Tündér Ilona és Argyilus

A történelmi Hont vármegye területén jegyezte fel, 1846 és 1858 között Ipolyi Arnold valamelyik gyűjtőtársa. Az ipolykeszi születésű Ipolyi Arnold a magyar mitológia rekonstrukciójának reményében, korának egyik legjelentősebb folklórgyűjteményét hozta létre ebben az időszakban. Barátai, tanítványai, paptársai bevonásával működtetett gyűjtőhálózata több mai szlovákiai magyar tájegység mese- és mondaanyagát örökítette meg számunkra. E mese első ízben 1914-ben a Magyar Népköltészeti Gyüjtemény 13. kötetében került közlésre. Ugyancsak megtalálható a Kósa László által szerkesztett Rozmaringkoszorú (1979) című népköltészeti gyűjteményben, valamint az Ipolyi Arnold kéziratos mese-, hiedelem- és szokásgyűjtését teljes terjedelmében bemutató Tengeri kisasszony című kötetben. E folklórgyűjtemény Benedek Katalin szerkesztésében a Magyar Népköltészet Tára sorozatban, 2006-ban látott napvilágot.

Grafika: Kiss Márti / Az Ipolyi Arnold gyűjtötte mesét átdolgozta: Varga Norbert és Varga Lia

Felvidéki érték: Tündér Ilona

„A tündérekről általában regélnek, név szerint csak tündér Ilonát nevezik. Regélik hogy ez Csallóközben is járt hajdanta, és a Dunán hattyú képében úszkált. Midőn e táj oly gyönyörű volt hogy arany kertnek nevezteték, sok tündér lakta ezt akkoron, és a nagy Duna szigetei voltak különösen legkedvesb mulató helyeik; más ember ezekhez akkor nem férhetett, ha csak nem valami csodálatos bűbájos mesterségek által, vagy ha valakit különösen megkedveltek, elvitték magokkal vízi tündér palotáikba, és szolgálatukba vették. Ők magok árva leányok képében jelentek meg más emberek között, s a ki velők jót tett, ezer soron jutalmazták meg, víz alatti tartományaik messze terjedtek egész a tengerek alatt nyúltak el. A ki hozzájok jutott, nehéz próbák alá vették, s ha szilárd hűséget mutatott irántok, elhalmozták kegyekkel, de ritka állotta ki sokáig; a hűtlent visszavetették a sanyarú életre.” (Csaplár Benedek)

A Dunaszerdahelyi Értéktár Bizottság javaslata alapján Tündér Ilonát a Felvidéki Értéktár Bizottság 2016 májusában a kulturális örökség kategóriában sorolta be a Felvidéki Értéktárba, és javasolta a Magyar Nemzeti Értéktárban való regisztrálását.