A kitelepített magyarok emlékét idézték fel

A mind a mai napig kevés visszhangot kapó felvidéki magyar tragédiára előbb a szabadidőparkban, a kitelepített felvidéki magyarok emlékművénél emlékeztek. Az emléknapon, amely Dunaszerdahely város emléknapja is egyben, Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás ügyvezető elnöke, városi képviselő köszöntötte a jelenlevőket és idézte fel a városból kitelepített magyarok emlékeit.

Őt az esemény fő szónoka, Dunajszky Géza író, helytörténész, a Petržalka-Engerau-Ligetfalu Polgári Társaság elnöke követte.

„1944 októberétől 1948 februárjáig olyan események zajlottak le a Felvidéken, amelyekbe józan ítélőképességű ember beleborzad” – fogalmazott Dunajszky. „A Beneš vezette csehszlovák kormány célja az volt, hogy az akkoriban 650-600 ezerre becsült felvidéki magyarságot »eltüntesse« az új Csehszlovákiából, tehát arra dolgoztak ki kormányprogramot, hogy miképp lehet az ország területén élő németek mellett az itt élő magyarságot szülőföldjéről eltávolítani.”

„Ki kell jelenteni” – fogalmazott Dunajszky, hogy „nem mi vagyunk háborús bűnösök, hanem ellenünk, magyarok ellen követtek el ebben az időszakban nagyon súlyos háborús és emberiség-ellenes bűncselekményeket – s ez mind a mai napig elévülhetetlen bűn.”

A megemlékezést követően a város részéről a két alpolgármester, Horváth Zoltán és A. Szabó László helyezett el az emlékműnél koszorút, majd a szervező társulások vezetői és további megemlékezők rótták le kegyeletüket.

A program a koszorúzás után a Vermes-villában folytatódott, ahol – filmvetítéssel egybekötve – bemutatják Dunajszky Géza: Titkok nyomában című könyvét, amelyben a szerző az elhallgatott pozsonyligetfalusi tömegmészárlás történetét dolgozta fel.

A kiadványban a helytörténész a ligetfalui koncentrációs és internáló tábor volt lakóinak meggyilkolását dokumentálta – bemutatva a csehszlovák hadsereg Pozsonyligetfalui 17. Gyalogezrede katonáinak brutális kegyetlenségét, aki nőket, gyerekeket és időseket sem kímélve ölték meg áldozataikat, „csupán” magyar nemzetiségük miatt.

A legszomorúbb, mint beszámolója végén Dunajszky Géza elmondta, hogy még hetven év után sincs meg az akarat, hogy kiderüljön, mi is történt a ligetfalui gyűjtőtáborban.