A farsangi jókedv, mulatozás eredetileg a tavasz eljövetelén érzett öröm kultikus kifejezése volt. A nagy evésekkel, dús lakomákkal, különböző formájú, játékos, szimbolikus cselekményekkel a természetet akarták hasonló bőségre serkenteni. Eredetileg valamilyen mágikus cél állt a középpontban, ma viszont egyre inkább egy darabjaira hullott ősi világkép értelmét vesztett maradványa csupán. A hajdani dramatikus formák régen elszakadtak az eredeti képzetrendszertől, és többszöri jelentésváltozáson mentek keresztül.
Az egyházi évben a farsang január 6-án, vízkereszt ünnepével kezdődik és hamvazószerdáig tart. A népi hagyományban viszont a tulajdonképpeni farsangolás a farsang utolsó három napján: farsangvasárnap, farsanghétfőn és farsangkedden zajlott. Ez a három nap volt a farsangfarka, a böjt előtti keddet pedig húshagyókeddnek is nevezték.
Régebben a farsang kezdetét január 6-án este sok helyen zajcsinálással, kolomprázással, ostorpattogtatással hozták a falu tudomására. Ma már ez a szokás nálunk szinte teljesen kiveszett, de még él, pl. Szatmárban, ahol a farsangkihirdetést az iskolás gyermekek végzik. A farsang berekesztésénél is megjelennek ostoraikkal, kolompjaikkal, de magában a farsangolásban nem vehetnek részt. A farsang kihirdetése a falu számára szórakozással teli, vidám, felszabadult légkört teremtett. A legkülönbözőbb, ötletekben gazdag játékok kialakulásában nem kis része volt ennek a szabad hangulatnak, amelynek irá- nyításában elsősorban a legények vitték a fő szerepet.
A farsangi mulatozás elengedhetetlen étele volt a siska. Minden háznál sok siskát sütöttek, hogy az egész esztendő gazdag legyen élelemben és szerencsében egyaránt. Ebből a sok siskából kóstolót is szoktak küldeni egymásnak: a rokonoknak, a barátoknak és a szomszédoknak.
Farsang végén, az utolsó három napon Csallóköz-szerte vidáman ünnepeltek az emberek. Tulajdonképpen ez a farsangi ünneplés – még a téli, karácsonyi ünnepkörhöz igazodva – már a tavaszi ébredést, a tavasz közeledésének a hírét szolgálta. Különösen híres volt a Felső-Csallóköz több falujában, így Tejfalun, Vajkán, Bodakon, Doborgazon, Tárnokon, Szarván, Felbáron, Gombán és Csákányban a dőrejárásnak nevezett farsangi alakoskodó játék. Ez a dőrejárás az ókori farsangi kultusz maradványa.
(In: Marczell Béla: Csallóközi népszokások)
