Jelenlegi hely

Régi és új generáció

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2018, május 21 - 15:41 | Kultúra
Május 18-19-én zajlott Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. A Táncfórum által szervezett színvonalas rendezvényen a régi és az új generáció tagjai egyaránt megjelentek, akár szereplőként, akár érdeklődőként - számol be a ma7.sk.
Régi és új generáció

Botló Péterrel, a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes vezetőjével és Gresa Dáviddal, a dernői Borostyán Néptáncegyüttes táncosával a szlovákiai magyar néptáncmozgalomról, a néptánc szerepéről beszélgettünk.

Újra növekszik a folklór iránt rajongók tábora

„Számomra igazán jóleső érzés, hogy ez a táncháztalálkozó megvalósult. Szükség van erre” – mondja Botló Péter, aki jó harminc éves néptáncosi múlttal a háta mögött, feleségével, Botló Ildikóval állandó résztvevői a néptáncos rendezvényeknek. Nemcsak együttesvezetőként bizonyítottak, de mindhárom gyermekükből is néptáncost neveltek. Közülük ketten, Gergely és Ákos az Ifjú Szivek Táncszínház tagjai. A Botló házaspár az idei felvidéki országos táncháztalálkozó szervezésébe is tevékenyen bekapcsolódott.

„18 évvel ezelőtt volt az utolsó ilyen rendezvény. Eleinte nagy volt az érdeklődés, de az évek során ez egyre csökkent. Valójában éppen az érdeklődés hiánya okozta, hogy 2000-től idáig nem volt országos táncháztalálkozó. Most, úgy látszik, újra növekszik a folklór iránt rajongók tábora. Ha táncháztalálkozó nem is volt, de működtek a régi csoportok, újak alakultak. 2009-ben megalakult a Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete, és munkájával, szakmai tanácsadással, mentorprogrammal, képzésekkel, versenyekkel segítette és segíti a néptánccsoportok munkáját” – magyarázza a Berkenye Néptáncegyüttes vezetője. „Valljuk be, mindehhez nem kevés pénzre is szükség van, nemcsak lelkesedésre. A Csoóri programon keresztül anyagi támogatást szereztek a találkozó megszervezésére, és ez nagyban hozzájárult a látható sikerhez.”

A városi sportcsarnok melletti elkerített részen, a Játszótéren, a Folksátorban és a büfé körül egyre több és több az ember. Mindenki arcán mosoly, örömmel köszöntik egymást. Mintha egy hatalmas családos osztálytalálkozó zajlana, szinte mindenki ismeri a másikat, ha máshogy nem, látásból.

„Még csak kora délután van, de én úgy látom, hogy már most nagyon jó a hangulat” – erősít meg Botló Péter. „Utánunk van a gyerekek gálája, már ez a délelőtti program is szépszámú közönség előtt zajlott. Elmondhatjuk, hogy gyerekcsoportjaink hihetetlen jók! Meglepődtem, hogy ennyire erősek. Most már csak az a feladat, hogy ezek a fiatalok meg is maradjanak, és tovább folytassák majd a táncot a felnőtt együttesekben.”

Mi a különbség a régi táncháztalálkozók és a mai között? „A régieken még ott voltak a hagyományőrzők. A színpadon álltak azok az emberek, akiktől gyűjtöttünk, tanultunk. Mára őket felváltották a gyerekek és azoknak a koreográfusoknak a felnőtt csoportjai, akik még a hagyományőrzőktől tanulhattak.”

Belső indíttatásból, meggyőződésből

Most mintha reneszánszát élné a hazai néptáncmozgalom. Nagy létszámú, 70-90 tagot számláló csoportok működnek, főleg a gyerekcsoportok ilyen népesek. A Csaliban megközelíti a létszám a 200-at. Mi ennek az oka? Mi történt az elmúlt 18 év alatt, hogy újra ekkora az érdeklődés a magyar néptánc iránt?

„A csoportok vezetését azok az emberek vették át, akik hosszú ideig valamelyik neves együttesben működtek. Tehát táncos múlttal rendelkező szakemberek az együttesvezetők és a koreográfusok. Sokuknak már a saját gyerekeik is ott vannak a csapatban, családon belül is tovább tudják ezt vinni. Ez a járható út, így kell csinálni. És sokat segítettek a televízióban egyre gyakoribbá váló, a népművészetet támogató és kiemelő műsorok, mint például a Felszállott a páva. Ugyanolyan fontos Magyarország mai és az elmúlt években tapasztalt hozzáállása a határon túli magyarsághoz, az onnan jövő anyagi támogatás. Persze, szükséges a pénz, de az is fontos, hogy az emberek belső indíttatásból, meggyőződésből csinálják, tegyék oda magukat a jó ügyért. Nagyon örülök, hogy itt, ezen a rendezvényen is ezt tapasztalom. Hogy vannak fiatalok, akik folytatják azt a munkát, amit mi elkezdtünk” – fejezte be a tapasztalt néptáncos. 

