Második hete vagy a csapat tagja. Hogy érzed magad az új társaid közt? Hogy fogadtak téged?
„Először a törökországi edzőtáborban találkoztam a csapattársakkal. Az edzőtáborozás mindig segít, hiszen a nap minden óráját együtt töltjük, s ez segít az új játékosoknak a beilleszkedésben. Mindenki nagyon jól fogadott – mind a csapattársak, mind a stáb részéről. Mindenki próbált velem angolul kommunikálni, ami nagyon jólesett. Amióta visszaérkezett a csapat Dunaszerdahelyre, minden a legnagyobb rendben megy. Az edzéshez szükséges körülmények ideálisak.”
Mindenki a holnapi, Slovan elleni rangadóról beszél, mindenki nagyon várja. Mennyire ismered a szlovák bajnokságot, illetve a két csapat közti rivalizálást?
„Mielőtt ide jöttem, nem igazán ismertem a bajnokságot. Amikor megtudtam, hogy ide fogok jönni, az interneten utánanéztem a csapatnak, illetve annak, hogy az első bajnoki mérkőzés a tabella első helyezettje, a Slovan ellen lesz. Érkezésem óta mindenki azt mondja, ez egy hatalmas derbi lesz, mely iránt nagy az érdeklődés, teltházas mérkőzés lesz, s a szurkolók számára is a legfontosabb összecsapás. Ezek miatt is tartom ezt a mérkőzést nagyon fontosnak, és emiatt még jobban várom.”
Milyen játékosként mutatnád be magad? Mik az erősségeid, illetve gyenge pontjaid?
„Technikás játékosnak mondanám magam, aki mindig a labdaszerzésre törekszik, s arra, hogy történjenek a dolgok. A gyenge pontom talán az, hogy eléggé alacsony vagyok, de igyekszem a legjobbat lépni, távol maradni a nagyobb játékosoktól, s ha mégis a közelükbe kerülök és megkapom a labdát, próbálom azt azonnal továbbadni.”
Írországban az U17-es korosztályban az év játékosa voltál, s a Wolverhamptonnál is az év fiatal játékosának választottak. Most 20 éves vagy, milyen út vezetett idáig?
„Úgy gondolom, minden labdarúgó útja különbözik, és sosem tudhatjuk, mit hoz a futball. Abban az időben, amikor megkaptam ezt a díjat, nem gondolkodtam azon, milyen hatással is lesz az a mostani karrieremre nézve. Én az a típusú játékos vagyok, aki mindig elfogadja azt, ami jön, és aki a jelenben él. Soha nem lehet tudni, mi fog történni a futballban. Sosem hittem volna, hogy ide kerülök, talán 1-2 évvel ezelőtt már igen, de ilyen a dolgok alakulása. Mindenkinek megvan a saját útja, és mindenkinek ki kell hozni belőle a legtöbbet. Most itt vagyok, aminek nagyon örülök.”
Több lehetőséged is volt az átigazolást illetően. Miért éppen a DAC-ot választottad? Herccel beszéltél előtte?
„Igen, volt néhány klub Angliában, amely megkeresett. Korábban a Portsmouthban voltam kölcsönben, ott jól ment a játék, legutóbb pedig a Wallsallnál, ahol viszont kevesebb lehetőséget kaptam. Úgy gondolom, a fő különbség az angol stílusú focit tekintve, hogy az sokkal inkább fizikai játék, ami talán nem annyira nekem való. Az itteni foci talán egy kicsit technikásabb, ami remélhetőleg jobban fog feküdni nekem. Amikor hallottam, hogy a DAC érdeklődik irántam, Christián Herc épp a Wolverhamptonnál járt, ő mondta, hogy ideálisak a körülmények a felkészüléshez, a stadion is remek, a szurkolók is fantasztikusak. Ez a beszélgetés segített meghozni a döntést, mely után aláírtam a szerződésemet.”
Csóka Dániel szintén a Wolverhamptontól érkezett hozzánk. Vele is játszottál korábban egy csapatban?
„Christiánnal játszottam együtt, de Dani fiatalabb, ezért amikor én az A-csapattal voltam, ő a U23-asokkal. Amikor Dani a Wolverhamptonba jött, én az A-csapatban játszottam. Beszéltem vele egy kicsit, mielőtt idejöttem, ő is mondta, mennyire lenyűgöző minden, és a stadion is igazán remek. Az, hogy hallottam Christián és Dani véleményét, nagyban megkönnyítette a döntésemet.”
Eddig két mérkőzésen játszottál – a Ljubljana és a Mattersburg elleni felkészülési találkozókon –, az utóbbin gólt is szereztél. Mennyire érzed erősnek ezt a csapatot?
„Az első mérkőzésen – amikor körülbelül 15 percet kaptam – jól éreztem magam a pályán. Az első ugyanis remek lehetőség arra, hogy megpróbáljam kiismerni a csapatot, a társakat, a játékstílust. A második volt az én első igazi mérkőzésem, hiszen végigjátszhattam azt. Kezdem megszokni a csapat játékstílusát, hogy nagyon magasan próbál nyomást gyakorolni az ellenfélre, gyors támadásokra építve, amit szeretek, ez az a stílus, ami nekem bejön. Azon leszek, hogy átvegyem a csapat játékstílusát, s a magaménak érezzem majd.”
Egy évre érkeztél hozzánk, elképzelhető, hogy a barátnőd is csatlakozik hozzád?
„Alig több mint egy hete tartózkodom itt, nagyon jól érzem magam, az emberek igazán barátságosak velem. Nincs honvágyam, mert 16 éves voltam, amikor el kellett költöznöm otthonról, a családom és a barátaim persze hiányoznak. Viszont, ha ezen túlteszi magát az ember, akkor tud igazán a focira koncentrálni. Tervben van, hogy meglátogat majd a családom, a barátnőm és az apám is itt lesznek a holnapi mérkőzésen.”
Forrás: fcdac.sk
