Back to top

MIT GONDOLNAK A DUNASZERDAHELYI SZÍNHÁZ ÖTLETÉRŐL? – 3. RÉSZ

Publikálva: 2018, február 28 - 09:33
Ahogy arról korábban riport formájában is beszámoltunk, a dunaszerdahelyi kőszínház ötlete egyre nagyobb figyelmet kap a régióban, ezért a téma kapcsán érintetteket kérdezünk meg a kultúra, a közélet és a politika területéről.

Karaffa Attila városi képviselő, a városi Kulturális és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke

– Mit gondol a dunaszerdahelyi kőszínház megvalósíthatóságáról?

– A sajtóból értesültem róla, hogy Dunaszerdahelyen kőszínházat szeretnének alapítani. A városi önkormányzat mellett működő kulturális szakbizottságon mindezidáig nem tudtunk foglalkozni a kérdéssel, mivel nincs róla sem információnk, sem a szervezők nem kerestek meg bennünket. Természetesen nem zárkózom el az ötlet előtt, de véleményem szerint alapos előkészítő munkának kell megelőznie az ilyen jellegű kulturális tevékenység elindítását, konzultációkkal, eszmecserékkel, alapos tervekkel. Kassa, Komárom után a Csallóköz szívében megálmodott színház egész biztosan városunk, az itt élők, de az egész felvidéki magyarság javát szolgálná. A dunaszerdahelyi előadások mindig teltházasok, minden bizonnyal igény volna rá. Arra is figyelni kell, hogy a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ számos amatőr és profi együttesnek, csoportnak ad otthont. A bizottságunkban a régi moziterem átalakításáról tanácskoztunk az elmúlt évben, amelyet kamarateremmé szeretnénk átalakítani. Ezt a célt szeretnénk is megvalósítani. 

– Milyen szerepet kellene betöltenie a színháznak Dunaszerdahely és a régió kulturális életében?

– A régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak. Nem sajnálták értük az áldozatot. Tudták, hogy a katarzisok az emberi léthez tartoznak, szükség van az érzelmi megtisztulásra. Dunaszerdahely városa erős magyarságtudattal, de ugyanakkor vallási és a nemzetiségek iránti tiszteletével is a béke szigete. Úgy gondolom, hogy a klasszikus művek feldolgozása mellett szükséges az újszerű látásmód átadása és megismertetése is a közönségnek. Gondolok itt a felvidéki magyar sorsra, az európaiság, a világpolgárság kérdéseire. Meghökkenteni, a valóságot előadva a színpadra lépni és igen is alapos gondolkodásra késztetni a nézőközönséget. Gobbi Hilda mondta: A színház népnevelés. Mennél magasabb szintre tudjuk emelni, annál nagyszerűbb. De azt nem lehet, hogy csak és azonnal a magasabb szinten csináljuk. Minden rétegnek kell szólnia a színháznak, ne csak a tehetősek kiváltsága legyen.

– Milyen forrásokból működtethető hosszabb távon egy ilyen intézmény?

– Dunaszerdahely városa önerőből valószínűleg nem tudja sem létrehozni, sem fenntartani az intézményt. A sajtóban megjelent pénzforrási lehetőségekről nem tudok nyilatkozni, mivel nem vagyok kompetens sem Nagyszombat megyében, sem pedig az MKP-ban. A hazai támogatások mellett minden bizonnyal szükséges majd anyaországi források megpályázása is, amelyről a jelenlegi kormány határon túli nemzetpolitikája kapcsán elmondható, hogy remény van annak bebiztosítására. Dunaszerdahely városa is minden bizonnyal kivenné a részét a segítségnyújtásból, hiszen az anyagi keretek mellett számos más módon is segíteni tudná az intézményt. 

 

Ibolya Ildikó, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ igazgatója

A dunaszerdahelyi  kőszínház létrehozásának ötlete nem újkeletű téma. 2003-tól állok a városi művelődési központ élén, a kérdés már akkor felmerült. A SZEVASZ Színház (Szerdahelyi Városi Színház) alapítása élt meg sok beszélgetést-tervezgetést, de amikor az anyagi-pénzügyi dolgokra került sor, kiderült, hogy nincs rá megfelelő keret, fedezet. Kultúraszeretőként, színházkedvelőként természetesen nagyon örülnék, ha lenne a felvidéki magyarságnak egy új kőszínháza, ráadásul épp városunkban. Rengeteg tehetséges színészünk van, akik biztosan magas színvonalon tudnák működtetni a színházat. Elgondolkodtat viszont – az álmodozásokon túl –, hogy ki és miből építi meg, hozza létre, de legfőképpen ki és miből tartja majd fenn!

Aki kicsit is figyeli a kulturális életet, tudja, látja, hogy két színházunk, a Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház is komoly anyagi gondokkal küzd. Egy színház nem tudja fenntartani magát, főleg, ha művészszínházként működik. A dunaszerdahelyi színháznak márpedig annak kellene lennie, hiszen a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ rendszeresen szervez színi előadásokat, gálaesteket a nagyközönség részére hazai és külföldi színházak, társulatok, előadóművészek közreműködésével.

Szeretném hinni, hogy akik a kőszínház-alapításon gondolkodnak, tisztában vannak azzal, hogy komoly támogatásra lesz szükség – hosszú távon! – a megye, a város részéről is.

Tudomásom szerint felvetődött olyan gondolat is, hogy a színház a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban működjön. Véleményem szerint ez nehezen lenne kivitelezhető, hiszen termeink foglaltak, 26 csoport, közösség próbál hétfőtől vasárnapig, naponta este 20–21 óráig. A színháznak tér kell, a művészeknek öltözők, a díszleteknek raktár és még sorolhatnám.

Jelenleg éppen új próbahelyiségek kialakítását is tervezzük, mert a művelődési háznak elsőrendű, legfőbb feladata az, hogy teret adjon, helyiségeket biztosítson a tehetséges fiataloknak, a lelkes műkedvelőknek, akik magas színvonalon művelik a kultúrát és öregbítik városunk hírnevét itthon és külföldön egyaránt.

Remélem, hogy megtalálják majd az elegendő pénzügyi forrást a színház építésére, alapítására, hosszú távú támogatására – mindnyájunk örömére.

_________________________

Korábbi írásainkat a témában itt olvashatják:

Valóban lehet színháza Dunaszerdahelynek?

Mit gondolnak a dunaszerdahelyi színház ötletéről? - 1. rész

Mit gondolnak a dunaszerdahelyi színház ötletéről? - 2. rész

Ezt már olvasta?

Cookies