Várjuk a Lélek adományait

Jó lenne, ha mindegyikünk meg tudná fogalmazni: Mit is jelent számára a pünkösdi ünneplés. Húsvétkor azért ünneplünk, mert Krisztus feltámadása óta a halálunk nem reménytelen elmúlás, mert a halála és a feltámadása kegyelméből új életre támadunk. De meg tudjuk-e fogalmazni, hogy mit is jelent számunkra, hogy a Szentlélek kiáradt az apostolokra és újra és újra kiárad ránk is?

Angelus Silesius német katolikus költő, misztikus, teológus sok száz évvel ezelőtt ilyen imával készült a Lélek befogadására: 

Ó, Szentlélek – legfőbb jó! Szent neved borítsa lángba szívemet! 
Ébresszen bennem szent kegyed – Szerelmes, élő, nagy hitet! 
Fő Vigasz, várom jöttödet, Csókold életre lelkemet.
Szívemnek kertje élni fog, Ha hull rá égi harmatod.

A Lélek-váró fohászával kifejezte a hitét abban, hogy amíg húsvétkor el kellett hinnie, hogy Jézus Krisztus feltámadott és a húsvéti idő ötven napján át találkoznia kellett Vele az Egyházban, addig pünkösdkor hagynia kellett, hogy a Lélek feltámadott életet ébresszen benne.

Ebben az időszakban nekünk is be kell engednünk életünkbe a harmadik isteni Személyt, hogy Lélekkel eltelve Jézus életét élhessük. Szent Pál tanítása alapján ugyanis, komolyan kell vennünk azt, hogy „a hit által Krisztus él a hívő emberben”. Szent Pál apostol szerint csak az hívő keresztény, akiben Jézus él. Más szóval: Pál apostol személyes hitvallása Krisztus mellett nem abban állt, hogy a tanítását reprodukálta, továbbadta,  hanem abban, hogy Jézus élt benne. Mindig érdemes elmélyedni Szent Pál tanításában, mert az apostoli időben legtöbben az ő szavára tértek meg. Hogy miért? Azért, mert nemcsak tanította, hogy Jézus él, hanem az emberek látták, hogy Jézus él benne és  vágytak arra, hogy Jézus a kegyelmével bennük is élhessen. 

A teológia azt tanítja, hogy a „Szentlélek aktualizálja az emberré lett Fiúisten üdvözítő hatását minden ember életében”. Bárcsak komolyan vennénk a Szentlélek erejét önmagunkban. Nem elég a Hiszekegyben megvallani, hogy a második isteni Személy a Fiúisten megtestesült a Szentlélek erejéből és született Szűz Máriától, mert ahhoz, hogy jézusi élet lehessen bennünk – meg kell nyílnunk a Lélek ajándékainak. 

A katekizmus szerint erősen hisszük, hogy a szentségek kiszolgáltatásakor a Szentlélek munkálkodik bennünk.

– A keresztségben a Szentlélek teszi szentté és igazzá a megkereszteltet.

– A bűnbánat szentségében a Szentlélek Úristen tisztít meg a bűnöktől.

– A bérmálásban a Szentlélek erősíti meg a megbérmáltat, amikor a püspök (megbízott pap) olajjal megkeni az illetőt és imádkozik felette.

– A betegek kenetében is a Szentlélek vigasztalásában részesül a beteg.

– A kenyeret és a bort is a Szentlélek változtatja át Urunk Szent Testévé és Vérévé az átváltoztatáskor. A szentségekben tehát a Szentlélek úgy egyesít és kapcsol egybe minket Jézussal, ahogyan a Szentháromságban a harmadik isteni Személy egybekapcsolja az Atyát a Fiúval. 

Pünkösdre készülve mindegyikünknek kérővé kell válnia, hogy a Lélek kiáradhasson rá és eljöhessen hozzá. Kívánjuk egymásnak és Böjte Csaba ferences testvér imájával kérjük egymás számára Isten boldogító bölcsességét és szerető közelségét a Szentlélekben:

„Szentlélek Úristen, kicsi, gyenge és erőtlen vagyok, az előttem álló feladatok hatalmasak. Körülöttem nemzeteket kikezdő viharok dúlnak. A gonosznak bár nincs keze, nyelve, mégis tarol. Mindig akad valaki, aki kiszolgálja, átadja kezét nyelvét, szívét, agyát, hogy ártson, pusztítson, hogy mindnyájunkat kikacagva tönkre tegyen. Népeket, nemzeteket, különféle kultúrában élő embereket uszít egymás ellen. Gondviselő jóságodban megingott gyenge hitünket kihasználva, arra buzdít, hogy féljünk egymástól, testvéreinktől, és vegyük el azt is, ami a másé. Belekorbácsol a habzsoló, fogyasztói világba, ahol már nem is mi élünk, hanem felpergetett életünkkel olyan emberek kimondhatatlan gazdagodását szolgáljuk, akiket talán be se engednénk hajlékunkba. Kölcsönből, adósságból lim-lomot vásárlunk, s észre sem vesszük, hogy magunk körül a halál kultúráját építjük. Nem az ember a fontos, hanem a gyárak, a bankok, az utak. Az ember csak eszköz, mely kivitelez, átad, kiszolgál, négyévente választ, elmegy a háborúba, gyilkol, rabol. 

Gyengeségem tudatában hozzád kiáltok, életadó Lélek: segíts, vezess, adj erőt, hogy el tudjam mondani, meg tudjam mutatni a kétezer éves utat, mely nyitva áll előttünk. Add, hogy megértsük, hogy mennyei Atyánk, a benne bízó szentekkel egy szép világot teremtett az év milliárdok alatt, bőségesen feltarisznyált, mindent megadott, ami létünkhöz, földi boldogulásunkhoz szükséges. Add, hogy megértsük, hogy nem kilátástalan a vergődésünk, nem elkerülhetetlenül sorvad, omlik tovább a Kárpát-medencében a magyar nemzetünk, a keresztény világunk, mert örök igazságaid fényében van jövő.

Segíts két nagyon fontos igazságot világgá kiáltani, amelyet ha meghallanánk, biztos, hogy újjászületne népünk, nemzetünk. Új, határtalan távlatok nyílnának e szép világ előtt, mely mindannyiunk otthona.”

Szakál László János esperes