Fantasztikus érdeklődés a jegyek iránt, nézők számtalan régióból, fantasztikus koreográfia a meccs elején, s igen, voltak slovanisták is. Egy ideig a stadionban, mert ismét bizonyították, az idegenbe látogató fővárosi nézők jelentős része nem szurkolni jön. Azon nem csodálkozik senki, ha kiabálnak, fütyülnek, mert magyar szó hangzik a bemondótól vagy éppen magyar dalt énekelünk. Az viszont senki számára sem elfogadható, ha már a mérkőzés előtt a rendőrök társaságában robbantgatnak, s vannak olyanok, akik már a találkozóra sem jutnak be, hanem a szervek társaságát élvezik.
Az pedig, amit a találkozó elején műveltek, egyszerűen elszomorító. A sajtónak fenntartott szektorból kollégáimmal közelről néztük végig kezdeti robbantgatásaikat, bedobálásaikat, majd mikor számukra meglepő módon ennek következménye is lett, akkor a székek is repültek. A szervezők jól döntöttek, hogy kiszorították őket, mert az a fajta viselkedés, amit láthattunk, nem hogy stadionba, még a legutolsó kocsmába sem való. Szomorú, hogy még ekkor is csak romboltak, sőt, sérülést is okoztak, de a tévék előtt ülők számára is nyilvánvalóvá válhatott, ki miért jött városunkba.
Ami a focit illeti, a játék csak a 20.perc után került főszerepbe, miután a rendbontók végre eltűntek, s azt láttuk, hogy hiába beszélnek a Slovan játékosai a bajnoki címről, a jól építkező DAC nem engedett teret az ellenfélnek. Ugyanakkor több helyzetet dolgozott ki a pozsonyiaknál, mégha a játék nem is volt látványos.
A félidő után is hasonlóan vélekedhettük arról, ami a pályán folyt, néha már azt hittük, a Slovan átveszi az irányítást, de a legtöbb néző kezdett belenyugodni a döntetlenbe. A pozsonyiak ugyan jóval hamarabb igyekeztek a cserékkel beavatkozni a játékba, de mindez nem sikerült, s amikor már úgy tűnt, gól nélkül maradnak a szlovák és magyar közszolgálati csatorna adásának nézői is, akkor jött egy harcos játékkal kiharcolt szabadrúgás. A folytatás pedig egy Šafranko gól a hosszabbítás második percében, amellyel sárga-kék örömmámor lett úrrá a stadionon.
Megérdemelten nyert a DAC, mert a tavaszi idény legjobban teljesítő csapatának nem adott teret, s az utolsó percig azzal a határtalan szenvedéllyel küzdöttek, mint a lelátón helyet foglaló szurkolók buzdították őket. Az öröm pedig közös, s jó volt ott lenni.
Rajkovics Péter
Ezt már olvasta?
Újra tarolt az IPPON Karate, versenyzői 22 érmet gyűjtöttek
Szombaton, április 6-án Gútán szervezte meg a Nyugat...
