Hyballa: Mi mindig a lefújásig harcolunk!

Hogyan látta a szezon őszi felét, amely során minden lehetséges klubrekordot megdöntöttünk?

„Először is büszkék lehetünk erre az eredményre – a játékosokkal és Világi Oszkár klubtulajdonossal együtt, aki hitét tette egy projekt mellett. Júliusban érkeztem a csapathoz, új edzői stábot is hoztam magammal. Kicsit változtattunk az együttes játékstílusán és a keret összetételén is, hiszen voltak érkezők is távozók is. Nagyon fiatal gárdánk van, amelynek megvannak a pozitív és negatív oldalai is. A pozitívumok közé tartozik, hogy minden egyes futballista remekül küzdött a meccseken. Negatívum viszont a türelem hiánya, amire például Zsolnán is ráfáztunk nemrég, viszont a megszerzett 38 pont egy csodálatos eredmény.”

Volt az ősz során egy olyan pillanat, amit kiemelne, mint a legfontosabbat, legemlékezetesebbet?

„Vezetőedzőként a Zólyombrézó otthonában elért 2:1-es győzelem volt ilyen, hiszen akkor mindössze három napja voltam a csapat élén, de a gárda bízott bennem. Továbbá ide sorolok minden olyan összecsapást, amelyeket a későn szerzett találatainkkal nyertünk meg. Ez talán a szerencsének is betudható, de vitathatatlan, hogy az együttes minősége is közrejátszott ebben és az a tény, hogy mi mindig a lefújásig harcolunk. Nagyon kedvelem ezt a gárdát.”

Fél év elteltével hogyan vélekedik a szlovák élvonalról?

„Szerintem a szlovák bajnokság egyik legnagyobb problémája, hogy a DAC és a Nagyszombat kivételével a többi csapatnak kicsi a szurkolótábora. Egy fizikális bajnokságról van szó, ám azt is láthatjuk, hogy például a Trencsén, a Rózsahegy és a Zsolna is támadófutballt produkál. A Slovan is, ám ők nagyban építenek a gyors ellentámadásaikra is. A sok fiatal vezetőedzőnek köszönhetően egyre több csapat futballozik támadó felfogásban. Úgy gondolom, hogy ha más élvonalbeli csapatok ellen lépünk pályára, akkor az mindig közönségszórakoztató meccset hoz, mivel szeretnénk mindig mi irányítani az összecsapást. Ez a legtöbbször sikerült is, de nem mindig tudtunk betalálni. A szlovák élvonal minősége, színvonala nem rossz.”

Milyen változásokra kerülhet sor a játékoskeretben a téli szünet folyamán?

„Van három-négy futballistánk, aki nem kap túl sok játékpercet. Ők elmondták nekem, hogy távozni szeretnének, amivel én is egyetértek, hiszen nagyjából tizenöt játékos élvezte a bizalmunkat. Figyelemmel követjük, feltérképezzük a játékospiacot, minden posztra gondolkodunk erősítésben. Úgy gondolom, hogy két-három labdarúgó érkezik és távozik is.”

Mik a tervek az elkövetkező öt hétre? Tudjuk, hogy jön a téli szünet, de adott a játékosoknak egyéni edzéstervet a pihenő időszakára?

„Igen, a futballisták egyfajta házi feladatot kaptak, és komolyabb büntetésre számíthatnak, ha egy-két kilóval többel jönnek vissza a felkészülés kezdetére. Az erőnléti edzőnk, Laura Berlinben egy fitneszközpontot üzemeltet. Néhány játékos odautazik és közösen dolgoznak majd egy keveset. Azonban mindenkinek szüksége van jelenleg a szünetre, és majd január 12-én indul a felkészülés. Aki ismer, az tudja, hogy rögtön nagyon kemény edzések várnak a srácokra. Majd következik kéthétnyi törökországi összpontosítás – ezzel véget is ér a január. Február 16-án pedig egy nagyon különleges összecsapás vár ránk a Slovan ellen, amely számunkra a szezon meccse lesz – ráadásul akkor nyitjuk meg a teljesen elkészült stadionunkat is. Ha ott nyerni tudnánk, akkor mindössze öt ponttal lennénk tőlük lemaradva. Előtte azonban mindenkinek január 12-re kell összpontosítania, hiszen egy nagyon kemény felkészülés áll a gárda előtt.”

Hogyan fog kinézni az ön számára ez az öt hét?

„Az első tíz napom még a labdarúgásról szól és egy kicsit húzós. Hétfőn Varsóba utaztam, ahogy részt vettem egy, a lengyel edzőknek szervezett kongresszuson. Ezt követően Máltára repülök, az ottani pro licences kollégáknak adok elő. Karácsony előtt valószínűleg Németországban pihenek majd, esetleg elrepülök mondjuk a Karib-térségbe. Az édesanyám maga él, így szeretnék vele és a Németországban élő testvéremmel és az ő családjával is több időt tölteni. Alaposan ki kell pihennem magam, mert január 12-től szükségem lesz az energiára.”

Ha visszatekint az elmúlt félszezonra, akkor ön szerint jó döntés volt Szlovákiába jönni dolgozni?

„Éppen nemrég mondtam az egyik barátomnak, hogy a Dunaszerdahelyre való érkezésem előtt mennyire biztos munkám volt a Német Labdarúgó-szövetségnél, ám én mindig is vezetőedzőként tekintettem magamra. Nagyon köszönöm Világi Oszkár tulajdonosnak és Jan Van Daele sportigazgatónak, hogy hittek bennem. Az első két-három hét nehéz volt, aztán jött a Ljubičić- és a Pačinda-ügy. Ez egy nagyon viharos időszak volt, de erős vagyok, és minden nappal egyre jobban élvezem az itteni munkát. A DAC-család kicsi, de nagyon büszke, én pedig boldog vagyok, hogy a tagja lehetek.”

Forrás: fcdac.sk