Back to top

Csillag utca, Fapáholy

Publikálva: 2015, december 10 - 09:47
Mindannyian tudjuk, hogy egy település mindig folyamatosan változik, terei, utcái átalakulnak. Nézzünk erre néhány (duna)szerdahelyi példát!
Csillag utca, Fapáholy

Mindannyian tudjuk, hogy egy település mindig folyamatosan változik, terei, utcái átalakulnak. Azt is, hogy vezetői az évszázadok viharaiban gyakorta az adott politikai rendszernek megfelelő elnevezésekre változtatják a korábbi, mondjuk így, történelmi utca-, vagy városrész-elnevezéseiket. Az azonban minden jóérzésű lokálpatrióta számára sajnálatos tény, hogy a legkorábbi történelmi elnevezések a múlt ködös homályába vesznek. Pedig e nevek bizony sok mindent átmentettek a mába a település régmúltjából. Nézzünk erre néhány (duna)szerdahelyi példát!
A mostani Fő utca (amelynek, meg kell mondjam, mai, 1920 után kapott neve számomra túlságosan jellegtelen és általános) története során bizony számos nevet megért. Pedig legkorábban csak egyszerű országútként ismerték, amely Szerdahelyt választotta el Újfalutól – még neve sem volt. Később aztán a szinte egybenőtt településeket elválasztó utcát egy idő után Hosszú utcának kezdték hívni. Nem nehéz kitalálni, miről is kapta nevét: ez volt a település-együttes leghosszabb utcája. Nem sokkal aztán az 1854-ben egyesült (Szerdahely, Újfalu, Nemesszeg és Tejed településekből létrejött) Duna-Szerdahely központivá lett utcáját 1861-ben a város vezetői, tiszteletük jeléül (még az osztrákokkal kötött kiegyezés előtt) egyhangúlag az akkoriban tragikus körülmények között elhunyt gróf Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról nevezték el. E nevet viselte egészen 1920-ig, mikor a Csehszlovákiához csatolt színmagyar település főutcájának nevét Fő utcára változtatták. A Széchenyi nevet aztán már csak az 1940-es években kapta vissza rövid időre, amikor egy része Horthy Miklós utca is volt. A háború után azonban a politika szelének megfelelően Sztálinra, később Leninre változtatták, s csupán az 1990-es évektől nevezik újonnan Fő utcának.

