Bittó István 1822. május 3-án született a Pozsony vármegyei, Dunaszerdahely melletti Sárosfán. 81 éves korában, 1903. március 8-án Budapesten halt meg, és Sárosfán van eltemetve. Mindezidáig ő az egyetlen magyar miniszterlenök, aki a Csallóközből származott.
Politikai pályája
Bittó István 1848–49-ben Dunaszerdahely képviselőjeként részt vett az első népképviseleti országgyűlésen. 1848 végétől a világosi bukásig a Békepárt híve volt, aki a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra is követte.
A szabadságharc bukása után, 1849- ben Szemere Bertalannal előbb Várnába, majd Isztambulba menekült, onnan Franciaországba emigrált. 1851 januárjában Párizsban a gróf Teleki László vezette emigránsegyesület titkára lett, és rövid időt töltött Angliában is.
1851-ben amnesztiát kapott. Deák István szorosabb baráti köréhez tartozva 1872-től ismét Dunaszerdahely képviselője volt az Országgyűlésben.
Miniszterelnökként 1874. március 23-től 1875. március 2-ig egy átmeneti jellegű kabinetet vezetett. Kormányának tagjai:
Miniszterelnök: Bittó István
Belügyminiszter: Szapáry Gyula gróf
Földművelés, ipar- és kereskedelemügyi miniszter: Bartal György
Honvédelmi miniszter: Szende Béla
Horvát- szlavón- dalmát tárca nélküli miniszter: Pejacsevich Péter gróf
Igazságügyi miniszter: Pauler Tivadar
A király személye körüli miniszter: Wenkheim Béla báró
Közmunka- és közlekedésügyi miniszter: ifjabb Zichy József gróf
Pénzügyminiszter: Ghyzy Kálmán
Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Trefort Ágoston
1884 után visszavonult a politikai élettől. Haláláig a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja volt. 1899. augusztus 7-én Ferenc József a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki.
Áldozatos feladatvállalásáról és odaadó szorgalmáról árulkodnak szavai, amelyek kinevezésekor mondott az Országgyűlés képviselőházában:
„Tisztelt ház! […] Köztudomású dolog, hogy az Országgyűlés ezen második ülésszakaszának kezdete óta, ugyszólván, állandó volt a válság úgy a többség, mint a többi pártok kebelében. [...]
Állami létünk, szellemi és anyagi fejlődésünk jövő biztosításának érdekei forognak ezeknél szóban, és épen azért, mert míg teljes mértékben érezzük az előttünk állo föladatnak úgy fontosságát, mint sürgős voltát, és mert tudjuk, mily számos törvényhozási intézkedést és mennyi időt fog ez igénybe venni, programunk egyik kardinális pontját képezi még az is, hogy részünkről mindent elkövessünk, hogy a kitűzött célra irányult cselekvés oly kérdések fölvetése által meg ne zavartassék, melyek megoszthatnák a munkások táborát, vagy legalább késleltethetnék a fő cél elérését.”
Az összeállítást készítette: Végh Magdaléna és Vajda Barnabás
Fotók: Végh Magdaléna, internet