"Aki már egy ideje táncol, azt megismerni a civil életben is"

Gresa Dávid 21 éves, hat éve táncol a dernői Borostyán Néptáncegyüttesben. Szavai, ifjú kora ellenére, egy tapasztalt táncos szavai. Pedig a kezdetekben hallani sem akart a néptáncról. Barátai hosszas rábeszélése után állt be a csoportba. Azt mondja magáról, még mai is „válogatós” táncos. Nem feltétlenül akarja minden tájegység táncát tökéletesen megtanulni, de amelyik érdekli, abba belemerül és táncairól, kultúrájáról mindent megtanul. „Gömörről például órákig tudnék beszélni” – mondja a fiatalember. „Mert megfogott. Nem is csak a tánc, hanem az az életfelfogás, ami ebből a népi kultúrából, a népdalokból, a táncból, a zenéből adódik. Az ember kialakít eszerint egy életstílust, eszerint gondolkodik, beszél, cselekszik.”

Szerinted ez egy életforma? Aki belekerül ebbe a világba, az máshogy kezd el gondolkodni, élni? - kérdezzük a fiatal táncostól. „Igen, bár van, akinek a néptánc is csak divat. Táncol, mert a barátnője is táncol. Vagy azért, mert édesanyja, édesapja táncolt, s most ő is kötelességének érzi megtanulni azokat a táncokat, amiket a szülei táncoltak. De a legtöbb esetben tényleg kialakul egy táncos életstílus, életfelfogás. Tehát nem azt fogja látni, hogy mennyire, úgymond, elmaradott a gömöri ember, hanem észreveszi az értékeket. Meglátja az összefüggéseket a táncok és az életmód között. Érti, miért olyan a tánc Gömörben, amilyen. Hogy miben és miért különbözik például a Vasvári verbunk a szatmáritól. És az ember ebbe fokozatosan beleszeret. Ezt látni is rajta. Aki már egy ideje táncol, azt megismerni a civil életben is, akár a beszédéről, a vicceiről vagy az öltözködéséről. És a kiállásáról.”

Mit jelent számodra a néptánc? Te mit kaptál ettől az életformától? - faggatózunk tovább. „A magánéletemben is mentsvár volt sok esetben. Ha a családban vagy az iskolában kudarcok értek, a táncban elért sikerek átlendítettek a mélypontokon. De más szempontból is tapasztalom az előnyeit. Mindig is a kultúránkért akartam dolgozni. Most már azt is látom, hogy a néptánc az egyik legjobb segítő eszköze annak, hogy a gyermek megmaradjon magyarnak. Nálunk nem kell történelemoktatás ahhoz, hogy a gyermek elkezdjen úgy gondolkodni, mint egy igazi, régi gömöri magyar ember. Elég, ha táncol és ott van abban a kulturális közegben. Amikor látja az idősebbeken és mikor ő is felveszi a viseletet, rájön: Én gömöri ember vagyok. A legszebb, mikor arra is rájön: Én gömöri magyar ember vagyok.”

Gresa Dávid azt is elmondja, hogy több „elszlovákosodott” gyerek vagy fiatal is tagja az együttesnek. A családok néha már tudatosan, a magyar néptánc segítségével próbálnak visszatalálni a gyökereikhez, hiszen a gyerekek a csoportban újratanulják nagyanyáik nyelvét.

A dernői Borostyán Néptáncegyüttes fellépője a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozónak. Az ifjúsági csoport délelőtt állt színpadra, a felnőttek az esti gálaműsorban szerepelnek. Ez azt is bizonyítja, hogy nemcsak népes a Borostyán, de komoly néptáncoktatás is folyik a csoportban.

„A falunapokon és kisebb fesztiválokon léptünk fel eleinte. Miután a Táncfórum tagjai lettünk, fokozatosan egyre jobb koreográfiákkal tudtunk előállni, neves vendég koreográfusokat tudtunk meghívni. Így már többször felléphettünk az Országos Népművészeti Fesztiválon Zselízen. A legnagyobb dolog, ami Táncfórum által ért el bennünket, hogy 2015-ben meghívást kaptunk a Néptánc Antológiára. És most itt  vagyunk” - teszi hozzá Gresa Dávid.

Az esti gálaműsorra teljesen megtelt a dunaszerdahelyi sportcsarnok. A legjobb hazai magyar néptánccsoportok műsora közben került sor a felvidéki táncházmozgalom nagyjainak köszöntésére is. A Táncfórum Dr. Takács András, Méry Margit, Varsányi László, Dr. Agócs Gergely, Farkas József, Furik Rita, Sebők Géza, Richtárcsik Mihály és Hégli Dusán munkásságát díjak átadásával köszönte meg.

Forrás: ma7.sk