Amitől a mi világunk – Jacques Maritain szavaival élve – dühbe gurul, az annak az elképzelése, hogy van Isten, aki egyfajta tökéletesen olimposzi derűvel lebeg a magasban az emberi szenvedés felett. Milyen kár, hogy sokan még mindig úgy képzelik el Istent, mint valami Jupitert a felhők fölött, akihez a maga sértetlen nyugalmában el sem ér az emberek szenvedése. Maritain gyakran hangoztatta, „ha az emberek tudnák, hogy Isten velünk szenved és nálunk sokkal inkább szenved minden rossztól, ami a földet pusztítja, kétségkívül sok minden megváltozna, és sok lélek felszabadulna.”
A húsvét tehát csak akkor válik számunkra igazi ünneppé, ha benne megnyílunk az Élet örömének. Ha megünnepeljük az emberré lett Isten Fiát, aki üdvösségünkért kínhalált szenvedett; ha hitünk találkozás lesz Krisztussal, aki szeretetből életét adta értünk, és már nincs többé a sírban; ha engedjük, hogy Isten abban a Jézus Krisztusban szeressen minket, aki nem erőszakosan, nem kioktatóan, nem szabályrendszerekkel akar minket leigázni és felettünk uralkodni, hanem teljesebb és istenibb életet akar nekünk adni.
Tegyük magunkévá húsvét üzenetét, és a mi feltámadásunk és örök életünk reményét alapozzuk Jézus Krisztus ígéretére: „Aki hisz bennem, ha meg is halt, élni fog”!
Áldott húsvéti ünnepeket kívánva maradok szeretettel,
Szakál László J.
katolikus esperesplébános
Ezt már olvasta?
„Talán eljön végre a bocsánatkérés ideje is”
A második világháborút követő időszakra kegyetlen jelként...
