Jelenlegi hely

Kiss László orvostörténész lett az idei Vámbéry-díjas

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2017, október 8 - 13:57 | Kultúra
„Az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégis csak siker koronázza” címmel rendezte meg a Vámbéry Polgári Társulás a XV. Nemzetközi Vámbéry-konferenciát október 5–7. között, a dunaszerdahelyi városháza tanácstermében.
Kiss László orvostörténész lett az idei Vámbéry-díjas

Az október 5-ei rendhagyó könyvbemutatón a „Teljes tárgyilagosság és szigorú valóság” címmel megjelent, a XIII. Nemzetközi Vámbéry-konferencia tanulmányait csokorba foglaló kötetet mutatták be, majd 6–7-e között az idei konferencia előadásait tartották meg a városunka látogató jeles Kelet-kutató tudósok, egyetemi tanárok. 

A konferenciát elsőként dr. Hájos Zoltán polgármester üdvözölte a hivatal tanácstermében, kiemelve, mennyire fontosnak és hasznosnak is tartja, hogy a jelen lévő kutatók az egykori híres dunaszerdahelyi Vámbéry örökségét a szívükön viselik, és megköszönte a szervezőknek az évről évre végzett munkájukat.

A tanácskozást megnyitó Dobrovots Mihály, a Vámbéry Tudományos Kollégium elnöke ugyancsak rendhagyó módon, online közvetítés útján köszöntötte a kollégáit, hasznos tanácskozást kívánva, majd Hodossy Gyula főszervező, a Vámbéry Polgári Társulás elnöke kérte fel az előadások megtartására a neves orientalistákat. A kétnapos tanácskozáson összesen huszonnégy előadás hangzott el orientalisztikai témákben, így a megjelentek többek közt bepillantást kaphattak a korabeli orvostörténet egy érdekes, Vámbéryhez kötődő jelenségére, megismerhették Arany János török kötődéseit, a régész Móra Ferencet vagy éppenséggel Törökország regionális hatalmiságát az átalakuló Közel-Keleten.

Idén is átadták a konferencia keretében a Vámbéry-díjat, amelyet ezúttal dr. Kiss László ipolysági születésű orvos, író, orvostörténész, a  történettudományok habilitált doktora vehetett át a Vámbéry-kutatás és a dunaszerdahelyi Vámbéry-örökség ápolása terén végzett kimagasló munkásságáért.

_____________________________

Kiss László (Ipolyság, 1950. március 18.) felvidéki magyar orvos, író, orvostörténész a Palásti Magyar Tannyelvű Alapiskolába járt, majd az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Orvosi diplomáját 1975-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán szerezte. Praxisát az ipolysági kórház belgyógyászatán kezdte, s ugyanott lett körzeti orvos, majd 1990-től Csilizradványban.

1991 és 1995 között a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvosi Tanszékén volt asszisztens, 2006-tól meghívott előadó a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskolán. 1998-ban a Szlovák Tudományos Akadémián szerzett történettudományokból kandidátusi fokozatot, 2011-ben pedig a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán habilitált.

Tudományos munkásságának főbb területei a Felvidék orvostörténete (különösen a 18. és 19. század), magyar–szlovák és magyar–cseh orvostörténeti kapcsolatok, patográfia.

Számos kitüntetés birtokosa, több tudományos igényű kötete látott napvilágot. A budapesti Orvosi Hetilap lektora, a Slovensky lekár és a Rehabilitácia lapok szerkesztőbizottságának tagja, a Csallóköz, az Új Nő és a Remény című szlovákiai magyar lapok orvosi (egészségnevelő) rovatának írója, s emellett a Vámbéry Társaság Tudományos Kollégiumának (Dunaszerdahely), illetve a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaságnak a tagja.