Át lehet írni a sors könyvét

A szabadságharc dunaszerdahelyi emlékművénél összegyűlt ünneplőket előbb a Kodály Zoltán Alapiskola Gyermekkara által előadott népdalok és a Költő visszatér c. Kormorán dal köszöntötte, majd megtekinthették a Kis Csallóközi ­és az Apró Csallóközi táncos előadását is.

Ezt követően Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere üdvözölte a megjelent vendégeket és az ünneplő közönséget, majd felelevenítette a 170 évvel ezelőtti eseményeket. Kiemelte a szabadságharcban a fiatalok által játszott fontos szerepet, akik változtatni szerettek volna a kor poltikai berendezkedésén. Egyúttal arra kérte napjaink fiataljait, vállaljanak aktív szerepet a közösségünk formálásában, hiszen ők azok, akik majd továbbviszik társadalmunkat. Ennek kapcsán megjegyezte, az önkormányzat a testület februári döntése értelmében nyitott a civilek bizottsági munkában való részvételére, s biztatta a fiatalokat, legyenek részesei ekképp is a jövőnk alakításának.

Később Karácsony Laura, a Novus Ortus Diákszínpad tagja a közelmúltban elhunyt költő, Tóth Elemért Beszéd a jövőért című versét szavalta el.

A megemlékezésen ezt követően Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke mondott ünnepi beszédet. Az atya átfogó gondolataiban megjegyezte, a magyar nép az, amely a sorsot győzte le. „Mi március 15-én ünnepelünk, noha nem nyertük meg szabadságharcunkat, de bebizonyítottuk, át lehet írni a sors könyvét. A sors könyvében az volt ugyanis megírva, hogy nincs mit tenni.”

Ahogy Kozma kiemelte, a sors könyvét a hitünk, a szeretetünk és a bátorság erejével írtuk át, s a magyar népet évszázadai során sem tudták legyőzni az ellenséges erők, s nem is fogják, mivel a magyar lélek ereje hatalmas. Egyúttal emlékeztett, hogy a felvidéki magyarság küzdelmei egyben az egész nemzet küzdelmei.

Bartal Dóra, a Művészeti Alapiskola diákjának előadását követően végül a szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd közösen elénekelték a Himnuszt.