Back to top

Gyilkosok a Rivalda Színháznál

Publikálva: 2016, június 27 - 16:38
Június 16-án mutatta be a Rivalda Színház a Gyilkosok társasága c. krimit a VMK mozitermében. Az előadásról és darabról beszélgettem a társulat három tagjával, Scheer Gáborral, Sziklai Krisztinával és Pataky Ádámmal.

Gábor, te írtad a darabot, mégis milyen indíttatással íródott meg pont ez a forgatókönyv a fejedben?

Gábor: Egy évvel ezelőtt született meg maga a gondolat. Ismert ugyanis egy True Detective c. sorozat, melynek a rajongója vagyok, s hangulatában nagyon megfogott az elképzelés. Egy Amerikában játszódó detektív páros a főszereplője. Ekkor fogalmazódott meg bennem, de először úgy képzeltem el, majd talán csak öt év múlva fogom színpadra vinni. Felvetettem kollégáimnak az ötletet, akik szintén úgy gondolták, számos vígjáték után egy krimi bemutatása is megállja majd a helyét a repertoárban. Büszke vagyok arra, hogy a darab karakterei, helyszíne és maga a történet, saját ötletből származik.

Miért épp a moziterem lett a darab színtere?

G.: Intimebb környezet, a nagyszínpad nem adta volna vissza ugyanazt a hangulatot és nem szegezte volna oda a nézők tekintetét. Számomra az lett volna a legmegfogóbb, ha mondjuk egy kis szobában tudtuk volna előadni, ami sajnos nem volt kivitelezhető. A moziterem sokkal szűkebb környezetet biztosított, amivel a nézőt még jobban megfogtuk.

Mi volt az oka az amerikai helyszín és névválasztásnak?

G.: Nem hangzott volna valami jól, ha mondjuk magyar neveket választunk, úgy hiszem. Szándékom volt egy amerikai hangulatot belecsempészni, ami egy szűk és mocskos világot láttat majd a nézővel.

Ebben a darabban mindenki valamilyen bűnt követ el, illetve titkot cipel magával. Damon a bűnöző múltjával a darab egyértelmű gyilkosa lehetne. Annak is szántátok?

G.: Amikor megfogalmazódott bennem, akkor úgy képzeltem el, Bruce Damon karaktere lesz az úgymond rossz, a negatív, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ő is a bűnös. Igaz, hogy a múltjával teljesen erre lehetne következtetni, mégsem ő a tettes. Nyilván, a gyanút ő rá szerettem volna terelni, de nem őt akartam gyilkosnak, mindenképp egy nő járt a fejemben, ha már az elkövetőről esett szó. 

Krisztina: Damon a tipikus rosszfiú. A néző valóban először csakis rá gyanakodhatna. A múltbéli cselekedeti alapján azt mondhatjuk, megvan a gyilkos, a biztos gyanúsított, az emberek ugyanis így gondolkodnak, így működnek. Ezzel elértük a célunkat, sikerült az elterelés, míg az igazi tettes kiléte a levegőben lógott.

Ádám: Valóban, Damon, egy feltűnő személyiség, aki a múltjával és a hivalkodó stílusával a néző számára a gyilkost jeleníti meg. A darab karaktere viszont nem várt fordulattal jelentkezik, aminek a csattanóját most nem is említem, maradjon titok annak,  aki még nem látta. A cél mindig az, hogy egy darab, egy-egy szereplő úgy szülessen meg, ne legyen magától értetődő, hogy mi miért is történik úgy a cselekményben, s kinek mi a szándéka.

Van-e üzenete a darabnak a közönség felé?

G.: Természetesen. Senki sem tökéletes. A néző minden bizonnyal a két nyomozónak drukkol, akik ugyanúgy követnek el hibákat a darab során, de, mégis ki dönti el, hogy mi a helyes cselekedet? Pont ez lenne a lényege.

Á.: Minden darabnak üzenete van, s a színpad remek tér annak bemutatására, hogyan is viselkednek az emberek a valóságban, mintha csak a tükörbe néznének. Különböző karakterek találkoznak önmagukkal, legyen az akár pozitív vagy negatív személyiség, magabiztos vagy hivalkodó és még sorolhatnám. Ebben a műfajban, tehát a krimi esetében is az emberi viselkedések tipikus oldalaival találkozunk. Itt egy sötétebb világ érvényesül, ami nem minden esetben végződik happy enddel. Az üzenet tehát az, amit a néző önmagában megtalál, vagy éppen elvet.

K.: A mondanivaló egyszerű. Semmi sem az, aminek látszik. Számos sztereotípiával találkozunk a mai társadalomban. A szőkék buták, a nagyon izmos férfiak agresszívak, a szemüveges lányok stréberek és így tovább. A fontos az lenne, hogy ki kicsoda, s nem a külsőségek alapján megítélni valakit. Ez a darab pontosan visszaadja ezt a tartalmat.

Egy áldozat, számos gyanúsított, s még a rendőrök lelkiismerete sem tiszta. Van-e olyan szereplő, akire azt mondhatjuk, ő darab hőse, pozitív alakja?

K.: A darab hőse számomra Charles, az idősebb nyomozó. Az ő életében a legfontosabb a felesége. És hogy segítsen rajta, képes átlépni bizonyos határokat. Ebben még a törvény sem gátolja meg.

G.: Két olyan karakter van, akit úgymond viselkedésben meg lehet érteni és pozitívan értékelni, az egyik Charles Grayson, Rédei Roland kollégám. Ez a nyomozó érzelmi zsarolás által keveredett bele az egészbe, figyelembe véve természetesen a saját érdekét, ami a darab végén ki is derül, mi is tereli őt bűnös útra. Kate Williams karaktere is teljesen ártatlan, igaz, folyamatosan a gyanú árnyékában van, de mégiscsak Sziklai Krisztina az egyik legpozitívabb figura.

Véleményetek szerint mennyire tud azonosulni a mai kor embere egy ilyen darab stílusával?

G.: Ez egy modern darab. Nagyjából 15 évet mentünk vissza az időben, technikai okok miatt is, bár azóta rengeteget változott a világ. Úgy érzem, nem volt gond ennek   befogadásával és értelmezésével.    

K.: Krimiken nőttünk fel, krimi megy minden tv csatornán és úgy gondolom, egy jó krimihez mindig mindenkinek van kedve. Szerintem jól fogadták ezt a stílust a nézők, sőt, talán több ilyen előadás kellene számukra.

Ez volt a harmadik színházi évad záró előadása, milyen darabokkal készültök a nyár után?

G.: A nyáron a negyedik felvidéki turnénk műsorával készülünk, melyet szabadtéri rendezvények, falunapok alkalmával viszünk magunkkal, ebben az évben a Holiday c. zenés, illetve kabarés összeállítás lesz az előadás témája. Ősszel egy Arthur Miller drámával folytatjuk a nagyszínpadi előadások sorozatát, a Pillantás a hídról című darabot adjuk majd elő, Szabó Sipos Barnabás rendezésében. A beavató színházunk sorozata sem pihen, egyelőre a Bánk Bánt tervezzük bemutatni, ennek pontos időpontját még nem látjuk, de novemberig mindenképp színre visszük.

Rajkovics Haizok Melinda
Archív felvételek

Ezt már olvasta?

Cookies