Csíkszeredai drukkerek Dunaszerdahelyen

– Milyen csapat szurkolói és mióta ismerik egymást?

–  A Lokálpatrioták szurkolói csoportot 2014-ben alapítottuk néhány társammal, akik azóta tagok, ám nem vesznek rész már a szervezésekben, így sajnos jómagam csinálok több mindent. Akkor alakultunk, amikor szeretett városunk, Csíkszereda focicsapata feljutott a harmadik ligába – akkoriban 15–20-an voltunk, akik minden mérkőzést „végigtomboltuk”. Létezésünk három éve alatt sikerült elérnünk, hogy ez a szám több mint háromszorosára nőtt – ők a törzstagok –, de a mérkőzéseken sokan csatlakoznak hozzánk.  

Alapelvünk a kulturált szurkolás, igaz, nagyon nehéz tartani ezt a nálunk érezhető magyarellenesség miatt, amit talán nem kell külön kifejtenem – egy cipőben járunk, úgy hiszem. Ellentétben más táborokkal, mi kijárunk minden sporteseményre szurkolni, legyen az foci, hoki vagy teremfoci... Azért is lett a nevünk Lokálpatrioták, mert szeretjük városunkat és büszkék vagyunk székelységünkre, magyarságunkra. Az FK Csíkszereda fociklub és a Sportklub Csíkszereda hokicsapat szurkolóiként e két csapat mérkőzéseiről soha nem hiányozunk.

Az évek során jó kapcsolatot ápolunk a Sepsiszentgyörgyi OSK szurkolóival, a Székely Légióval, és Fónod Zoli barátom által közelebb kerültünk a DAC-hoz is. Reméljük, folytatni fogjuk ezt a bimbózó kapcsolatot is. Tavaly télen ismerkedtem meg aztán az YBS néhány oszlopos tagjával, Domonkos Roliékkal, akik eljöttek Budapestre együtt szurkolni jégkorongcsapatunk mérkőzésére, míg Zoliék közelmúltban Csíkszeredán erősítették szurkolótáborunkat egy fontos meccsen, amikor a feljutás volt a tét. Az akkor sajnos nem jött össze, így még egy évet kell várjunk a második ligára. 

– Jártak már korábban DAC-mérkőzésén vagy Dunaszerdahelyen?

– Még nem sikerült eljutnunk Dunaszerdahelyre, de ha a Jóisten is úgy akarja, most ott leszünk az örök rangadón, és ezzel egy álmunk válik valóra. És ha jól tudom, most fogják majd átadni az új részét is a stadionnak – külön öröm hát, hogy részesei lehetünk az avatónak. 

– Hogyan látják több száz kilométer távolságból a DAC szerepét a magyarság szintjén?

– Mi, mint sorstársak - csak más országban - büszkék vagyunk a DAC szereplésére, és lelkes szurkolótáborára. Nehéz fennmaradni annyi pofon után, amit rátok, ránk mérnek – ezt csak mi értjük, akik távol élünk az anyaországtól. De büszkén tesszük a dolgunkat, mert minket nem lehet megfélemlíteni.

Ez a „határtalan” összefogás a magyar ajkú szurkolótáborok között példás, lélekmelengető, és mindig erőt ad a további küzdelmekhez. Igen, a vér kötelez!

– A találkozón kívül mi az, amit nem szeretnének kihagyni Dunaszerdahelyen?

– Sajnos, csak a mérkőzésre jövünk, és nem lesz sok időnk városnézésre, de mindenképp szeretnénk felkeresni a szurkolók törzshelyét, a sokat emlegetett Turul bárt is. Remélhetőleg egy másik alkalommal lehetőségünk lesz majd feltérképezni magát a várost is. Intenzív utunk lesz: a tervek szerint csütörtök este indulunk, péntek délre érkezünk Dunaszerdahelyre, délután mérkőzés, este pedig egy jó sör mellet átbeszéljük az éjszakát a házigazdáinkkal, majd szombat reggel indulunk haza Csíkszeredába.