Családi pékipari sikertörténet

1991-ben bátyjával közösen pékipari termékek gyártásával kezdtek foglalkozni. Miért épp ezt a területet választották?

Ez a véletlenek egybeesésének köszönhető. Mindig szerettem a friss kenyér illatát. Gyerekkoromban szívesen jártam a kis falusi pékségbe. Vonzott a hangulata, kisebb munkáknál segíthettem is, melyeknek nagyon örültem. Felnőttként látogatója voltam a vásárúti kispékségnek, figyeltem a munkafolyamatokat, sokat beszélgettem a pékmesterrel, tapasztalatokat gyűjtöttem.

1991. március 8-a meghatározó nap volt az életünkben, szerződést kötöttünk egy külkereskedelmi céggel, mely számunkra sütőipari gépeket szállított Franciaországból. A kezdeti szerény piaci versenyhez igazodtunk mi is, kiflit és a híres francia kenyeret, bagettet készítettünk.

Gyorsan változtak a kilencvenes években a piaci igények?

Rendkívül gyorsan, és ezt a kínálat is követte. Elmondhatom, hogy az évtized 2. felében olyan minőségű választék volt Szlovákiában, ami megállta volna a helyét bárhol a világon. Mi mindig igényes termékeket kínáltunk és kínálunk ma is, ami nem csupán a vezetés érdeme, hanem azé a kiváló szakemberekből álló csapaté is, mely engem körülvesz. Az ő mindenkori feladatuk az ötletek kidolgozása és megvalósítása. Így kerülhetett piacra a nagy sikertermék, a magyar házi kenyér, ezt pedig követte a kornspitz – magvas, fűszeres, rozsos péksütemény.

1999-ben aztán jött a váltás, és elkezdődött a Fornetti szlovákiai története. Hogyan alakult ki a magyar kapcsolat?

Fornetti terméket először Győrben láttam és kóstoltam, természetesen ízletes és finom volt. A meglepetés erejével hatott rám a hatszögletű pogácsa. Tudtam, hogy e termék gyártását kell megvalósítanunk. Ebben az időszakban egymás mellett működött két telephelyen a régi pékség és a fagyasztott termékek gyártása, de 3-4 év múlva csak az utóbbira összpontosítottunk. Abban az időben más vállalkozásaim is voltak, de végül is kizárólag az akkori Fornettivel, a mai Minittel kezdtem foglalkozni. Már az első hónapok eredményei bizonyították, hogy Szlovákiában is piacképes modellről van szó, gyárat építettünk, s azóta is a dunaszerdahelyi gyárunkban készülnek a termékeink.

A mai napig is a régi néven működnénk, ha a magyarországi tulajdonos nem adja el a céget Európa legnagyobb pékipari csoportjának. Ekkor változtattunk mi is nevet, mindez egy tudatos vállalati lépés része volt, de természetesen ma is együttműködünk a Fornetti Kft.-vel.

Mennyire sikerült a névváltás?

Nagyon kockázatos váltás volt, hiszen a korábbi nevünket a fagyasztott mini péktermékekre használták, függetlenül attól, ki is volt a gyártó. Egy előkészített folyamat volt a névváltoztatás, amit a fiam koordinált rendszeres sajtómegjelenéssel, és összességében azt mondhatom, zökkenőmentesen sikerült.  A névvel együtt a termékeinket forgalmazó üzletek arculata is változáson megy keresztül.

Napjainkban hatalmas kínálattal rendelkeznek, de melyek voltak az első termékeik?

Töpörtyűs- és sajtos pogácsa, valamint a barackos-, a túrós-, és a csokoládés termék. Ezek viszont folyamatosan finomításon mennek keresztül, mert a fogyasztók igényei is változnak. Például a pizzás termékünket, amelyet háromszor vezettünk be a szlovák piacra, mindannyiszor megbukott, miközben ma az egyik sikertermékünk, s ehhez csupán annyit kellett tennünk, hogy az oregánó mennyiségét csökkentettük. Csehországban is mások az igények, például a sajtos pogácsát ott nem tudjuk forgalmazni, mert nincs iránta érdeklődés. Szlovákián belül is regionálisan eltéréseket figyelhetünk meg, nálunk, délen a sós termékek a népszerűbbek, míg északon dióval vagy mákkal töltött péksüteményeket fogyasztanak szívesebben.

Minit Szlovákia Kft. - pékipari termékeket gyártó és forgalmazó családi vállalkozás.

Bátyámmal együtt alapítottuk a vállalatot, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, már nem kíván vállalkozni, az ő helyét fia és lánya vette át. Részemről fiam a franchise részleget vezeti, a lányom a cég ausztriai részlegén dolgozik. Tehát igazi családi vállalatként működünk tovább, miközben több mint háromszáz alkalmazottal dolgozunk Dunaszerdahelyen, ahol a termelés és a raktározás folyik. Havonta ezer tonna pékáru a forgalmunk, ennek egyharmada mini termék, melyet saját franchise hálózatunkban forgalmazunk, további kétharmad pedig leginkább elősütött termékek, melyeket az üzlethálózatokon keresztül értékesítünk. Szlovákiában 280 franchise partnerrel dolgozunk együtt , Csehországban a számuk eléri a 150-et, de jelen vagyunk Magyarországon, Lengyelországban, Ausztriában és Fehéroroszországban is.

A cég fejlődése során nem merült fel Önben, hogy esetleg máshova telepítse a vállalatot Dunaszerdahelyről?

Nem, soha. Nagy hatással volt későbbi vállalkozásomra egy háromhetes nyugat-európai körút 1980-ban, mely során egy kissé megismerhettem Ausztriát, Franciaországot és Svájcot. Akkor sem jutott eszembe, hogy „kint maradjak”, s úgy vélem, hogyha valakinek megvan a megfelelő képessége, és ez rendkívüli szorgalommal párosul, akkor idehaza is sikeres lehet.

Hosszú évek óta élek családommal Dunaszerdahelyen, itt dolgozom, vállalkozom. Mindig nagy szeretettel térek vissza Csallóköz szívébe, bárhol is járok a világban. Kedves, szép, élhető városnak tartom Dunaszerdahelyt a gondozott zöldövezeteivel, a sikeres termálfürdőjével, a munkalehetőségeivel és természetesen a saját gondjaival együtt.