„Hasznosabbat nem tanátsolhatok...”

A frissen felszentelt pap szülőhelyén kiemelt figyelem fogadta az eseményt, melyhez hívőként Csányi Nagy Imre 1815-ben papírra vetett, elsőmisére készült prédikációjának sorait hozom:

„Ezen ünneplésnek alkalmatosságával, hogy lelki örömére és hasznára én szólanék (...), elhatároztam, hogy papságának nagyobb előmenetelére, apostolságának nagyobb hasznára, üdvösségének legkönnyebb megszerzésére jobbat, hasznosabbat, szükségesebbet nem tanátsolhatok, nem javasolhatok, nem is mondhatok, hanem ha ugyan Szent János apostol tanítását követésül adom elejbe.

Szent János már öregségének vénségeire jutván annyira megfogyatkozott erejében, hogy már lábai sem birták, azért tanítványai által vitette magát a templomban, és mint hogy már sokat nem is szólhatott, kéri vala tanítványait: Fiaim, szeressétek egymást, ismét, Fiaim, szeressétek egymást, még az után is. Fiaim, kérlek, szeressétek egymást. Úgyhogy megunván tanítványai mind ez egyet hallani, megszólíták őtet: édes apánk! Elég már, már ezt hallottuk, mondj mást is, és add okát, mért már utolsó órádhoz közeledvén tsak mind ez egyrűl szóllasz, tsak ez egyet tanátsolod? A jámbor öreg ismét kezdi: Fiaim, kérlek, szeressétek egymást! Ezt ha betellyesititek, elég.

Krisztusban szeretett barátom, én ma néked jobbat, hasznosabbat és szükségesebbet papságodhoz nem tanátsolhatok, hanem Szent Jánossal javaslom: szeressed felebarátodat, ezt ha betellyesíted, elég – jó pap, nagy apostol és keresztény emberséges ember leszel. Sőt te lészesz az a tanítvány, akit Jézus szeret.”

Nagy Attila