezer ember előtt és velük közösen énekelni?
„Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez nagyon sok énekes álma. Főleg a dal szövege az, ami egyesíti az embereket. Sokan el sem hinnék, hogy szerte a világon mennyi magyar nézi a DAC meccseit, hányan felállva éneklik a monitor előtt a Nélküledet. Legutóbb az amerikai turnénkon találkoztam olyan kint élő magyarokkal, akik tisztában voltak azzal mikor, melyik meccsen énekeltem a dalt. Szinte hihetetlen. Nagyon nagy a dalnak az összetartó ereje, de magának a stadion atmoszférájának is, mely nagyban köszönhető a hűséges B szektornak, akik egy percig nem pihennek a meccsek alatt. Azt látom az utóbbi években, hogy a nemzet csapata lett a DAC, és ez csallóköziként büszkeséggel tölt el.”

Többször is alkalmad nyílt elénekelni nálunk a klubhimnuszt. Volt olyan konkrét alkalom, amelyikre a legszívesebben emlékszel vissza?
„Számomra minden alkalom egy ünnep, amikor felkérést kapok, hogy a szurkolókkal együtt énekeljem a dalt. Elárulom még mindig beremeg a lábam és a kezemen áll a szőr minden egyes alkalomkor. A legutolsóra sokáig emlékezni fogok, hiszen amikor elkezdtük énekelni a Nélküledet a nagyszombati szurkolók elkezdtek fütyülni és magyar ellenes rigmusokat kiabálni. Ez még nagyobb erőt adott a dalnak.”

És van esetleg olyan álmod, ami a dallal és a DAC-cal összefügg?
„Egyszer már tényleg összejöhetne, hogy a Három Királyokkal (Vadkerti, Derzsi, Kovács) közösen tudnánk énekelni ezt a dalt egy meccs előtt, de sajnos nagyon ritka, hogy meccsnapon épp mind a hárman szabadok legyünk. De mivel idén 25 éves a Rómeó Vérzik az sem lenne rossz, ha Ricsivel (a zenekar gitárosa), akinek szintén nagyon jó hangja van együtt tudnám elénekelni. Bízom benne, hogy ebben az évben ez összejön.”

Egyébként te és a foci…? Milyen viszonyban vagytok?
„Hát, még a kőkorszakban én is fociztam. 12 évesen jártam egy évig a somorjai STK-ba. Nagyon szerettem focizni, sőt a mai napig nagyon szeretek, de az edzéseken a futást nagyon utáltam. Márpedig ezzel a sporttal szorosan összefügg a futás is. De nagyon hamar jött az életemben a zenekarosdi, meg a gitár. Rájöttem, ezzel is lehet csajozni, és még csak ki sem kell köpnöm a tüdőmet (nevet). Úgyhogy a foci megmaradt mint rajongás. Élőben csak a DAC-ot szoktam megnézni, vagy régebben a somorjai STK-t, a TV-ben meg kizárólag a magyar válogatott meccseit. Nagyon örülök annak, hogy Kalmár Zsolt és Vida Máté is válogatott, nekik nagyon szurkolok, hogy egy nagy karriert fussanak be.”

Zenészként most hasonló cipőben jársz a focistákkal és általában a sportolókkal. Kényszerpihenőre vonultatok ti is. Hogyan érzékeled a jelenlegi, koronavírus által okozott helyzetet?
„Azt hiszem ennél nagyobb csapás nem érhette volna a zenész vagy a sport társadalmat. Nagyon sok minden megváltozott az elmúlt napokban, és attól félek, nagyon sok minden meg fog változni az elkövetkező hetekben. Nagyon sok zenész, énekes kollégával beszéltem telefonon, próbáljuk egymásban tartani a lelket, de látni kell, hogy sokan hónapról hónapra éltek, akár nagy lábon is, és most mindennek vége. Sokan sírva beszéltek velem, hogy most mi lesz. Azt hiszem, ez most több kollegát is megtanít arra, hogy több lábon kell állni, mert könnyen vége szakadhat mindennek. A Rómeó Vérzikkel áprilisban megyünk stúdióba, hogy felvegyük az új lemezünket. Most, hogy a családdal otthon vagyok, csak rájuk és a zenére koncentrálok. Próbálom a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, de mondjuk, ha ez több hónapig el fog húzódni, azt hiszem én is elkezdhetem szívni a fogamat... Egy biztos, egy nagy társadalmi összefogásra lesz szükség az elkövetkező napokban, hetekben. Most kap igazán értelmet majd a dal, hogy mi mind egy vérből valók vagyunk!”

forrás: dac1904.sk