Kezdjük az elején. Mi volt az indító gondolata az idén tízéves programnak?
Ahogy a koncertek előtt is többször megemlítem, a városi hivatalt szerettem volna közelebb hozni a lakossághoz, más vonatkozásban is megismertetni a hivatalt. Igazolni azt, hogy a kultúrának, a zenének bárhol otthont lehet találni. Kezdő munkaerőként nagy segítség volt számomra, hogy a polgármester úr és a város vezetése engedélyezte, mind a mai napig támogatja ezt a hétköznapinak nem mondható elképzelést.
Tud hasonló kezdeményezésről?
Több városban zajlanak szórakoztató rendezvények, ahogy nálunk is, de azok nagyrészt a települések központi terein, vagy kulturális központokban zajlanak, viszont a miénkhez hasonlóról nem tudok. A hivatalokat leginkább ügyintézés során ismeri a lakosság, így pedig a szórakozás egy kellemes formája is hozzátartozik a hivatalhoz.
Mennyire fogta meg a lakosságot ez az új lehetőség?
Kezdetben nehézkesen indult. Nem reklámoztuk különösebben – nem is nagyon volt hol –, így csak lassan-lassan jutott el a híre. A kezdeti időszakban nagyon sokat köszönhetek két lányomnak, Rékának és Virágnak: egyrészt a segítség miatt – ha kellett, székeket pakoltak, ha kellett, a látogatókat invitálták üdítőre; másrészt mert biztattak, hogy ne keseredjek el, jobb lesz ez a jövőben. Én rögtön az elején tömegeket vártam, talán ezért is éltem meg nehezebben, hogy kevesen jöttek. Majd körülbelül a harmadik év táján kezdtek visszatérni a korábbi évek nézői, hozták magukkal az ismerőseiket, szép lassan „beindult a szekér”. Ami nagy előrelépést jelentett, hogy a média is elkezdett érdeklődni az esemény iránt. Az utóbbi három évben pedig sokat tett értünk a dunaszerdahelyi.sk portál, a DSTV, mert előbb programajánlóként, majd utólagos képes, videós tudósításokkal egy jóval nagyobb réteghez jutott el a „muzsika hangja”.
Minden évad egy-egy tematika köré épülő koncertekből áll össze. Mi határozza meg az éves programok témáját?
Amikor július utolsó csütörtökén lezajlik az azévi utolsó koncert, sokszor már van róla elképzelésem, hogy mi legyen a következő év vezérfonala. Aztán néha ez változik, mert figyelembe veszem a történelmi évfordulókat, a világzenei eseményeket is, mint ahogy emlékeztünk a reformáció 500. évfordulójára, vagy Bartók Béla születésének évfordulójára. Már most van elképzelésem arról, hogy mi lesz a jövő évi központi téma, de talán még korai elmondani...
Lehet tudni, mely zenekarok, mely stílus szólítja meg leginkább a közönséget?
Elsősorban a hazai, és a környék zenekarai hoznak be több érdeklődőt az udvarra, de ha olyan ismert énekes jön, mint például az idén Malek Andrea, akkor bizony a gombostűt is nehéz lenne leejteni. Ugyanakkor igyekszem „becsempészni” fiatal, kezdő tehetségeket is, hogy ismertebbé váljanak, lehetőséget kapjanak.
Most nem a szervezőnek, hanem a zenekedvelőnek teszem fel a kérdést: volt-e kedvence az elmúlt tíz év alatt?
Minden évadban volt olyan koncert - néha több is –, amely közelebb állt hozzám, mai napig szép emlék marad. Ha az évadokat nézzük, talán a 2011-es autentikus tematika tetszett legjobban. Ekkor olyan zenei világot bemutató zenekarok léptek fel, amelyek Dunaszerdahely valamikori és mostani nemzetiségi összetételét képviselték: magyar, cigány, szlovák, klezmer zenék hangzottak fel a városháza udvarán. Ebben az évben különlegességként színházi előadást is láthatott a nagyérdemű, mégpedig a Csavar Színház előadását. Volt ráadásul egy előre nem tervezett koncert is. Előző évben történt az ajkai vörösiszap-katasztrófa, majd mint sok más város, nyáron Dunaszerdahely is vendégül látott gyerekeket ebből a körzetből. Mint kiderült, többen közülük a Devecseri Ifjúsági Fúvószenekar tagjai voltak, így ráadásként ők mutatkoztak be.
Ami pedig friss élmény, az ideiek közül számomra az egyik legmeghatározóbb volt Nagy Csomor András és zenekara koncertje, mivel az egész programsorozat eredeti küldetését igazolta: lehetőséget adni tehetséges hazai fiataloknak. Remélem, amikor már befutott, ismert zenekar lesznek, akkor is jó szívvel emlékeznek majd vissza a nálunk kapott vastapsra.
A koncertsorozaton szintén az idén mutatkozott be a Sarló citerazenekar, mely különleges hangzást, az Udvari Muzsika eddigi koncertjeihez képest szokatlan zenét adott elő – először hallhatott a közönség citerazenét a városháza udvarán. Ráadásul azt is bemutatták, hogy citerán nemcsak népzenét, hanem táncdalt, vagy éppen komolyzenét is meg lehet szólaltatni. A velük szereplő énekesnő, Balogh Renáta pedig új oldaláról mutatkozott be, különleges hangja elkápráztatta a hallgatókat.
Segítők nélkül nem valósulhat meg egyetlen program sem, kiknek köszönhető a ma már sikeres rendezvénysorozat?
Mindenkinek vannak ötletei, de ahhoz, hogy megvalósíthassa, támogatás szükséges. Így, mint azt minden alkalommal elmondom, köszönet jár a város vezetésének, élén a polgármester úrral, akik engedélyezték a nem mindennapi helyszínt és máig folyamatosan támogatják a programot. Szeretném megköszönni a saját főosztályunk és a többi hivatali osztály dolgozóinak, a Municipal vállalatnak a tíz év alatt kapott segítséget, a Minit vállalatnak a finom harapnivalót, a Cora Geo vállalatnak pedig az idei koncertsorozat anyagi támogatását. Külön kiemelném a Novus Ortus csapatát, amelynek tagjai szinte a kezdetektől segítségemre voltak.
Ugyan a végére hagytam, de talán az egyik legfontosabb a koncertek esetén a hangosítás. Az idei utolsó koncerten nagy tisztelettel, de nagyon szomorúan adóztunk egy perces néma csenddel Meszinek, azaz Mészáros Ottónak, aki technikus csapatával kezdetektől gondoskodott a megfelelő hangzásról.
Az elmúlt tíz év kellemes szórakozást biztosított, reméljük, a jövő is jó koncerteket, üdítő zenei élményt varázsol a városi hivatal udvarára, ehhez kívánunk sok sikert a jubiláló rendezvénysorozatnak, és a szervezőnek, Takács Tímeának.
Rózsár Vince
fotók: Rózsár Vince és Takács Tímea archívuma
Ezt már olvasta?
TRIART – csemege a kortárs művészetek kedvelőinek
A kortárs művészet kedvelőinek igazi csemegével készül a...
Dunaszerdahely város fotókrónikája – új kiadvány jelenik meg településünkről
Nagy Attila helytörténész Fénnyel írva – Dunaszerdahely...
