Az eseményen dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszöntötte a vendégeket, így Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, Czimbalmosné Molnár Évát a Nemzetpolitikai Államtitkárság Főosztályvezetőjét, dr. Horváth Bencét, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkárát, Rigó Konrád államtitkárt, Menyhárt Józsefet, Nagyszombat Megye Önkormányzatának képviselőjét, a Magyar Közösség Pártjának országos elnökét, Polák Lászlót, Nagyszombat Megye Képviselőjét, Ekecs nagyközség polgármesterét, Karaffa Attila alpolgármestert, a megjelent városi képviselőket, Szakál László Jánost, a dunaszerdahelyi római katolikus plébánia esperesét, Görözdi Zsolt tiszteletest, a dunaszerdahelyi református keresztyén egyház lelkészét, illetve a városunk területén működő szervezetek és intézmények igazgatóit és vezetőit.
„Tudjuk, hogy a 2. világháború Magyarország számára a háború elvesztését jelentette, a magyar nemzet ismét, mint az első világháború után, a vesztes nemzetekhez tartozott. Akkor Magyarország a területének kétharmadát vesztette el, a 2. világháború után a szovjet megszálló csapatok áldozatává vált. (...) Abban az időben nemcsak azok rettegtek, akik a háború ideje alatt bűncselekményt követtek el, vagy kollaboráltak a náci Németországgal, hanem mindenki rettegett, mert senki sem lehettet abban biztos, hogy mikor fognak az ő lakásuk ajtaján kopogtatni a AVÓ, vagy az AVH emberei” – emlékeztetett a polgármester.
„1956 kapcsán nemcsak a dicső forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, hanem a forradalom leverését követő megtorlás időszakára, a sok áldozatra, akik életüket vesztették a szabadságért vívott harcokban, a százezrekre, akik elhagyták hazájukat, hogy egy szabad világban élhessenek, a sok mártírra és meghurcolt magyarra, akiket szovjet segítséggel a hatalomra kerülők börtönöztek be, vagy végeztek ki” – tette hozzá Hájos Zoltán.
Őt követve Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár tartott ünnepi beszédet.
„Sok évnyi megalázottság és elnyomás után a magyarság saját kezébe vette sorsa irányítását, s megdöbbentő vakmerőséggel szállt szembe az óriási túlerőben lévő hatalommal. 1956-ban a magyar ifjúság nem új követeléseket fogalmazott meg, hanem gyakorlatilag ugyanazt, amit egy évszázaddal korábban a 48-asok. Amit történelmünk során mindig is akartunk, hogy nemzetünk sorsát szabadon, más hatalmaktól függetlenül alakítsuk” – mutatott rá Potápi.
„A Budapestről kiinduló megmozdulások az egész országot lángra lobbantották. A forradalomlángja a legkisebb magyar közösségekben is felgyulladt. A rádió hangjain keresztül a magyar szabadság híre nem csak a vasfüggönyön túlra jutott el, hanem a határon túl élő magyarokhoz is. (...) A szovjet tankokkal vérbefolytott magyar forradalmat nem csupán egy ország, hanem egy egész nemzet gyászolta. A külhoni, köztük a felvidéki magyarok lélekben ott voltak a tüntetők között és a pesti utcákon” – emlékeztetett az államtitkár.
„Amikor 1956 hőzei előtt fejet hajtunk, a magyarságukat a megfélemlítéseket bártan vállaló külhoni magyarok előtt is tisztelgünk. Azok előtt a kassai, komáromi, pozsonyi, losonci és párkányi diákok előtt, akik nyilvánosan is kifejezték a forradalom iránti támogatásukat. Azok a pozsonyi egyetemisták, köztük Nagy János, Koncsol László és Tőzsér Árpád előtt, akiket csak a szovjet csapatok betörése akadályozott meg abban, hogy csatlakozzanak a budapesti forradalomhoz.”
„Hosszú évtizedeket kellett várni arra, hogy az a láthatatlan kötelék, amely a rádiókon keresztül 1956-ban összefűzött bennünket, magyarokat, a mindennapokban megélhető valósággá váljon” – jelezte az államtitkár.
A beszédeket követően a kegyelet koszorúit helyezték el az emlékműnél a megjelent intézmények és szervezetek.
A megemlékezésen fellépett Gaál Zöld Ágnes vezetésével a Kodály Zoltán Alapiskola mellett működő gyerekkórus és a Novus Ortus Diákszínpad, illetve a koszorúzás után szabadtéri koncertet adott a Kiss Kata Zenekar.
(Kép és szöveg: Nagy Attila)