A tényleges Szerdahely városrész korábbi „főutcája” azonban nem ez az utca volt. Már az 1370-es évektől tudomásunk van arról ugyanis, hogy a kis településen két „tér” található: az Alsó tér, és a Felső tér. Hitelt érdemlően nem tudjuk, ezek pontosan hol lehettek, ám korai térképek segítségével valójában mégis meghatározhatjuk. Egyik a Szent György-templom „felett” helyezkedett el – ez volt a későbbi Lefutós, majd Vámbéry utca eleje. A másik, „alsó tér” pedig az akkor még különálló, ám szinte Szerdahelyre „ráépült” Nemesszeg kezdete volt – vagyis a mai Nemesszeg utcának a térre vezető szakasza, bejárata, ahol ma az egyik városkaput találjuk. Ez a két tér, vagyis lényegében a templom körüli terület volt ugyanis a legkorábbi centruma, mondjuk így: főutcája a településnek. Később Piac térként, Templom térként, ma pedig Vámbéry térként ismerjük.  
Ahogy növekedett Szerdahely, természetesen kialakultak újabb utcái is. Egyik legfontosabb közöttük a régi Csillag utca volt, azaz a mai Bartók Béla sétány. Külön kuriózum, hogy e legrégibb elnevezését a már az 1700-as években bizonyosan itt működő híres Csillag vendégfogadóról kapta. S noha a 19. század végére új, fontosságára is utaló nevet kapott (Városi utca), az egykori fogadó utáni elnevezése rögződött jobban a szerdahelyiekben.
A város korábbi postahivatala is itt, a Csillag utcába torkolló egykori Posta utcában állt… Gondolom, most többen csóválják a fejüket, hogy a Posta utca nem is erre volt. Pedig a mai Kukucín utca elején, valahol a mai plébánia környékén állt korábban az utcának nevet adó postahivatal, amely csupán a 20. század legelején költözött át a mai Fő utcára!
Szerencsére megmaradt a három másik településsel 1854-ben egyesülő, de már a város Árpád-kori alapításától Szerdahellyel „együtt élő” városrészre utaló utca, a Nemesszeg neve. Igaz, az 1940-es évek másik felében Hviezdoslavra változtatták (Pavol Országh-Hviezdoslav költő után), azonban csak néhány évig maradt annak.
Ugyanígy megőrződött történelmi utcanév a Bacsák utca, amely az itt birtokos benefai Bacsák családra emlékeztet. Egykor ennek az utcának az elején állt a család által építtetett Fehér kastély, a Fő utca egyik, mára sajnos eltűnt éke. Jó tudni azt is, hogy a Bacsák utca már az egykori Újfalu része volt, s van eredeti neve is. A kutatások egyértelművé tették ugyanis, hogy a Bacsák utca korábbi megfelelője Félszer-Újfalu, míg a mai Kondé püspök utcáé Kétszer-Újfalu volt. Az elnevezés oka mindkét utcánál (lényegében településrészekről beszélünk) egyszerű: míg Félszer-Újfaluban az utca egyik oldalán álltak csak házak, addig Kétszer-Újfaluban már mindkét oldalon. Érdekesség, hogy ma már azt is tudjuk, Pókateleki Kondé Miklós nagyváradi püspök a mai Bacsák utca egyik (mára sajnos már nem létező) házában született 1732-ben.
Mint láttuk, a mai Kondé püspök utca neve településrészként még Kétszer-Újfalu volt, ám ez az idők során a feledés homályba merült. Így 1861-ben ezt az utcát is elnevezték: s nem másról, mint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő évek magyar önállóságot szorgalmazó ügyének egyik legaktívabb képviselőjéről, gróf Teleki Lászlóról (s nem pedig a később született miniszterelnökről, Teleki Pálról, mint azt többen tévesen hiszik). Ezt a Teleki utcát és a Bacsák utcát kötötte össze aztán a Fapiac, de erre vezetett a Szénatér, vagy a Bivalykert utca is. Mindegyik elnevezés a vásározásra utal, ugyanis míg a hallal, baromfival, pékárúval stb. a Templom téren, illetve a Halpiacon és a Tyúkpiacon folyt a kereskedés, a 19. század végére a nagyobb árukereskedelem már ezeknek az utcáknak a közelében található Vásártéren folyt.
A kacskaringós Szerdahelyen a Templom teret a Tyúkpiaccal és a Halpiaccal pedig a Lefutós, azaz a később a híres Kelet-kutatóról, Vámbéryről még életében (!) elnevezett, kissé lejtős utca közötte össze. E piacokról négy utca vezetett ki: a Teleki utcát ezekkel összekötő Kereszt utca, a Fapáholy, a Fürdőgyolcs, illetve a már említett Lefutós utca. A Fürdőgyolcs neve az ottani dűlő nevére, az meg az ott folyó kanálisban, vízfolyásban egykor kendert és gyolcsot áztató munkákra vezethető vissza.
Ismert, ám mára eltűnt rész volt az a Büdös udvar, amelynek neve úgy látszik, jóval korábbra vezethető vissza, mint azt eddig gondolták: ugyanis már az 1850-es évek egyik német nyelvű katonai térképén feltűnik az ominózus bűzös utcarész – vélhetőleg az itt élők egymásra zsúfolt épületeinek, lakórészeinek rossz higiéniás viszonyaira utalva…
S még nem említettük többek között a Tábor, a Mező, a Kálvária, a Rózsa, az Alsó, vagy a Kertalja utcákat. Azok bemutatása azonban legyen majd egy újabb történet…

(Nagy Attila helytörténész)

Ezt már olvasta?

Címkék: helytörténet