Tavasszal csak felkészülési mérkőzések voltak terítéken, sőt a válogatott idénye már januárban elkezdődött. Útban Spanyolországba egy teremtornán is részt vett Mezey György csapata, s ha már ott voltak, meg is nyerték azt. A Mercedes által támogatott stuttgarti esemény tiszteletdíja takarta az utazás költségeit, de ezen felül jótékony hatással bírt a társaságra az együtt töltött idő is. A spanyol túra keretében belül négy mérkőzést nyertek, majd jött a célállomás Cádiz. Ott az Eb-re készülő spanyol nemzeti csapat elleni találkozó a „hivatalos” jelzővel került a válogatott almanachjába:
Spanyolország–Magyarország 0:1 (0:0), Garaba góljával legyőztük a fél évvel későbbi kontinensbajnokság ezüstérmesét!
Az őszi vb-selejtezőkig főleg a csapatépítésen volt a hangsúly, melynek az év eleji összetartás kellőképpen megadta az alaphangját. Március utolsó napjaiban, valamint április elején ismét együtt táborozott a magyar válogatott. A Mezey – éra legnagyobb győzelmét ekkor aratta a nemzeti tizenegy.
Előbb Szabadkán, a szintén Eb-résztvevő Jugoszlávia vendégeként vereséget szenvedünk (1:2), majd négy nap múlva Isztambulban, Törökországot 6:0-ra kiütöttük, Mészáros 2, Kardos, Esterházy 2, és Bodonyi góljaival. Mindeközben az olimpiai labdarúgó válogatott is folytatta csoportjában a küzdelmeket…
A magyar foci berkeiben mindig is jellemző volt a „most sikerülni fog” effektus, vagyis a gyengébb esztendő utáni „feltámadás” áhítata.
Két mérkőzése maradt még az ötkarikás csapatunknak, akiket szintén Mezey György irányított. Előre borítékolható volt, hogy a szovjet érdekszférába tartozó országok bojkottálják a Los Angeles-i nyári olimpiát, ennek ellenére a magyar csapat nem kapcsolt hátramenetbe.
A bolgárok elleni hazai döntetlen után Moszkvában 1:0-ra legyőzte a szovjeteket. Csak egy góllal nyertek – kettővel kellett volna -, ugyanis egyetlen gólon múlott a morális győzelem. Így talán kevésbé fájt, hogy egyébként sem utazhattunk volna Amerikába, mivel a rosszabb gólarányunknak „köszönhetően” csupán a második helyen végeztünk a csoportunkban.
A nyári szünetig még három összecsapást abszolvált az „A” válogatottunk, mindhármon döntetlen született. Közben az NB1 1983/84-es idénye is a célegyenesbe fordult.
A 30 éves Népstadion „ráncaira” is ráfért a kozmetikázás. Májusban Fehérváron, hazai közönség előtt debütáltak a Disztl fivérek a válogatottban. A norvégokkal gól nélkül végződött a mérkőzést követte a spanyolok vendégszeretetének viszonzása a Fradi zöld gyepén, ahol az 1:1-et Nagy Antal gólja hozta „tető alá”. Júniusban folytatva a remik „sormintáját” 2:2 került a jegyzőkönyvekbe a brüsszeli Heysel stadionban Belgium ellen.
Bögi Róbert cikkének folytatását megtalálják a KLIKK Out weboldalán.
Ezt már olvasta?
Húsvéti hétvége a CINEMAX-ban (április 18-21.)
Egy amerikai akció-vígjáték a hét magyar szinkronos...
