Reggel hatkor

Városunkban is azt látjuk, hogy nem feltétlenül tűnnek el az autók a nyolc órai iskolai vagy éppen munkahelyi kezdést követően az utakról, hanem folyamatos a hétköznapi forgatag. A helyzet pedig csak fokozódik délután, s nem csupán az aszfaltcsíkon, hanem a boltokban, a postán vagy éppen a bárokban, kávéházakban... Egyre kevesebb idő jut a pihenésre, miközben éppen a kényelmes életmód utáni hajsza okozza napjaink transzformációját.

Mégis, reggel hat óra tájékán még hétköznap is találunk egy-egy csendes percet, amikor a legtöbben csak ébredeznek álmukból. Vasárnap reggelén – bár a szombat éjszaka zaja még „megmutatkozik” az utcákban – van tán a legjobb lehetőség megismerni a változó és fejlődő város igazi arcát. Visszalapozva emlékezetünkben feltűnnek a régi őszi képek, amikor a falevelek tengere másként takarta a zöldet.

Carl Gustav Jung szerint a személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak az, amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Ősszel többet gondolkodunk, elmélkedünk az átalakuláson, a változásokon, legyen az fizikai vagy lelki... Néhány lépést sétálva biztosan észrevesszük, miképp változik környezetünk. Milyen jó is lenne, ha ekképp változna hozzáállásunk is. Jung ezt is érthetően elmagyarázza: „Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel.”

Rajkovics Péter, főszerkesztő