Back to top

Betyár a Grundról 17.

Publikálva: 2017, december 29 - 08:59
Borúlátó lennék vagy rövidlátó? Nem hiszem. A foci egy olyan játék, ahol az eredményt gólokban mérik, a becsület pedig nem csak egy kimondott szó, hanem egy állapot. Egyre csak dacoltunk, de a DAC akkor is a miénk volt. Mint az öreg székely, midőn az asszony megkérdezte tőle: szeretsz-e Ábel? Negyven éve mondtam egyszer, hogy szeretlek, ha majd változik, akkor szólok!

2009/2010 – Köd és homály

Mert Ti vagytok a legjobbak, s ez Titeket dicsér, hát gyertek srácok harcoljunk a bajnoki címért! – daloltuk az elmúlt idényben. K.M. nagy célokat tűzött ki, Európába akarta vezetni a csapatot, de nekünk Európa igazából fényévekre volt. Játékosok jöttek-mentek, aztán megint visszajöttek. Páran közülük amolyan „töltelék” focisták voltak. Kicsit túlsúlyos, kicsit esztelen, máshol már labdába nem rúgó, ingyen igazolható, „futottak még” sportemberek. A vezetők ködösítettek, van pénz, nincs pénz?! Kaptak fizetést a játékosok, vagy nem? Edzőnk az osztrák Kurt Garger lett, aki annak idején még játékosként járt Dunaszerdahelyen a Salzburg csapatával. Segítője Radványi Miklós, aki szintén játszott azon a bizonyos DAC–Salzburg mérkőzésen a kilencvenes évek elején.

Győzelemnek a negyedik fordulóban örülhettünk először. Ha figyelembe vesszük az elmúlt idényt, pontosan három hónap telt el diadal nélkül. A kilencedik fordulóban elhalasztották a Slovan elleni hazai mérkőzésünket. Állítólag tömeges rendbontás készült!? Végül hétköznap került sor az összecsapásra, valószínűleg arra számított a labdarúgó szövetség, hogy a huligánok olyankor dolgoznak. Nem ez volt az első alkalom, hogy madárnak néztek minket, megedződtünk már…

Olvassa tovább a KLIKKout-on!

Ezt már olvasta?

Cookies