Gárdonyi, az ember

Gárdonyi Gézáról, a sokoldalú művészről, a büszke magyar emberről beszélt, akiről sokan nem is tudják, hogy a híres író nagyon szépen festett, jó újságíró, nagyon jó vívó volt, drámát, de nótákat és templomi énekeket is írt. Mintegy hatvan nóta szövegét írta, de a katolikus énektárból ismert „Fel nagy örömre” című ének szövegét és zenéjét is neki köszönhetjük (amit tizenkilenc éves korában szerzett). Érdekelte a történelem, a bibliatudomány, a gazdaságtudomány, a természettudomány - fedezett fel egy pókfajt és egy gyíkfajt is. Fő hitvallása mindenben az volt, hogy érezzük azt, hogy jó magyarnak lenni. Nem kell más nemzeteket utánozni, hiszen köztünk, magyarok között is mindig vannak követendő példák. Gárdonyi egész élete a szolgálatról szólt, néptanítóként a kultúra segítségével szerette volna tanítani az egész országot.
Beszélt az ember Gárdonyiról is, akit sok kutató hibásan zárkózottként emleget, de valójában társasági ember volt, aki megválogatta a társaságát, aki szegény időszakában is ember és büszke magyar tudott maradni.