Ismét remekül hajrázott a DAC

Kéthetes szünet után ismét hazai környezetben futhattunk ki a pályára, és küzdhettünk meg a három pontért. Aki a játékosok névsorában még Pačindát kereste, annak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy tavalyi gólkirályunkat már nem látja többet sárga-kék szerelésben, ugyanis a válogatott szünet alatt a cseh bajnok Plzeň együtteséhez igazolt. Hyballa kezdőjébe viszont így is bekerült egy szőke hajú játékos, Špiriak, akinek ez volt az első bajnokija az élvonalban, s egyben ő volt a 350. labdarúgó, aki pályára lépett a klub színeiben. Gyors találattal kezdődött a meccs: Bayo az első két percben kétszer is lesre futott, harmadszorra azonban már gólt ünnepelhetett, miután a 4. percben Davis kiváló centerét fejelte Kuciak hálójába – 1:0. Nem telt el sok idő, és már kettővel is mehettünk volna, de Kalmár lövésének előbb a kapus, majd róla lepattanva a kapufa megálljt parancsolt. Ahelyett, hogy megerősítettük volna a vezetést, jöttek a vendégek, és az első komoly támadásukból kiegyenlítettek. A 13. percben nagyon üresen hagytuk a jól helyezkedő Obročníkot, aki 18 méterről tüzelt Jedlička kapujának bal felső sarkába – 1:1. Két perccel később szöglethez jutott a vendégcsapat, ám az ártalmatlan sarokrúgás után előttünk adódott óriási gólszerzési lehetőség. Herc az egész pályán egyedül nyargalt végig a labdával, az utolsó pillanatban azonban rosszul döntött: a lövés helyett a passzt választotta. A 21. percben pedig előnybe került a Zólyombrézó. Breznaník élesen meglőtt labdája zörgette meg a hálónkat – 1:2. Innentől kezdve nem volt más hátra, mint előre. Vida Kristopher háromszor is túl mélyen nyesett a labda alá, Davis pedig gyártószalagon termelte a beadásokat a bal szélről, de mindegyik próbálkozásunk meddő maradt, pedig Vida fejesénél sokan már gólt kilátottak. A 40. percben Kalmár brillírozott, és három embert is nevetségessé téve tüzelt, de ez sem ment be, így egygólos hátránnyal vonultunk be az öltözőbe. 

Cserével kezdtük a második félidőt. Cserével és újfent egy gyors Bayo-góllal. Špiriak ezúttal az öltözőben maradt, Tretyakov állt be helyette, ennél azonban jobban lázba hozta a 7515 fős nézősereget, hogy Bayo Šatka fejesét követően ezúttal nem fejjel, hanem lábbal (!) talált a hálóba – 2:2. Ezután Breznaníknak volt egy veszélyes gurítása, utána viszont a mi pillanataink következtek. Sorozatban dolgoztuk ki a veszélyesebbnél veszélyesebb gólhelyzeteket, de Fortuna istenasszony mintha még nem ébredt volna fel a vénasszonyok nyarát sirató bágyadtságából, mert minden próbálkozásunk mellé ment. A B-közép nyomta a csapatot teljes gőzzel, de érezte, hogy hiába a labdatartási fölény és a több lövési kísérlet, kell egy pengés megoldás ahhoz a fránya gólhoz. Kalmár nagyon élt a pályán, cselei élményszámba mentek, Bayónak pedig akár a mesterhármas is összejöhetett volna, ha Vida Máté mérnöki pontosságú centerét a kapuba bólintja. A meccs 64. percében felhangzott a „Ki a jobb? Dé-Á-Cé!” buzdítás is, de a lelátón helyet foglalók nem futhattak be a pályára, hogy gólt rúgjanak. A 71. percben Mikuš ijesztett ránk egy veszélyes fejessel, a labda azonban a kapu mögötti reklámpanelen csattant. Egy perccel később pedig már Vida Kristopher mellé szálló fejese után hördült fel a lelátó. Egyre fogyott az idő, de a srácok nem adták fel: Kalmár sokadik cselsorozatával kápráztatott el bennünket, visszagurított passzát Herc válthatta volna gólra, de lövése elakadt Kuciak kapusban. A 85. percben azonban megtörtént az, aminek meg kellett történnie: Kalmármegcsinált egy gyönyörű lövő cselt, áttette a bal lábára a labdát, és akkora gólt lőtt a bal alsóba, hogy az sokáig okoz még álmatlan éjszakát a zólyombrézói hálóőrnek – 3:2. A meccs végét már rutinosan behúztuk, majd jöhetett az ilyenkor már megszokott győzelmi ünneplés.

Egy vesztes félidőt követett egy győztes, és ismét elpattogtak a hangszálak a meccs végi ünneplésben. A matematika egyszerű: 3>2, azaz egy góllal, vert helyzetből felállva megvertük a szívós vasgyáriakat, és továbbra is „lőtávolban” tartjuk a Slovant, viszont négy pontra leráztuk magunkról a bennünket követő Zsolnát. Kemény hét vár azonban a csapatra: kedden a kupában a Szenice otthonában kell kivívni a negyeddöntős részvétel jogát, majd jövő szombaton a szezon leghosszabb utazása vár ránk, mivel a keleti végeken, Nagymihályban lépünk pályára. Aki csak teheti, tartson a csapattal. Ha olyan játékot fognak nyújtani a srácok, mint a mai, biztos, hogy megéri!  

FC DAC 1904 - FK ŽELEZIARNE ZÓLYOMBRÉZÓ 3:2 (1:2)

Fortuna Liga, 12. forduló, MOL Aréna, 2018.10.20., 17:00

Játékvezetők: Kružliak - Ádám, Roszbeck

Nézőszám: 7515

Góllövők: 4., 49. Bayo, 85. Kalmár, ill. 13. Obročník, 21. Breznaník

Sárga lap: 74. Kuciak, 82. Bartoš, 88. Turňa

DAC: Jedlička - Davis, Huk, Šatka, Špiriak (46. Tretyakov) - Vida M., Kalmár, Herc, - Vida K., Divković (92. Kone), Bayo (89. Záhumenský) 

Zólymbrézó: Kuciak - Mojžiš, Bartoš, Edge, Turňa (89. Galčík) - Baran, Breznaník (59. Viazanko), Sedláček, Obročník, Leško - Mikuš (80. Opoku)

A mérkőzés statisztikája:

Labdatartás: 61% - 39%

Lövések: kapura: 5:4, mellé: 17:5 

Szöglet: 4:2

Les: 2:8

Forrás: fcdac.sk