Jelenlegi hely

Betyár a Grundról 18.

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2018, január 6 - 16:35 | Sport
Ahol az embert nem látják szívesen, oda nem megy. Vitatkozhatnánk róla, hogy ki a jó és ki a rossz szurkoló, de felesleges. Az, aki a szívén viseli a klub sorsát, de nem tud azonosulni azzal, amit ráerőltetnek? Esetleg az, aki inkább „lenyeli a békát”, csak lássa szeretett csapatát? Utcára nyíltak a kocsma ajtók – elkezdődött a legnagyobb szurkolói bojkott! A lelátók kongtak az ürességtől…
Betyár a Grundról 18.

– És te?

– Nem, de figyeltem az eredményt.

– De miért nem, hisz’ itt van a stadion egy ugrásra?

– Tudod tesó, nem szeretik ott a magamfajtát!

És hányan voltak így ezzel?! Bevallom, szívszorító érzés, ha játszik a csapatod, és te otthon ülsz. Gubbasztasz a szobád sarkában, néha kimész a balkonra, hogy halld a „meccs hangját”. Aztán szomorúan becsukod az összes ablakot, hogy ne fájdítsd a szíved. Esetleg kimész sétálni, megállsz a stadion mögött, ahonnan pont látni az eredményjelzőt. Aztán ha már végképp nem bírod, kimész meccsre. Ott állsz, ahol eddig még soha, nehogy véletlenül összetalálkozz egy ismerőssel, és meg kelljen magyaráznod, miért szegted meg a fogadalmad:

Amíg „ezek” itt vannak, nem megyek be az Arénába!

Történt, hogy a negyedik fordulóban a szurkolók egy csoportja fehér pólóba öltözött. Fehér pólók, rajta fekete betűk, majd összeálltak. Az így kialakult szöveg a következő volt:

MOHSENI ANTAL GAME OVER!

 

A biztonsági emberek megkapták a parancsot: azonnal kivezetni ezeket a „huligánokat”! Addig sem volt sok szurkoló a stadionban, de ezek után még kevesebben lettünk. A vezetőség persze szépítette a dolgot, és rendre nevetséges nézőszámokat közölt. A vak is látta, ez bizony csak pár száz ember, nem több!

Elnézve a csapat keretét, nem volt egy gyenge társaság, de mivel Jézus sírját sem őrizték ingyen, kiestünk az első ligából. Jótanácsokból volt elég, ahogy edzőkből is. Horný, Németh Krisztián és a visszatérő Lorant ült a kispadon. Asszisztensként Tomčák, Németh Krisztián és Simon Gyula működött közre. Dunaszerdahely városának fejei próbálták kezelni a helyzetet, majd felbontották a szerződést a többségi tulajdonossal. Később Világi Oszkár is bejelentkezett, hogy átvenné a klubot.

A kupa küzdelmei a második körben véget értek számunkra, a ligában megalázó 13 pontos lemaradással az utolsó előtti mögött végeztünk. Nem csak ezen szomorkodhattunk, hanem mert tragikus körülmények között elhunyt az egykor híres A-T-M csatártrió „közepe”, Tóth László (1954–2012). A szurkolók a stadion egyik kapujában gyújtottak mécseseket, adózva emlékének. Legyen könnyű neki a föld!

Kongói légiósunk, Delarge iratkozott fel legtöbbször góllövőnek az idényben. Nyolc találatig jutott. Íme azok listája, akik pályára léptek DAC mezben:

Kučera, P. Kováč – Laštovka, Ágh, Marcin, Prodanović, Adiaba, Németh Zs., ifj. Medgyes J., Nikolić, Ravasz, Huber, Obert, Struhár, Konečný, Majus, Kazár, Štajer – Lénárth, Hanták, Hözl, Kabele, Boya, Copa, Csölle, Érsek Á., Fodrek, Sedlák, Hílek, Čorić, Helísek, Králik – Kordić, Matůš, Delarge, Tchami, Tomčák, Harsányi, Kadlec.

2011/2012 – 12. DAC (33 5-1-26 21:63) 16 pont.

 

2012/2013 – Gáz van, mert nincs gáz!

Az idény meghatározó eleme az energiahordozók hiánya. Történt ugyanis, hogy a város felmondta a DAC-al való szerződést, és kötelezte a klubot a városi tulajdonban lévő létesítmények elhagyására. Mivel ennek nem tettek eleget, elzáratta a vizet, lekapcsoltatta az áramszolgáltatást, valamint a fűtést. Ez már rég nem a fociról szólt, ez már politika. A kerületi bíróságon pert nyert a klub a várossal szemben. Ennek értelmében Dunaszerdahely városa kötelezve volt az „áramszünet kijavítására”.

Közben azért a labda is útjára kelt a második ligában. A tizenkét csapatos bajnokságban a Radványi – Olejník – Kantár edzői stáb állította össze a keretet. A hazai mérkőzések után a Bonbon szállóban zuhanyoztak a csapatok. Kupameccsen Szenyicén kaptunk egy „hetest”. Folytatódott a szurkolói csoportok bojkottja, de egy zólyombrézói túra belefért.

MENTSÉTEK MEG A DAC-OT A JÖVŐ NEMZEDÉKÉNEK!!!

 

– állt azon a molinón, amelyik mellett a szurkolók saját gyermekeik képét tartották a magasba. Tiszteletre méltó volt a sárga-kék hívek kitartása. Deák Ferenc szavaival élve:

Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják! De amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges!

Az 1987-ben kupagyőztes DAC játékosai Pro Urbe-díjban részesültek a dunaszerdahelyi Városházán. Közben a második helyen várhattuk a tavaszi folytatást, a Zólyombrézó mögött. A tavasz pedig a bajnoki címet, és az első ligába lépést hozta el a DAC-nak. A végén a szurkolók is kezdtek visszatérni a lelátóra. Szem nem maradt szárazon, a kupa pezsgő nélkül, de a kerítés sem drapi nélkül – Kossuth Lajos idézete köszöntek vissza róla:

SOHA LE NEM MONDANI… HA KELL, MINDIG ÚJRAKEZDENI!

 

A bajnokcsapat kerete, melyben a legtöbb gólt Velický (9) lőtte:

Malec, Polaček – Kutlík, Ágh, Beňo, Božoň, M. Sedlák, Majerník, Huber, Banovič, Marcin, Had, Adiaba, Németh Zs., Hozda – Lénárth , Gerát, Gašparík, Obžera, Velický, Antunovič, Boya, Ayuk, Kuráň, Fodrek, Diviš, Pecirep – Nulíček, Ndjadja, Gerec, Johancsik, ifj. Fieber, Hošek.

2012/2013 – 1. DAC (33 19-8-6 41:26) 65 pont.

 

Tizennyolc után következik a tizenkilenc, és a tizenkilencedik résszel befejeződik a sorozatom. Hogy miért lesz vége a történetnek 2014-ben, azt az utolsó részben elárulom. De arra várni kell egy hetet, itt a Klikken…

(Roberto)

klikkout.sk